Nem. Úgy döntöttünk, hogy jobb, ha nem hozod el a feleségedet és a gyereket ebbe a lakásba. Nem bírjuk tovább a kellemetlenségeket, ezért végül kérni fogjuk, hogy költözzön ki.
A feleséged aztán mindenhol azt meséli majd, hogy kisgyermekkel a utcára űztek minket.
A bébiételek
A szomszéd, aki velünk osztotta a kamrát, azonnal észrevette, hogy Boglárka levert arccal tért vissza a férjével, Miklós-szal folytatott beszélgetés után. Mindketten három napja anyák lettek, és holnapra ki kell szállniuk a kórházból. Örömteli esemény, semmi ok a bánatra.
Boglárka, mi hiányzik a tekintetedből? kérdezte a szomszéd.
Miklós azt mondta, hogy a bérlemény tulajdonosa ki akar minket küldeni. Azonnal. Állítólag a lakást gyerek nélkül adták ki, most pedig újszülöttet hoznének be. Éjszakánként sírni fog, a szomszédok panaszkodni fognak, és neki nincs szüksége ilyen problémákra.
És most? Hová menjetek?
Miklós szülei egy háromszobás lakásban élnek, de ott a fiatalabb húga is lakik. Az én szüleim egy faluban laknak, két tíz kilométerre a várostól válaszolta Boglárka.
Akkor egy-két hétig maradjatok a szülőknek, amíg új otthont találtok tanácsolta a nő.
Miklós már keresett, de a tulajdonosok, ha hallják, hogy kisgyermek érkezik, azonnal visszautasítanak.
Igen, ez nagy gond, de még van idő, a férjem majd valami kihoz.
Miklós azonban nem talált megoldást. Több hirdetésre felhívott, de minden alkalommal elutasították, így csak a saját anyagait szállította át a szülőknek.
A szülők és a húg nem örültek, hogy a családjukkal, s egy ilyen nyugtalan férfival is betérnek a lakásukba.
A romantikus kikapcsolódás
Fiam, ne feledd, a házasságunk előtt megbeszéltük, hogy te és a feleséged nem élhettek nálunk mondta anyja. Jogod van a saját szobádban maradni, de idegeneket nem akarunk látni.
A te Boglárkád idegen. Számodra feleség, számunkra csak egy idegen. Te választottad őt, mi nem.
Anyám, ez csak átmeneti, amíg megfelelő helyet találunk próbálta megindokolni Miklós.
Tudod, mi semmi sem állandóbb, mint a röpke idő. Először egy hétre jöttök, a hét egy hónappá nő, a hónap pedig örökkévalósággá válik.
Nem csak ez. Anyánk és apánk dolgozik, a húgod is tanul. Mindannyiunknak pihenésre van szüksége. Egy kisgyermekkel nem lehetséges: nem beszélhetünk hangosan, nem nézhetünk tévét, éjjel pedig bármikor fel kell kelni a sírás miatt.
Megpróbálok gyorsabban lakást találni ígérte a fiú.
A szülőkkel való konfliktus
Miklós ezután a kórházba ment.
Hallod, Boglárka, talán maradnátok egy időre a szüleidnél a babával? kérdezte.
Nem érdekli a nagymamátok, hogy lássa az unokát? csodálkozott Boglárka.
Nem tudom, anyám azt mondta, ne menjünk el hozzájuk válaszolta Miklós.
Szép az ötlet, hogy más anyukák és gyerekek jönnek, miközben virágok, ajándékok és öröm várja őket. Mi meg itt vagyunk, mint hajléktalanok, és még meg is nézni nem akarnak. fogadta vissza Boglárka.
Családi játékok
Este Boglárka felhívta a szüleit, és amikor a kórházból hazakövette a fiát, Miklós mellett megérkezett az ő apja is.
Gyűjtődjünk, lány, unoka, indulunk haza. És te szólította a sógora Miklóst hozd el Boglárka cuccait, meg a babának vett dolgokat.
A faluba harminc perc alatt megérkeztek. A kis szobában már készen állt a gyerekszoba: egy medve- és nyusziképű ágyazatú bölcső, mellette egy komód a ruháknak, és egy kényelmes szoptatószék.
A nappaliban már egy ünnepi asztal várt, ahol csak a szülők, a nagymama és a húg, Irén, volt jelen. A Miklós szülei az ebédnél nem mertek említeni, de élénken vitatták, hogy milyen nevet adjanak a kisfiúnak. Végül Ilya nevet választották.
Miklós az ebéd után visszament a városba, megígérve, hogy holnap visszahozza a maradék cuccokat. Amikor visszatért, jó hírek vártak rá.
Boglárka, Miklós mondta az apa, miközben a család a asztal körül gyűlt anyukával megbeszéltük, és eladjuk a nagyi házát, a befolyt pénzt átadjuk nektek.
Ajándékként adhatjuk át, de egy feltétel van: a ház, ahol most élünk, a végrendelet szerint Iréné marad. Egyetértesz, Boglárka?
Természetesen.
Holnap hirdetést teszünk a vásárlásról mondta az apa.
A házat három hónap alatt sikerült eladni. Ebben az időben Boglárka és Ilya a faluban éltek, Miklós pedig a városban, a szülei lakásában, de hétvégén mindig a feleségéhez és a fiúhoz látogatott.
A lakás felújítása
Másfél hónap telt el a hitel, a szerződés és a felújítás lebonyolításával. Végre eljött a nap, amikor Boglárka, Miklós és a kis Ilya betehessék az új otthonukba. Egy hónapig költöztek be, majd minden a helyére került, és nagy betörőböjtöt szerveztek.
Meghívták Boglárka szüleit, barátait, Miklós barátait, de a saját szülei nem jelentek meg. Véletlenül hallották meg, hogy a fiú saját lakást vásárolt.
Amikor a szülők összeszedték a cuccaikat, anyuka azt gondolta, csak egy újabb bérleménybe költöznek.
Miért, fiam, csak a vidéki rokonokat hívtad meg a betörőböjtre, és nekünk nem szóltál, hogy saját lakásod van? vádolta Miklós anyja telefonon.
Nem engedted meg, hogy a feleségem és az újszülött gyermekem nálad maradjon kérdezte ő.
De már elmagyaráztam, mi idős emberek vagyunk, a nyugalomra van szükségünk felelte az anyja. Jöhetünk most vendégül?
Miért?
Hát, Ilya a mi unokánk.
Anyám, a fiúnknak most lesz hat hónapos, de miért most akarsz csak most találkozni vele? kérdezte Miklós.
Semmi furcsa. Amíg kicsi, nincs sok látnivaló felelte az anyja. Minden újszülött egyforma.
Inkább attól féltünk, hogy a családunkba hozom a saját családomat, és úgy védelmezzük a falakat, mint egy várat mondta Miklós.
Amíg Boglárka Ilyával a szüleihez élt, ti sem akartok megismerni egy unokát. Most, amikor saját otthonunk van, talán megkérhetünk benneteket egy látogatásra. De még nem vagyunk készen, hogy lássunk benneteket válaszolta Miklós.
Szóval megsértettétek magatokat? kérdezte az anyja. Én esetleg a feleségedet és a gyerekét meghívnám a nyári nyaralóba.
Honnan jött ez a hirtelen ötlet? csodálkozott a fiú.
A gyermeknek friss levegőre van szüksége. Most, májusban, a városban már meleg van, nyáron pedig még forróbb.
A feleséged a nyaralóban egyedül élhet, senki sem zavarja, csak a szülők jönnek hétvégén.
Ebben az évben az én szabadságom októberben, az övé pedig novemberben van. Nem kérünk semmilyen pénzt, csak hogy a kertbe ültessük a paradicsomot, a uborkát szüreteljük mondta a fiú.
Értem, anyám! Nincs szükségünk munkásra a nyaralóhoz. Ha Ilyát a friss levegőre szeretnétek vinni, Boglárka elviszi a szüleihez felelte Miklós.
Először látták Ilyát a Miklós családja, amikor a fiú már kettes fél éves volt, egy bevásárlóközpontban véletlenül ütköztek Boglárkával. Messziről nézték, de közelebb nem mentek.
Így van ez a nagymamák és anyukák között.
