Nem vagy egyedül, drágám…
– Kovácsné, hozhatjuk a gyermeket etetésre?
– Nem, már mondtam. Le fogok mondani róla. A nővér megrázta a fejét és kiment. Zsófi a fal felé fordult és sírni kezdett. Az anyukák a szobában összenéztek, és folytatták gyermekük etetését.
Zsófi éjszaka érkezett a szülőszobába, és gyorsan megszült. Egy kisfiú, 3 kg 500 gramm. Egészséges és gyönyörű. Amikor ránézett, az újdonsült anya elsírta magát, de valahogy nem örömében.
– Minden rendben van, miért sírsz? Jó srácod van, igazi erős fiú. Lányt szerettél volna, ugye? Ne aggódj, később majd jön egy kislány is.
– Itthagyom őt. Nem viszem haza…
– Hát ez meg miféle beszéd? Miért hagynád itt? Ne bolondozz, van időd átgondolni. Ez a te gyereked, tényleg nem sajnálod?
Zsófi szobatársa, Dóra, a folyosón ült a padon a férjével és mesélte, milyen viccesen rángatózik a kislányuk orra, jókat nevettek. Egy nő érkezett egy csomaggal, Zsófit kérte, hogy menjen ki hozzá.
Dóra elment a szobába és szólt neki.
– Drágám, hogy vagy? És a fiad? Egyébként már van neve?
– Még nincs neve… Majd az új szülők elnevezik, ahogy akarják. Maradni fog itt, anya… Nem kellünk mi senkinek, egyedül vagyunk az egész világon…
Zsófi kezeibe temette arcát és zokogott. Dórának kellemetlen volt jelen lenni ilyen jelenetnél, ezért gyorsan elköszönt a férjétől és elment.
– Nem vagy egyedül, lányom, én itt vagyok neked. János egy gazember, mit is mondhatnék. Az a szeretője beszélte rá, hogy ez a gyerek nem az övé, mástól van, azért őrjöngött. De majd rájön, hogy tévedett, és visszatér. Egy kis vendégséget is hoztam, egyél tejet, hogy legyen erőd. A fiú neve legyen Pisti.
Zsófi visszament a szobába és az asztal fiókjába tette a csomagot. A folyosón egy gyerek sírása hallatszott, hevesen és élesen. Zsófi kiment a folyosóra.
– Ez az én fiam sír?
– Igen, a tied.
– Adjátok ide, hadd etessem meg…
A nővér felkelt és elhozta a kisfiút. Ő görcsösen kiabált, az arca vörösen izzadt az erőlködéstől.
– Ne kiabálj így. Most megfogsz szopizni.
Zsófi ügyetlenül próbálta mellkasához igazítani a síró gyermeket. Dóra odament és segített neki. A gyermek elcsendesedett, és az etetés elkezdődött. Zsófi arca mosolyra derült, milyen vicces ez a kicsi, szuszog, próbálkozik.
Ezután minden etetéskor Pistit vitték az anyjához. Zsófi szerette nézegetni a kis babocskájának gomborá orrát és összeszorított szemöldökét.
– Zsófi, az anyósod jött látogatni? Kellemes nő.
– Nem, ez a sógornő. Anya meghalt, amikor még kicsi voltam, apám alkoholista lett, a nagynéném nevelt fel. Aztán férjhez mentem, és a férjem házába költöztem. Jól éltünk, amíg meg nem történt az a viszony.
Elment hozzá, és nem is akar tudni rólam. Magamon kívül voltam a hírtől, hogy elhagy, és akkor kezdődött a szülés…
– Hova mész most a gyermekkel?
– Az anyósom felajánlotta, hogy nála lakjak, ő egyedül van, a fia meg elment… Ő mindig jóindulatú volt velem, szeretett.
– Akkor oda kell menned, vigyázni fog az unokájára, és kapsz segítséget. A férjed majd visszajön…
Zsófi így is tett. Nagyi mindenben segített, és rajongott az unokájáért.
Amikor Pisti egy hónapos lett, megjelent az apja. Zsófi nem volt otthon, elment a boltba.
– Anya, Katival elmegyünk északra, ott kaptunk munkát. Csak eljöttem búcsúzni, és ez… Pénzre lenne szükségem, amennyit tudsz adni…
– Nincs neked pénz! A feleséged terhesen hagytad ott, gazember, majdnem a kórházban hagyta a gyermekét az elkeseredéstől. Nincs többé apa, különben jól megverne téged az ilyenért. Pénzt nem adok. Nekem az unokám fontosabb, ő növekszik, neki szüksége van rá, te meg majd megszerzed.
Ebben a pillanatban Pisti felsírt, nagyi odasietett a kiságyhoz.
– Még csak nem is nézel a fiadra? Olyan, mint te.
– Milyen számomra… Zsófi mástól van ez a gyerek, miért foglalkozzak vele.
– Ostoba vagy, Jani. Menj, élj tovább gondolkodás nélkül.
Nagyi nyugdíjba ment, az ő helyére Zsófit vették fel dolgozni. Pisti óvodába jár, és hármasban boldogan éltek tovább.
– Anna néni, miért nem megy el a menye? Nálunk nem így van, a házassághoz tartozik a férj is.
– Zsófi nekem kedvesebb, mint a fiam, az unokám pedig a mindenem. Értük élek, Veronika. Te meg a nyelved jobban megfoghatnád..
Veronika csóválta a fejét, és továbbsétált. Ő sosem értette Anna döntéseit, nála mindig a fia lett volna az első. Alkesz volt persze, de sors ily módon.
Anna észrevette, hogy Zsófi egyre csinosabb, és esténként eltűnik.
– Zsófi, hogy hívják őt?
– Kicsodát, anya?
– Akit meglátogatsz.. Mesélj róla, érdekelne.
– Ja, csak sétálgatunk együtt.. Katona, vendégségbe jött a rokonokhoz, véletlenül ismerkedtünk meg.
– És tud Vilikéről?
– Persze, mindent tud…
– Hozd el megismerkedni, engem ne rejts el előle. Ha rendes ember, nincs semmi ellenvetésem…
Alex, Zsófi ismerőse, egy kosár erdei gyümölccsel és egy süteménnyel, amit az anyukája sütött, érkezett a házhoz. Pistinek ajándékba hozott egy játékautót és egy focilabdát.
Vidám este volt, Alex vicces történeteket mesélt az életéből, Zsófi könnyek között nevetett, és Anna is vele nevetett.
Amikor Alex elment, Zsófi azonnal kíváncsiskodott:
– Na, mit gondol róla? Kedves ember, ugye anya?
– Nagyon kedves, lányom… Udvarias, érdekes, jól nevelt. És a legfontosabb, hogy szeret téged. Értékeled a boldogságod, ne engedd el!
Egy hónap múlva Alex megkérte Zsófi kezét Annától.
– Bízhat bennem, Zsófit soha nem fogom bánatot okozni, Pistivel együtt. A nagy házamba költöznénk Szegedre. Szeretjük egymást, és Pisti is, mint a fiam. Kérem, áldjon meg minket.
Anna elkísérte Zsófit és Alexet. Elmentek a városba, megígérték, hogy írnak és látogatóba jönnek.. Hogy fog Anna most egyedül lenni nélkülük itt..
Egy évvel később megérkezett a fia, Péter. Piszkos és ápolatlan.
– Istenem, hogy nézel ki, Peti? Mi van, a Kati már nem mossa a ruháidat?
– Áh… Nincs többé Kati. Elsüllyedt egy gazdag pasival.. Minden pénzünket elittuk, semmi nincs hátra.. Most eszembe jutott, hogy van anyám és egy saját házam…
– Jókor emlékeztél rá, ennyi évig az se tudtad, hogy élek-e vagy sem…
– És a fiam szólta is, hogy akkoriban hazudott nekem, hogy elvessen a családból, és én hittem neki. Szóval, most próbálom megismerni a fiamat.. Hol van egyébként?
– Elvesztegetted a boldogságodat. Zsófi egy rendes emberhez ment feleségül és boldog. Pistit az ő nevére írták, szóval nincs fiad. Én csomagolom a holmimat és megyek hozzájuk. Zsófi egy kislányt szült, segíteni akarok, és vigyázni a lányunokámra. Te meg itt élsz, és vigyázol a házra, értetted?
Anna a vonaton utazott, és az élet furcsa fordulataira gondolt. Micsoda szerencse, amikor valakinek fontosak vagyunk, amikor segítségre és támogatásra van szükség, ahogy ő is anno támogatta Zsófit. Ha nem segített volna akkor, ki tudja, hogy alakult volna mindannyiuk élete…
