Nemrégiben meglátogattam a menyemet, és épp egy idegen nő takarított a lakásban.
A fiamnak mindig mondogattam, hogy nekünk igazán mindegy, mennyi pénzt hoz a jövendőbeli menye a házhoz, úgyhogy boldogan elvette Annát tudják, teljesen magyar név, hiszen ki akar Maryt a szomszédban , aki soha életében nem látott sok forintot, és amúgy sem kényeztette őt el az élet.
Az esküvő után beköltöztek abba a lakásba, amit mi, a férjemmel vettünk nekik, saját két kezünkkel újítottuk fel! Azóta is próbálunk nekik segíteni, viszünk ennivalót, pénzzel is támogatjuk őket, ahogy tudjuk. A menyem jól megvan, megszülte az unokámat, szóval most nem dolgozik, a fiamnak pedig nem valami szemrevaló, sőt, kifejezetten átlagos munka jutott, a fizetése kb. annyira szép, mint a pesti villamosjegy ára vagyis nem túl sok.
El tudják képzelni, mennyire elszállt az agyam, amikor a gyerekeim lakásába lépve egy ismeretlen takarítónővel találtam szemben magam! Anna házvezetőnőt fogadott, holott semmit nem csinál otthon. Honnan veszi a bátorságot? Hol van a lelkiismerete?
Természetesen kidobtam a nőt végül is ez még mindig az én lakásom, hiába laknak benne! És különben is, mivel takarít? Az én pénzemen! Honnan lenne Annának és a fiamnak pénze ilyesmire? Úgy döntöttem, megvárom a menyemet, aki az unokámmal sétálgatott, és amint hazaérkeztek, rögtön le is támadtam Annát a kérdéseimmel.
Anyuka, mióta itthon vagyok GYED-en, blogger lettem mondta könnyedén. Jól keresek, rengeteg a munka, egyébként is kell nekem valaki a háztartáshoz, különben sosem készülök el!
De most tényleg: mi az, hogy blogger? Az egyáltalán rendes szakma? Lehet abból élni? Én nem szeretném, ha vadidegen koszolna a házamban.
Ha már van ennyi pénzed, inkább engem fizess ki, és majd én kitakarítok mondtam. Idegeneknek semmi keresnivalójuk nálunk!
Anna csak motyogott valamit, majd elsietett megetetni az unokámat. Vártam a fiamat is, hogy elújságolhassam, milyen furcsa dolgokat csinál a házában mire ő annyit mondott:
Anya, tudtam a takarítónőről. Anna valóban rengeteget dolgozik, én is szeretnék a fiam mellett lenni, amikor hazaérek, így nincs ezzel baj, sőt, örülök neki.
Hát nem is értem ezt a mai fiatal nemzedéket, honnan van nekik erre mind pénzük? Hazarohantam a férjemhez, hogy legalább ő igazat ad nekem. Mit gondolnak, mit mondott?
Nem kell mindenbe beleütni az orrodat! Felnőttek már, oldják meg az életüket maguk!
Hát én majd felrobbantam a méregtől. Biztos vagyok benne, hogy teljesen igazam van! Na, ti mit szóltok ehhez?







