Te nem vagy a családunk része mondta a anyós, és visszarakta a húst a lányának tányérjáról a fazékba.
Zsófia megdermedt a tűzhely mellett, kezében a tányér, amin még ott volt a gulyás lé. A húsdarabok egyesével tűntek el a fazékban, mintha az anyós pontosan számolgatná őket.
Tessék? kérdezte Zsófia, nem hitt a fülének.
Mi ezen a nem világos? szárította meg kezét a kötényén Margit néni, majd megfordult a meny felé. Mi nem vettünk be a családba. Te erőltetted magad ránk.
A konyhában olyan csend lett, hogy csak a leves bugyborékolása hallatszott a tűzhelyről. Zsófia letette a tányért az asztalra, és hátravetette a homlokára csúszott hajfürtöt. Keze remegett.
Margit néni, nem értem. Öt éve házasak vagyunk Péterrel! Van egy lányunk
És akkor mi van? vágott közbe az anyós. Zita a vérünk, ez igaz. De te mindig idegen maradsz.
Kinyílt a konyhaajtó, és belépett Péter. Összeborzolódott haj, kigombolt ing látszott, hogy a kanapén aludt egyet munka után.
Mi történik itt? kérdezte, végigmérve a feleségét és az anyját. Miért ordibáltok?
Nem ordibálunk válaszolta nyugodtan Margit néni. Csak beszélgetünk. Megmagyarázom a menyednek, hogy viselkedjen a mi házunkban.
Péter összeráncolta a homlokát, és Zsófiába nézett. Ő sápadtan állt, összeszorított ajkakkal.
Anyu, mit mondtál?
Az igazat. Hogy a hús nem mindenkinek való. Nagy a család, kevés a darab.
Zsófia érezte, hogy egy kötelék gomolyog a torkába. Ennyi volt. Öt évig azt hitte, hogy a család része lett. Öt évig próbált megfelelni az anyósának, tűrte a szúrásait, remélte, hogy idővel javul a viszonyuk.
Pisti, hazamegyek mondta halkan a férjének. Anyámhoz.
Milyen hazamegy? hűledezett Margit néni. A te otthonod most itt van. Vagy azt hiszed, jöhetsz-mész, ahogy kedved tartja?
Anyu, hagyd abba lépett közelebb Péter. Mi történt?
Zsófia hallgatott. Hogyan magyarázza meg a férjének, hogy az anyja épp most tudatta vele ő itt senki? Hogy még egy tányér gulyás is túl sok neki?
Összeszedem Zitát mondta válasz helyett. Majd elviszem anyámhoz hétvégére.
Miért kell ez? kapott fel az anyós. Itt van a nagyi, minek hurcibálni a gyereket?
A nagyi szerint az anyja nem vérrokon felelte halkan Zsófia. Talán az unokájának is jobb hely lesz máshol.
Megfordult, és kiment a konyhából. Péter megfogta a kezét.
Zsófi, állj meg! Mondd el normálisan, mi történt.
Zsófia visszafordult. A férje tanácstalankodva nézett rá, az anyós meg a tűzhelynél úgy tett, mintha a levest keverné.
Kérdezd meg anyádat mondta Zsófia. Ő jobban el tudja mondni.
A gyerekszobában hároméves Zita babázott. Amikor meglátta anyját, örömmel odaszaladt.
Anyuci! Nézd, etetem a babát!
Ügyes vagy, kicsim guggolt le Zsófia, és átölelte a kislányt. Éhes vagy?
Igen! Nagyi azt mondta, ma gulyás lesz.
Lesz, drágám. Csak mi most anyukámhoz megyünk enni.
A te anyukádhoz? örült Zita. Hurrá! Apu is megy?
Nem, apu itthon marad.
Zsófia elkezdte pakolni a gyerekcuccokat egy táskába. Ruhák, harisnyák, játékok minden, ami kellhet pár napra. Amíg összeszedte a ruhákat, Péter benézett a szobába.
Zsófi, mi ez a gyerekes hiszti? Minek kell elmenni egy hülyeség miatt?
Gyerekes hiszti? emelte fel a fejét Zsófia. Anyád azt mondta, nem vagyok a család! Elvette tőlem az ételt! Ez hülyeség?
Hát anyu mondott már mindenfélét! Tudod, hogy heves természetű. Holnap elfelejti.
Én nem felejtem el, Pisti! Nem ez az első alkalom.
Hagyd már! Anyu csak fáradt. Munkahelyi gondjai vannak, kiakadt.
Zsófia nevetett, de a nevetés keserű volt.
Fáradt ő. Öt éve fárad?! És mindig rajtam tölti ki a feszültségét.
Hát figyelj el mellőle!
Ne figyeljek arra, hogy idegennek neveznek a saját otthonomban? Pisti, te hallod, mit mondasz?
Péter végigsétált a szobán, a tarkóját vakargatva. Ismerős mozdulat mindig ezt csinálta, ha nem tudta, mit válaszoljon.
Zsófi, hová mész? Mi család vagyunk. Van egy gyerekünk.
Pont ezért megyek. Nem akarom, hogy Zita hallja, ahogy aláznak!
Ki aláz téged? Anyu elmondta a véleményét.
A véleményét? Zsófia abbahagyta a pakolást. Pisti, elvette tőlem az ételt! Azt mondta, idegen vagyok! Ez vélemény?
Hát talán élesen fogalmazott. De tudod, anyu egész életében egyedül vitte a családot. Apám korán meghalt, ő nevelt fel minket, a testvéremmel. Hozzászokott, hogy mindent irányít.
És most én tűrjem ezt életem végéig?
Péter leült az ágy szélére, és megfogta a felesége kezét.
Zsófi, ne veszekedjünk. Beszélek anyával, megmagyarázom.
Mit magyarázol meg? Hogy én is ember vagyok? Hogy vannak érzéseim?
Hát igen. Azt mondom, ne legyen goromba.
Zsófia rázta a fejét.
Pisti, nem a gorombaságról van szó. Hanem arról, hogy anyád nem fogad el! És te ezt tudod.
Anyunak csak idő kell
Öt év kevés?! Meddig várjak?
A konyhából Margit néni hangja hallatszott:
Pisti! Gyere vacsor
