Nem. Úgy döntöttünk, ne hozd ide a feleségedet és a gyereket. Nem bírjuk sokáig a kellemetlenséget, és végül ki fogunk titeket rakni. A feleséged meg majd mindenkinek mesélgeti, hogy kisgyerekkel az utcára kerültetek.
Enikő, mintha szellem lennél. Mi történt? kérdezte a szomszédasszony.
Márton azt mondta, a tulajdonos azonnal el akar küldeni minket. Azt mondja, gyermektelen párnak adta ki a lakást, ti meg hozzatok egy újszülöttet. Éjjel sírni fog, a szomszédok panaszkodnak, neki meg nem kell gond.
És nincs hová mennetek?
Márton szüleinek háromszobás lakása van, de ott a húga is él. Az én szüleim meg egy kisvárosban húsz kilométerre innen válaszolta Enikő.
Akkor egy-két hétig a apóséknál laktok, amíg találtok újat javasolta a nő.
Márton már próbált. De ha a bérbeadók meghallják, hogy kisgyerek is van, rögtön nemet mondanak.
Ez baj. De még van két napod a férjed valahogy megoldja.
De Márton nem talált megoldást. Pár hirdetést felhívott, és miután mindenhol visszautasították, egyszerűen kivitte a cuccaikat a bérleményből a szülei lakásába.
Ám a szülők és a húg nem örültek, hogy Márton családja, ráadásul egy síró újszülöttel, beköltözik hozzájuk.
Fiam, emlékszel, még az esküvő előtt megbeszéltük, hogy nem fogtok itt lakni mondta az anyja. Persze, a szobádban maradhatsz, de idegeneket nem akarunk a lakásban látni.
A te Enikőd idegen. Neked feleség, nekünk ismeretlen. Te választottad, mi nem.
Anya, ez csak átmenet, amíg találunk valamit próbálta meggyőzni Márton.
Jól tudod, semmi sem tartósabb az átmenetinél. Először egy hét, az hónappá válik, aztán soha nem költöztök el.
Nem. Apád és én dolgozunk, a húgod tanul. Mindnyájunknak pihenésre van szüksége. Kisgyerekkel ez lehetetlen: ne beszélj hangosan, ne kapcsold be a tévét, éjjel meg legyél kész, hogy bármikor felébredsz a sírásra.
Megpróbálunk minél előbb találni valamit ígérte a fiú.
Nem. Úgy döntöttünk, ne hozd ide a feleségedet és a gyereket. Ha mégis megteszed, ki fogunk titeket rakni.
A feleséged meg majd mindenkinek meséli, hogy kisgyerekkel az utcára kerültetek. Ez tönkreteszi a hírnevünket. Ne is próbáld meg behozni őket. Oldjátok meg máshogy.
Ezekkel a hírekkel érkezett Márton a kórházba.
Figyelj, Enikő, nem maradhatnál a szüleidnél a babával? kérdezte.
Az anyád nem kíváncsi az unokájára? csodálkozott Enikő.
Nem tudom, anyám azt mondta, ne menjünk hozzájuk válaszolta Márton.
Micsoda! Más nőket a gyerekkel boldogan fogadnak virágok, ajándékok, öröm. Mi meg úgy vagyunk, mint a koldusok. Még látni sem akarnak minket sértődött meg Enikő.
Este felhívta a szüleit, és amikor másnap kiírták a kórházból, Márton mellett az apja is érte ment.
Gyere, kislányom, pakolj össze, indulunk haza. Te pedig fordult Mártonhoz hozd el Enikő holmiját és a baba cuccait.
A kisvárosba harminc perc alatt
