A Nagyi, maga nem ide tartozik mosolyogtak a fiatal alkalmazottak, amikor meglátták az új kolléganőt. Még nem tudták, hogy én vásároltam meg a cégüket.
Kihez jött? vetette oda a srác a recepció mögül, anélkül, hogy felnézett volna a telefonjáról.
Divatos frizurája és márkás pulóvere mindent elárult önmagáról: fontosnak tartotta magát, és közömbös volt a világgal szemben.
Erzsébet Ágnes rendbe tette a vállán lógó egyszerű, de minőségi táskáját. Szándékosan öltözött szerényen: egyszerű blúz, térd alá érő szoknya, kényelmes cipő sarkak nélkül.
Az előző igazgató, Gergely egy őszülő, az intrikáktól kimerült férfi, akivel az üzletet közösen zárták le elmosolyodott, amikor elmondta neki a tervét.
Trójai ló, Erzsébet Ágnes mondta tisztelettel. Lenyelik a csalit, anélkül, hogy észrevennék a horogot. Soha nem fogják felismerni, ki maga míg már nem lesz késő.
Én vagyok az új alkalmazott. A dokumentációs osztályra válaszolta nyugodt, halk hangon, szándékosan elkerülve minden tekintélyteljes hangsúlyt.
A fiú végre ránézett. Lefejezte a tekintetével a kopott cipőtől az ősz hajviseletig , és szemében nyílt, leplezetlen gúny villant fel. Még csak nem is próbálta leplezni.
Á, igen. Mondták, hogy jön valaki. Megkapta a belépőkártyát az őrtől?
Igen, itt van.
Lustán mutatott a forgókapu irányába, mintha egy eltévedt bogárnak mutatna utat.
Az ön asztala valahol ott van, a terem végében. Megtalálja.
Erzsébet Ágnes bólintott. Megtalálom ismételte magában, miközben a zümmögő, méhkas-szerű irodaterem felé indult.
Már negyven éve megoldott mindent. Megoldotta a férje majdnem csődbe ment vállalkozását a halála után, és nyereségessé tette.
Megbirkózott a bonyolult befektetésekkel, amelyek később megsokszorozták vagyonát. És megoldotta, hogyan ne bolonduljon meg a magánytól egy üres nagy házban, hatvannégy évesen.
Ennek a virágzó, de belülrothadó IT-cégnek a megvásárlása volt az utóbbi idő legizgalmasabb megoldása.
Az asztala a terem legvégén volt, az archívum ajtaja mellett. Régi, karcolt felületű, nyikorgó székkel egy kis sziget a múltból a csillogó technológiai óceán közepén.
Beletanul? csendült meg egy édeskés hang a füle mellett. Olga, a marketingosztály vezetője állt előtte, tökéletesen vasalt elefántcsontszínű öltönyben.
Drága parfüm és siker áradt belőle.
Igyekszem válaszolta nyugodtan Erzsébet Ágnes.
Át kell néznie az Altair projekthez kapcsolódó szerződéseket a tavalyi évből. Az archívumban vannak. Nem hiszem, hogy nehéz lenne. Hangjában gyengéd lenézés csendült, mintha egy gyengeelméjűnek adna feladatot.
Olga úgy nézett rá, mint valami különös őslényre. Amikor távozott, kattogó sarkakkal, Erzsébet Ágnes hallotta a hátában a halk kuncogást:
Teljesen megbolondult az HR. Hamarosan dinoszauruszokat is felvesznek.
Erzsébet Ágnes úgy tett, mintha nem hallaná. Ideje volt körülnézni.
A fejlesztői osztály felé indult, majd megállt az üvegfalú tárgyaló mellett, ahol néhány fiatal srác hevesen vitázott.
Asszonyom, keres valamit? szólalt meg egy magas fiú, felállva az asztal mögül.
Zsolt, a vezető fejlesztő. A cég jövőbeli sztárja ahogy az értékelésében állt. Amelyet nyilván maga írt.
Igen, drágám, az archívumot keresem.
Zsolt mosolygott, és a kollégái felé fordult, akik kíváncsian figyelték a jelenetet, mintha ingyen előadást néznének.
Nagyi, maga úgy látom, rossz helyen jár. Az archívum ott van intett homályosan az asztala irányába. Mi itt komoly munkát végzünk. Olyat, ami magának álmában sem jutna eszébe.
A tömeg a háta mögött halkan fintorogva nevetett. Erzsébet Ágnes érezte, ahogy a mellkasában hideg, nyugodt harag kavarog.
Nézte az önelégült arcokat, Zsolt drága óráját. Mindezt az ő pénzéből vették.
Köszönöm válaszolta egyhangúan. Most már biztosan tudom, merre menjek.
Az archívum egy pici, fülledt, ablak nélküli szoba volt. Erzsébet Ágnes munkához látott. Az Altair mappát gyorsan megtalálta.
Metódusan átnézte a papírokat. Szerződések, mellékletek, jegyzőkönyvek. Első pillantásra minden tökéletesnek tűnt. De a gyakorlott szeme apró hibákra tapadt. A Cyber-Rendszer vállalkozóval kötött szerződésekben az összegek egész milliókra voltak kerekítve ami vagy lustaságot, vagy valami eltüntetésre tett kísérletet jelent.
A munkák leírása homályos volt: tanácsadói szolgáltatások, elemző támogatás, folyamatoptimalizálás. Klasszikus pénzkivonási sémák, amelyekkel a kilencvenes évek óta tisztában volt.
Pár óra múlva az ajtó nyikordult. Az ajtóban egy ijedt szemű lány jelent meg.
Jó napot. Én vagyok Lili, a könyvelésről. Olga mondta, hogy maga itt van Gondoltam, nehéz lehet elektronikus rendszer nélkül. Megmutathatom, ha szeretné.
A hangjában semmi lenézés nem volt.
Köszönöm, Lili. Nagyon kedves volna tőled.
Dehogyis, nem gond. Csak ők hát nem mindig értik, hogy nem mindenki született tablet kézben pirult el Lili.
Míg Lili érthetően magyarázta a program használatát, Erzsébet Ágnes arra gondolt, hogy még a mocsárban is akad tiszta forrás.
Alig távozott Lili, meg
Nénikém, maga rossz osztályra jött,” – mosolyogtak a fiatal munkatársak az új kolléganőre. Még nem tudták, hogy én vettem meg a cégüket.