Réka először vette fel a kivirágzott nyári ruháját, kicsit kipirosította vékony ajkát, majd szigorúan megvizsgálta magát a tükörben. „Talán festessem meg a hajam?” Felsóhajtott, és kilépett a lakásból.
Az utcán az első igazán forró nyári nap uralkodott. A ragyogó nap, az örvendező zöldellés, a fehér felhőbáránykák úsztak a kék égbolton. Végre, hiszen egész májusban és június felében hűvös, szeles és esős idő volt.
Réka a házával szemben levő kis parkban sétált, amikor nem ment vásárolni. Ez nem is igazi park, inkább nyírt bokrokkal körbefogott gyepes terület, kővel kirakott ösvényekkel, melyek mentén padok álltak. Réka végigsétált az ösvényen, majd leült pihenni az egyik padra, amely az egyetem előtti Szent István-szobor körül állt. Ezek a padok kényelmesek voltak, hátújjal, nem olyanok, mint a többi.
Leült, és arca felé fordította a fák lombjain át szűrődő napsugarakat. Egy négyéves kislány, vicces szőke copfokkal, vígán kiáltozva kergette a galambokat. Anyja a szomszédos padon ült, és a telefonját bámulta.
A Réka szemben lévő padra egy világos nadrágú és kék pulóveres férfi ült le, és szintén a kislányt figyelte. Végül az anya betette a telefonját a táskájába, és elvezette a lányát. Nézni már nem volt mit. Réka beleakadt a férfi tekintetébe. Az felállt, és odalépett a padjához.
– Nem zavarok? – kérdezte, kissé odébb ülve. – Gyakran látom önt. A közelben lakik?
„Rám akar igazítani. Öreg, de még mindig próbálkozik” – gondolta Réka, és nem válaszolt.
A férfi nem csüggedt el, csak kissé odébb húzódott.
– Én ott abban a házban lakom. A erkélyről láttam önt. Az egyetemen tanultam, dolgoztam, és egész életemet mellette töltöttem.
– Tanár volt? – kérdezte Réka.
Hát ez a kíváncsiság!
– Voltaképpen igen. Régen nyugdíjas vagyok.
Réka bólintott, hallgatagon.
– Végre rendbe jött az idő. Özvegyasszony? Mindig egyedül sétál – érdeklődött a férfi.
„Na itt is van. Tényleg rám akar mászni” – állapította meg Réka.
De elfáradt a magánytól és a csendtől. Nem a bútorokkal fog beszélgetni.
– Most már özvegy. Elváltunk a férjemmel. Régen. Aztán meghalt – váratlanul őszinteséget tanúsított Réka.
– A feleségem is meghalt két éve – mondta a férfi, és felnézett az égboltra, mintha ott keresné a hitvesét.
A beszélgetés gyengéd átmenettel a gyerekekre és unokákra terelődött. Réka megtudta, hogy Tamás fia külföldön él, a lánya pedig Pesten családjával. Amíg élt a felesége, gyakran összegyűltek az egész család a nagy asztal körül. A ház tele lett zajjal és nevetéssel. Egyedül maradva,
