Nem szabad elvenni másét

Másét nem szabad elvenni
Márta, egyetlen gyermeke volt a családnak, igazi kedvenc, minden róla szólt. Szülei értelmiségiek, mindketten az MTA egyik kutatóintézetében dolgoztak, édesapja professzor volt. Amióta Márta visszaemlékszik, mindig rengeteg vendég fordult meg náluk.
Édesanyja, Katalin, híres volt a szakácstudásáról; óriási, illatos túrós pogácsákat és almás réteseket sütött, az asztalt mindig úgy terítette, mint egy garnitúrás vacsorára.
Katicám, nálad minden alkalommal szebb az asztal, mint az Operabálon! Az illatoktól rögtön éhesek leszünk viccelődtek a vendégek, akárhányszor hozzájuk érkeztek.
Márta az iskolában jól tanult, nem volt ugyan kitűnő, de stabil ötösöket és négyeseket kapott. Szülei sosem kényszerítették a tanulásra Márta alapból szorgalmas és felelősségteljes volt. Hazajött, átöltözött, evett egy szelet töltött káposztát, aztán nekiült a házi feladatnak.
Mártika, voltál ma a zeneórán? kérdezte édesanyja.
Igen, anyu, épp most értem haza.
Márta hegedű szakon tanult a zeneiskolában. Imádta játszani, a hangszert fogva elfelejtette minden gondját, az ihlet úgy rátelepedett, mint egy horgolt terítő. A tanárnő gyakran példaként emlegette őt a többi diáknak.
Elrepültek a sulis évek. Mártának sok barátja volt, barátságos és segítőkész, mindenkin segíteni akart, mint egy magyar tündér. Nagyvárosban laktak, így Márta arról álmodott, hogy az ELTE-n folytatja a tanulmányait.
Neked aztán nincs miért aggódni, Márta mondta a barátnője, Eszter. Hiszen a szüleid az egyetemen dolgoznak, tuti bejuttatnak. Én meg, hát, épphogy elvégzem a gimnáziumot, nekem nem való a felsőoktatás.
Na és akkor mihez kezdesz?
Dolgozni fogok, anyám egyedül nevel, rá fér a segítség. Legalább könnyebb lesz neki válaszolta Eszter, aki valóban édesanyjával szerény körülmények közt lakott, minden forinton spórolva.
Márta nehezen értette Eszter életét, szülei jól keresetek, neki soha nem kellett nélkülöznie.
Anyu, apu, a ballagásra új ruha és cipő kell vágta rá Márta.
Tudjuk, kislányom, szombaton szabadnap, mehetünk vásárolni felelte Katalin.
Gyönyörű ruhát és hozzáillő cipőt vettek, már csak az érettségi és a ballagási buli volt hátra, aztán indul a felnőtt élet új fejezet.
Márta természetesen bejutott a műszaki egyetemre, szülei kicsit megbeszéltek ezt-azt, de egyébként a lányuk magától is bekerült volna anyu társaságkedvelő, mindenki ismerős, nem hagyja a véletlenre, tudjuk.
Na, most már hivatalosan is egyetemi hallgató, lelkendezett Márta, amikor meglátta a nevét a felvettek listáján.
Gratulálunk, Mártikám! koccintott apja, és egy drága telefont adott ajándékba akkoriban még nem mindenkinek volt mobilja.
Az egyetemen Márta mindenért odavolt: órák, tanárok, bulik, barátságok. Teljesen új élet vizsgák, beadandók, szalonnasütések. Eszterrel ritkán találkoztak, Márta folyton elfoglalt, Eszter már dolgozott a gyárban, egészen más életük lett.
Nyáron Márta építőtáborba ment, ott aztán zajlott az élet; szép lány volt, többen szemeztek vele, de a nagy szerelem még váratott magára mind csak könnyed ismerkedés.
Az utolsó évben Márta véletlenül találkozott Andrással ő leszerelt katona volt, műszaki cikkek javító műhelyében dolgozott. A találkozást egy mozi hozta el Eszterrel ketten végre eljutottak egy vetítésre.
Sziasztok, csajok, leülhetek ide? kérdezte András, miközben Márta és Eszter szívószállal szürcsöltek valami cukros koktélt a mozi büfében.
Szabad a hely, mondta Eszter, András pedig Márta szemébe nézett, mintha megbűvölne.
Bemutatkozott, András vagyok, a tömegben mentséget keresett, hogy idesorolja magát.
Én Eszter, ő meg Márta, nevetett a barátnő.
Megegyeztek, hogy film után újra találkoznak a terem tele volt, máshová szólt a jegyük. Hármasban késő estig sétáltak, András előbb Esztert kísérte haza, aztán Mártát, és elkérte a telefonszámát.
András igazi magyar Adonis volt, szellemes, okos Márta hamar beleszeretett. Együtt jártak, fél év múlva összeházasodtak. Szülei örültek a választásnak, András minden szülő álma volt.
Márta rövid ideig dolgozott diploma után, aztán gyesre ment, megszületett fiuk, Ádám. András szerető férj és apuka lett, mindig megvédte családját, segített, ahol kellett.
Anyukám, olyan szerencsés vagyok Andrással, mondta Márta gyakran, mellette biztonságban érzem magam, mint egy betonbunkerben!
Én is nagyon örülök, kislányom. András tényleg igazi családapa, mondta Katalin, apuka pedig a vővel sakkozott, együtt beszélgettek mindenről a világon.
egyedül kellett folytatni az életet
De a boldogság nem tart örökké. Ádám ötéves volt, amikor Márta és András balesetet szenvedtek. Egy motoros robogott eléjük hatalmas sebességgel… Márta kiesett az autóból, talán ez mentette meg az életét. András meghalt. Ádám szerencsére nagyinál és papánál volt.
Jaj, Istenem, miért pont minket! suttogta Márta a kórházban, anyja ott virrasztott mellette.
Mártikám, hála az égnek magadhoz tértél, sírt Katalin, eltört a lábad és bordáid, de legalább életben vagy.
Mártának kerekesszékkel kellett temetnie a férjét. Hosszú rehabilitáció következett, szülei segítségével a fiával náluk lakott. Hosszú gyász, depresszió csak Ádám tartotta életben.
Hálás vagyok, Istenem, nézte Márta az ikonra, mi lett volna a fiammal? Ádám miatt élek még.
Márta újra kellett kezdje az életét férje nélkül.
Anyu, én úgy döntöttem, leköltözöm a Balatonra, ott van a családi nyaraló. A klíma jót tesz nekem, Ádám is szereti a vizet. Ti majd jöttök látogatóba, minden itt Andrásra emlékeztet.
A szülők beleegyeztek. Márta új helyen nyugalmat talált, egy hotelben lett recepciós, emberek közt volt. Ádám iskolába járt, hétvégén együtt strandoltak, henyéltek a parton.
Egyszer a strandon elvesztette a jegygyűrűjét értékes darab, férje emléke. Sírt, kutatott a homokban.
Miért sírsz? kérdezte egy férfi hang.
Elvesztettem a gyűrűmet, nagyon fontos…
De ki az, aki gyűrűben strandol?
Én. Több kérdés?
Na jó, segítek, mondta a férfi, az én nevem Gergő, és a tiéd?
Márta, két kézzel átszitálták a homokot, végül a gyűrű az öltözékben meglett.
Köszönöm, Gergő.
Régóta nyaralsz itt? kérdezte Gergő. Én a barátommal vagyok, ő tegnap túllőtte magát, most én egyedül strandolok
Én tulajdonképpen már itt lakom, felelte Márta.
Beszélgettek, majd Gergő meghívta egy kávézóba.
Na, most már elég a napból, mondta Márta, leégünk, menjünk hűsölni, a nap ma kegyetlen.
Hűvös kávézóban limonádét szürcsöltek, Márta nem sietett a fia épp nagyinál volt egy hónapig, ő maga kérte, majd az iskola előtt visszaviszik. Gergő hamar bevallotta: nős, van egy kislánya, a városi reptéren dolgozik.
Márta őszintén elmesélte a történetét, férje elvesztését.
Ezért kellett új fejezetet kezdenem mondta. A fiammal együtt költöztünk ide.
Gergő könnyű társaság volt, egyszerű, kedves. Hazakísérte, elbúcsúztak. Három nap múlva újra találkoztak Gergő egy hatalmas csokor virággal várta Mártát munka után.
Szia, hiányoztál, mondta Gergő, átnyújtva a virágot.
Szia, Márta is örült, hogy újra látja. Nekem holnap indul a szabadságom, kacsintott.
Fantasztikus, így több időnk lesz együtt, lelkesedett Gergő. Akkor meghívlak egy étterembe, bemutatlak a haveromnak is.
Az étteremben jóféle magyar mulatság volt, aztán Gergő Márta mellett maradt éjszaka. Mi történt, azt mindenki tudja…
Te jó ég, beleszerettem vallotta be magának Márta.
Férje halála óta senkije sem volt, a szabadság nagy részét együtt töltötték. Gergő a munkahelyén kikérte szabadságot, de aztán haza kellett mennie. Nehéz volt a búcsú. Egy hét múlva Gergő hívta:
Mártika, hamarosan visszajövök Rájöttem, nem tudok nélküled élni. Mindent bevallottam a feleségemnek, válunk.
a sors újra próbára tesz
Márta boldog volt nem gondolt arra, mit érez Gergő felesége vagy gyermeke.
Én is nő vagyok, jogom van a boldogsághoz.
Gergő visszatért, hamarosan összeházasodtak, amint megvolt a válás. Egy év múlva Márta kislányt szült. Mindketten boldogan éltek.
De a sors persze nem adja olcsón a boldogságot tíz év múlva vége lett az idillnek. Gergő elkezdett kicsapongani. Balatoni város, sok csábítás. Jöttek a veszekedések, eleinte füllentett, de aztán Márta maga is látta a férfit a strandon fiatal lányok körében.
Márta beadta a válást, Gergő visszaköltözött korábbi városába, összejött volt feleségével. A kislányt nem hagyta magára, jó gyerektartást fizetett. A gyerekek felnőttek. Ádám visszos a nagyszüleihez került, egyetemen tanult, ott nősült. A lánya elköltözött férjével, külön életet éltek.
Mártának ma két unokája és egy unokahúga van. Gyakran jönnek látogatóba, szülei is néha megjelennek, főleg Ádámmal együtt. Márta életének középpontjában gyerekei és unokái vannak.
És Gergő? Ő végleg eltűnt. Márta elhatározta: több férfi nem lesz az életében.
Megfizettem a szerelmemért egy nős férfi iránt idegen boldogságán nem lehet saját boldogságot építeni!
Nem akarja újra próbára tenni a sorsot, elege van a boomerangokból él egyedül, megbékélve.
Köszönöm, hogy elolvastad a történetemet, hálás vagyok a támogatásért. Sok szerencsét és jóságot mindenkinek!