Szonja fején kis kalap ült, karjában pedig egy mopszot tartott. De ami a legfurcsább volt: úgy tűnt, a nő és a mopsz is ugyanolyan mosollyal néztek Ákosra.
Ákos zavarba jött, és visszamosolygott.
– Hány éves a gyermekünk? – kérdezte a nő üdvözlés helyett.
– Mi? – kérdezett vissza Ákos értetlenül.
– Amikor telefonáltunk, nem mondta meg a fia korát.
– Három… Majdnem négy…
– Remek… – Szonja letette a kutyát a földre. – Gréta, menj, ismerkedj!
Gréta, viccesen himbálózva a lábain, lassan elindult felfedezni az új lakást.
– A te Grétád nem harap? – kezdett aggódni Ákos.
De már hallatszott fia szobájából az izgatott gyermeki kacaj…
Ahogy megbeszélték, Ákos pontosan kilenckor tért haza. Amikor a saját kulcsaival nyitotta ki az ajtót, meglepte a csend. Lábujjhegyen lépett be a fia szobájába, és a gyenge világításban furcsa jelenetet látott: Marci már aludt, és a lábainál szunyókált a kutya, Gréta.
– Megérkeztél? – hallatszott egy halk hang mögötte.
Ákos hátrafordult.
– Ahogy ígértem… – suttogta, miközben pénzt adott át a nőnek. – Köszönöm… De miért alszik Marci? Ő tíz előtt sosem alszik el.
– Mert nagyon jól érezte magát – mondta kimerülten a nő. – Ha megengedi… – Ő a gyerekszobához lépett, felvette Grétát, és elindult a bejárathoz.
– Hívjak egy taxit? – javasolta Ákos. – Az én költségemen…
– Nem szükséges… Még nem sétáltunk Grétával…
– Kell! – mondta határozottan Ákos. – Rossz az idő. Hazaviszlek titeket, ott sétálhattok, amennyit csak akartok.
Szonja engedett, megadta a címet, Ákos pedig felhívta a taxitársaságot, és amikor meghallotta az árat, többet adott a nőnek.
– Köszönöm… – bólintott a dadus. – Kint megvárom a kocsit.
Miután a nő elment, Ákos rájött, hogy elfelejtett bemutatkozni. A fürdőszobába ment, és meglepetésére meglátta, hogy a szárítón gyerekruhák lógnak, amiket a dadus mosott ki – egy egész rakás.
„Ezt nem beszéltük meg!” – gondolta bosszúsan. Amikor azonban a konyhába lépett, még csalódottabb lett. A tűzhelyen egy lábas volt, rajta egy papírdarab: „Reggeli Marcinak!”
Ákos fejében felvillant a húga megjegyzése, hogy össze akarják adni valakivel, és eldöntötte, hogy ezt a dadust nem hívja meg többé.
Másnap reggel Marci beugrott hozzá az ágyba.
– Apa, mikor jön megint Zsófi néni? – kérdezte vidáman a fia.
– Milyen Zsófi néni? – morogta elégedetlenül Ákos. – Marci, aludj még egy kicsit.
– Hát, Zsófi néni. A dadus. Aki tegnap itt volt.
Az álom azonnal elszállt.
– Ő már nem jön! – mondta határozottan a fiának. – Soha.
– Apa… – Marci szemei rémületet tükröztek, amitől Ákos megijedt. – És Gréta? Ő sem jön?
– Nem… – válaszolta csendesen Ákos, majd meggondolta magát és átölelte a fiát. – Szeretnél egy saját kutyát? Ma veszünk egy kis kölyökkutyát!
Marci valamiért kibújt az apja öleléséből, és elment a szobájába.
Csendben reggeliztek. A fia csak meredt maga elé.
– No, Marci, mi bajod van? – próbálkozott Ákos kedvesen. – Mit szeretsz annyira Grétában? Eddig is megvoltunk nélküle.
– Te vagy az, – válaszolta a fia rezignáltan, felállt, és visszament a szobájába.
Ákosnak elment az étvágya. Óvatosan odalépett a fia zárt szobájához és belehallgatott. Halk gyermeki sírás hallatszott.
Ákos visszament a konyhába, elgondolkodott egy kicsit, majd felhívta a dadus számát.
A hívás hosszasan kicsengett, majd egy halk hang válaszolt:
– Halló…
– Ákos vagyok, Marci apukája, a tegnapi kisfiúé… – kezdte volna Ákos, de egy férfi részeg hangja zavarta meg:
– Ki keres téged? – És Ákos durva szavak áradatát hallotta.
– Mi történik ott? – kérdezte aggódva. – Ki az ott magánál?
– Semmi… – válaszolta a dadus zaklatottan. – Az… volt férjét nem lehet lecsillapítani… Elnézést… Majd visszahívom…
– Én foglak visszahívni! – ordított részeg hang.
Ezután hisztérikus kutyaugatás, női sikoly és Gréta fájdalmas vonítása hallatszott.
A kapcsolat megszakadt. Ákos valamiért úgy érezte, kalapál a szíve. A „hölgy a kutyával” otthonában nyilván valami szörnyű dolog történt. Ákos eszébe jutott a cím, ahová tegnap taxit hívott. A lakásszámot nem tudta, de valamit tenni kellett…
„Elugrom egy rövid időre,” kiáltotta be a fiának, és elindult a kijárat felé. Egy perc múlva már az autót indította, és negyedóra múlva az adott házhoz ért.
– Nagymama – szólította meg sietősen az első idős nőt, akit meglátott. – Ebben a házban lakik egy hölgy kalapban, kutyával. Melyik lakásban?
Néhány perccel később Ákos már az ötödik emeleten állt, egy ajtó előtt, ahonnan még mindig hallatszott egy részeg férfi hisztérikus hangja. Ákos csöngetett, és csak akkor hagyta abba, amikor az ajtó kinyílt, és egy férfialak tűnt fel mögötte.
– Ki vagy te? – kérdezett nagyképűen az alak, majd összeesett a jól irányzott ütéstől.
Ákos, minden gyűlöletét visszatartva, türelmesen várta, amíg a férfi, az arcán vért kenve, felkelt a padlóról.
– Ha még egyszer idejössz, kidoblak az ablakon. Most pedig – takarodj innen – mutatott az ajtó felé. – És meg ne próbáld visszajönni…
A volt férj eltűnt. Ákos belépett a sötét szobába. Szonja a fotelben ült, és halkan, akárcsak Marci, sírdogált, miközben a kutyát szorosan magához ölelte. Ákos szíve összeszorult.
– Jól van? – kérdezte tőle. Amikor értetlen tekintettel nézett rá, hozzátette: – Gréta jól van? Hallottam a sírását…
– Jól van – bólintott fáradtan a nő. Majd suttogta: – Mennyire utálom őt…
– Többé nem fog visszajönni. Ígérem.
– De visszajön… – mondta reménytelenül. – Nem ismered őt…
– De engem sem ismersz! – mosolygott Ákos, odalépett hozzá, elvette tőle a remegő Grétát, ügyetlenül megsimogatta. – Milyen kellemes a tapintása… Most már értem, Marci miért rajong érte. Menjünk, Szonja…
– Hová? – kérdezte értetlenül. – Hová?
– Marcikához, hová máshova… Várunk önre és Grétára. Nagyon.
– Most viccelsz?.. – nézett rá figyelmesen.
– Nem… nem viccelek… – felelte Ákos, a szemébe nézve. Még maga sem tudta, mi történik vele, de egy dolgot biztosan tudott: amit tesz, helyes.
– Itt nem maradhat. Ráadásul… a reggeli, amit Marcikának készített, nélküled nem hajlandó megenni…
Ákos Grétával a karjában indult az ajtó felé.
– Siess, Szonja. Egyébként Ákosnak hívnak. Várni foglak a kocsinál.
– Jól van… – bólintott anélkül, hogy felállt volna. – Még rendeznem kell a gondolataimat… Mindjárt jövök…
