Anya, tudod, Zoltánnal mi nem terveztünk még egy gyereket… Csak az volt a tervünk, hogy később összeházasodunk. Akkor ért el Judit, hogy minden mennyire váratlanul alakult…
Ez még a kilencvenes évek elején történt. Judit egyedül nevelte a lányát, mert a férje meghalt. Nagyon nehéz volt az élet, két állásban dolgozott, mert alig lehetett pénzt keresni, forint híján minden fillért meg kellett fogni. Három évvel később egy kollégája bemutatta neki Lászlót. Nagyon jó ember volt, neki is volt egy fia, Zoltán, az első házasságából.
Az előző feleségével azért ment szét, mert az asszony elhagyta magát, alkoholizálni kezdett, sőt pénzt is lopott. Judit és László egyre többet beszélgettek, aztán László megkérte Judit kezét. Judit sokáig bizonytalan volt, de a barátnője meggyőzte, hiszen régóta ismerte Lászlót, tudta, hogy nem csak becsületes, de dolgozni is tud és nem iszik. Így végül igent mondott.
A gyerekeik hamar összebarátkoztak, és minden jól alakult, de sajnos nem sokáig. László váratlanul agyvérzést kapott és meghalt. Judit nem értette, miért próbálja őt az élet újra és újra, és leginkább azt, hogy miért pont őt éri ennyi baj. Mégsem volt ideje sokáig bánkódni, hiszen el kellett intézni Zoltán gyámságát. Nem akarta elengedni az árvaházba, mert már teljesen a sajátjának tekintette.
Hármasban éltek tovább. Zoltán, miután befejezte a nyolcadik osztályt, belépett egy szakközépiskolába, és amiben csak tudott, segítette Juditot. Sokszor még Judit lányáért is elment az iskolába, hogy senki se bántsa. Judit azt gondolta, tökéletes családja van. Egy nap azonban hívást kapott az iskolai nővértől, hogy a lánya rosszul lett és kórházba vitték. Judit mindent félbehagyott és rohant a lányához. Ott az orvos közölte vele, hogy hamarosan nagymama lesz.
Judit teljesen lefagyott, nem tudta mit tegyen. Nem kiabált Zoltánnal, inkább nyugodtan leült vele beszélgetni, hogy megtudja, mi történt pontosan. Zoltán, felnőtt vagy már. Tudtad, hogy mi lehet ebből?
Tudtam, de nem hittem, hogy ilyen gyorsan megtörténik… Csak egyszer fordult elő, nem terveztünk gyereket. Nagyon szeretem, és tényleg házasság és család volt a tervem, de csak később, amikor már lehet… Judit felajánlotta, hogy eltitkolják a terhességet és saját nevére veszi a gyereket, de az ifjú pár inkább úgy döntött, hogy összeházasodna és hivatalosan vállalnák szülői szerepet. Judit aztán majdnem egy hónapig járta a hivatalokat, hogy minden szükséges papírt beszerezzen és elintézze a kiskorúak házasságát.
Az első három év nagyon nehéz volt. Judit lánya otthon maradt a babával, Judit pedig reggeltől estig dolgozott, hogy legyen mit enniük. Zoltán sem tétlenkedett, folyamatosan keresett részmunkaidős állásokat, segített pénzzel, amennyit tudott. Később a főiskolát is elvégezte, és végül rendes munkát talált. Az élet lassan könnyebbé vált, Judit is végre normális életet élhetett: nappal dolgozott, este pihenhetett.
Azóta eltelt huszonöt év. Judit lánya és Zoltán még mindig együtt vannak, és hálásak Juditnak, hogy hitt a szerelmükben, és támogatott őket abban, hogy létrejöhessen ez a család. Mondd, te mit tennél, ha Judit helyében lennél?
