Hát nem sikerült nektek rendesen gyereket nevelni. Bezzeg Zolinak a Bálint…
Na, képzeld el, Vali eleinte nem értette, mitől lett anyu ilyen szurkálódós vele. Régen minden rendben volt, főleg amikor gyerekek voltak. Még példaképnek is állította bátyja, Gábor előtt, és büszkélkedett vele mindenkinek. Átlagosan éltek, sosem dúskáltak, de semmi sem hiányzott igazán. Minden fontos dolog megvolt, a nagyobb dolgokra meg együtt gyűjtöttek. Még egy használt Ladájuk is volt, de az mindig ment, apa szerelte, ha valami bedöglött.
Amikor Gábor leérettségizett, felvették Budapestre. Egész csomó pénz kellett rá, kollégium, kaja, vonatjegy Budapestig… Vali látta is, mennyire nehéz lett otthon, minden fillér után megfordult az anyu. Ő is hamarosan érettségizett, alig voltak közöttük két év.
Még egy fővárosi diákot nem bírunk ki, mondta anyu neki. Itt is van egyetem, fiam, jelentkezz inkább ide.
Vali tehát helyben tanult, még melót is keresett magának. Hétvégén kezdetben futárkodott, később a sarki cukrászdában lett pincérlány. Állami ösztöndíjas volt az egyetemen, a ruháit megkereste, sőt néha még haza is vitt valami kaját.
Ügyes vagy, lányom, így itthon is segítesz. Tanulsz meg dolgozol. Bezzeg Gábor nem győzi a munkát a sok tanulás mellett, szigorúak ott a tanárok. Kifárad.
Én is hullafáradt vagyok, éjjelente írom a házi dolgozatot.
Meg hát, de otthon azért más, itthon vagy.
Aztán Gábor végre lediplomázott, elkezdett munkát keresni. Minek jönne vissza vidékre, amikor a fővárosban nagyobb esélyei vannak? Munkát keresett, de olyan igényei voltak, hogy semmi sem volt elég jó. Otthonról továbbra is támogatták.
Csak meg kell kapaszkodnia, hisz utána minden beindul!
Be is indult, de máshogy, mint mindenki gondolta volna. Gábor talált végül állást, aztán hipp-hopp, összeházasodott a főnök lányával, mert jött a baba.
Megszületett a kisfia, Bálint szóval végül tényleg elég jól járt, bekerült. Após megtámogatta, új lakást is vettek, kapott céges autót, fizetésemelést. Szerencséje volt, az szentigaz, szülők végre felsóhajtottak.
Vali is férjhez ment, csak hát nem akkora számba, mint a bátyja ő egy egyszerű srácot választott, nem vezérigazgató-gyereket. A lakásba is maguk gyűjtöttek bele, igaz, nem Pesten, hanem vidéken.
Nekik lett előbb egy kislányuk, Dorka, aztán jöttek az ikerfiúk, Bence meg Marci. A második gyereket várták, és hopp, rögtön kettő lett belőle. Nem volt könnyű, de nem panaszkodtak. A gyerekek szépen nőttek, iskolába jártak, minden rendben volt velük.
Aztán harmincötödik házassági évfordulót ünnepeltek a szülők. A huszonötödiket kihagyták, a harmincat is, sosem volt elég pénz, de most bevállaltak egy nagyobb ünnepet.
Gábor eljött Bálinttal, a felesége elfoglalt volt, de küldött ajándékot: egy nagy értékű utalványt, hogy válasszanak maguknak valamilyen háztartási gépet. Mondta is telefonon, vegyenek mosogatógépet.
Gábor be is előzte a bulin, már az ünnepség előtt átvitte nekik a gépet, kiválasztották, felszereltette. Az egész este anya erről áradozott, minden vendégnek bemutatta a csodamasinát. A mosogatást gép vette át, végre!
Valiék ajándéka egy kétszemélyes wellness hétvége Hévízen, szóval amolyan második nászút viszont teljesen háttérbe szorult. Pedig többe került, mint a mosogatógép. Nagy szó nem volt róla.
Szülők el is mentek, megköszönték Valinak a pihenést, de meg is jegyezték, hogy mennyire ész nélkül költi a pénzt. A wellness elmúlik, de a mosogatógép megmarad legalábbis anyu szerint.
Innentől kezdve pedig bármilyen összejövetelen csak jött a szöveg: bezzeg az ő sikeres fia! Budapesten él, lett karrierje, lakás, menő feleség és gyerek nem is egy, hanem egy!
Egy gyerek, nem három, mint nektek! Miért is kellett rögtön hármat szülni? Úgy könnyű, de később még baj lesz! Bezzeg a Gábor…
Gábornak olyan lakása van, hogy robotporszívó meg okosotthon, minden el van intézve, kaját házhoz hozzák, bejárónő jár hetente…
Anyu, én legalább mindent magam csinálok, a férjem meg a gyerekek is segítenek.
De Gábor…
De Gábor…
A bátyád bezzeg…
Eltelt néhány év, Vali gyerekei is kirepültek. Nem mentek mind Budapestre, de mindenki egyetemre járt, mind diplomás lett, igaz, helyben. Erről is volt anyunak véleménye:
Nem tudtátok megnevelni rendesen a gyerekeket! Bezzeg Gábornak a Bálint…
Anyu, rendes, jó emberek lettek, te Bálintról amúgy sem tudsz mindent! Mi is voltunk náluk, és hát messze nem minden rózsás ott sem!
Ne feketítsd, ha belőled se lett semmi, akkor a gyerekeidből se lesz! Szegényeket neveltél!
Igen, anyu, belőlem semmi se lett. Jól fizetett állásom van, de nem Pesten! Férjem sikeres, de nem az a sikeres. Gyerekek kitűnő diplomával, de helyi főiskoláról.
Lakásunk rendbe rakva, de bejárónő nincs. “Csak” mosogatógép, porszívó, és a villanyt is mi kapcsolgatjuk.
Segítünk nektek, de persze “nem eléggé”! Bezzeg Gábor, ő már pénzt sem tud küldeni gyógyszerre nektek, annyi a kiadása, nem?
Ő ember lett, te meg senki!
Aztán egyszer csak Gábor visszajött a vidékre. Anyu azt hitte, csak látogatóba, hát nem! Végleg! Felesége beadta a válópert, főnöki apja cégéből kirúgták, a fia is igencsak balhés lett.
A városban munkát nem talált, már nem voltak azok a fizetések, mint Pesten.
Vali, úgy döntöttünk, nyitnia kell egy vállalkozást. Fel van készülve rá. Nem csinálhatja azt, hogy egyszerű mérnök, most, hogy nagy pesti tapasztalatai vannak! mondta anyu.
Ha eldöntöttétek, csináljátok.
Neked segíteni kellene. Pénz, hitel kéne. Nektek úgysem kell semmi, hát nem Pesten éltek!
Gábor se Pesten van már, anyu. Itt az idő visszajönni a földre.
Neked semmi sem kell, de Gábornak…
Anyu, mi a gyerekeinket támogatjuk, meg titeket, ahogy tudunk. Most pont autót kéne cserélnünk.
Az autó ráér. Gábornak fontosabb a pénz!
Tudom, anyu. Gábor mindig fontosabb! Amint ő Pestre került, mindenki csak ő volt. Én nem is akartam Pestre menni, de még itt se segítettetek!
A saját szülői házatokat eladtátok, mert a taníttatás-megélhetés pénz kellett Gábornak. A nagyszüleink házából lett Lada, mert hát a nagy embernek kocsi kell.
Én egyszer pénzt kértem babakocsira, csak kölcsönbe, azt se adtátok. Gondoltad, mi jártunk Pesten a bátyámnál? Még oda sem hívott, csak ti küldtetek néha egy-egy csomagot. Szállodában aludtunk, az ő felesége minket ki nem állhatott. Mert mi vidékiek vagyunk, ugye…
Már el is vált, most segítségre szorul. Nincs is lakása, már kocsija sincs, azt a fia összetörte.
Ne beszéljük meg az ő gondjait, anyu. Már úgyis lépni kéne.
Mi mást adhatnék, aprópénzt? Pénz a vállalkozásra, utána autóra, majd lakásra… Nem, anyu! Milyen ciki már a sikeres embernek a csóró vidéki húgától kuncsorogni…
Hogy beszélsz?!
Semmi gond, anyu, csak most már végre leesett, hogy csak a bátyám lett ember. Most veletek lakik, most segítsen ő nektek. Eljött az ő ideje.
Valéria! Rákényszerítesz, hogy eladjuk a lakást! Tudod, mit művelsz?
Hát? Én kényszerítelek? Akkor se felejtsétek el, hogy legalább egy szobát vegyetek magatoknak az árából!
Eladták a lakást, vettek egy régi kis garzont. A többi pénzt mind Gábornak vitték, ő meg azzal visszament Budapestre, vissza a lehetőségekhez.
Vállalkozásból nem lett semmi, de Gábor anya szemében újra ember volt. Anyu volt, amikor megint leszólt Valinak, hogy segítsen: lakásfelújítás kell, nincs rá pénz. Vali küldött is, de azt már nem vállalta, hogy a felújítást is megcsinálja.
Tudod mit, anyu? Úgyis a bátyámé lesz a lakás, legyen ő az, aki rendbe teszi. Ő úgyis nagy ember.
Elfogyott Gábor pénze, így visszajött vidékre, a szülőkhöz. A kis egyszobásban aludt a konyhában a kinyitható ágyon. Na, hát ilyen, aki embernek készül, aztán meg visszajut a startvonalra.
Ugye tudod, anyuék nagyon rosszul tippeltek, amikor eldöntötték, kit tolnak előre…
Neked mi a véleményed erről? Írd meg, puszi!
