Nem értették meg egymást
– Nem fogsz késni? Mikor indulsz, Zoli?! Zoli… – Ágnes rugdosgatta a férjét a vállán, aki csak legyintett, mintha azt mondaná, még korán van, nem akar felkelni, és úgy sem fog lekésni semmit.
Ágnes megnézte a telefonját – csak reggel hét óra volt.
„Minek is keltem fel ilyen korán szombat reggel?! Nincs semmi dolgom, a táskáját már tegnap összepakoltam…” – gondolta magában, és már vissza is bújt volna a puha paplan alá, amikor hirtelen…
Hirtelen újra elöntötte az a furcsa, nyomasztó érzés, ami az utóbbi időben egyre gyakrabban jelent meg benne. Pedig mindene megvan: a férje mellette van, a lakás a belvárosban, felújított, designer bútorok, drága műszaki cikkek. A férjének saját autója van, Ágnesnek is. Nemrég vettek egy hétvégi házat a külvárosban. Minden megvan, egy szóval.
Sokan csak álmodoznak ilyen életről. Próbálj ki egy albérletet, tömegközlekedéssel járni dolgozni, este a gyerekek leckéjét nézni, vacsorát főzni, hitelt fizetni, iskolai kiadások… Alig fekszel le, már cseng a vekker, és kezdődik minden elölről. Nekem legyenek a te problémáid! Micsoda aggódás, csak valami furcsa megérzés! De micsoda?!
Ez az! Ágnes már rég megtanulta felismerni. Ok nélküli szorongás, valami bánat, veszély érzete, és egy erőteljes tudat, hogy valami fontos kicsúszik a kezei közül. Ez az érzés váratlanul jön, és ugyanígy tűnik el. Egy időre enyhül, majd újra visszatér.
És most reggel is ez a kellemetlen érzés törte magát be a nő szívébe. Ágnes felkelt az ágyból, még egy pillantást vetett az alvó férjére, majd kiment a konyhába. Zoltán ma ismét egy üzleti útra indul. Mostanában egyre gyakrabban jár ilyenekre. Másfél éve jött az új főnök, jelentősen emelt a fizetésén, a cég, ahol dolgozik, nagy lehetőségeket kínál. Ő a vezető munkatársak egyike, részlegvezető. De ez a munka minden idejét elviszi! Ráadásul most már hétvégén is gyakran utaznak üzleti útra.
Ágnes elkészítette a reggelit, majd visszament a hálóba, hogy felkeltse a férjét.
– Zoli, felkelsz végre, vagy sem?! Gyerünk, különben lekésed az utadat. Délutánra beszéltétek meg, ugye?
– Igen, dél… – válaszolta álmos hangon Zoltán, végre felkelt, és leült az ágy szélére.
– Gyere, kész a reggeli.
– Ühüm. – motyogta Zoltán, és követte a feleségét a konyhába.
Reggeli közben a férj rögtön a telefonjába merült. Ágnes észrevette, hogy mostanában egyre kevesebbet beszélgetnek, és távolinak érzik egymást. Nem veszekedtek. Minden rendben volt – időnként hazaDe hirtelen Ágnes rádöbbent, hogy az igazi boldogság nem a tárgyakban rejlik, hanem abban, amit szívvel-lelkkel megélünk.
