Nem főzök többet mindenkinek! Csak magamnak és Annának! Miért nem? dühödött fel Miklós. Mert úgy tűnik, ebben a családban mindenki a maga dolgával törődik. Akkor így is élhettek!
Anya, hol a reggelim? Janka berontott a hálószobába kopogás nélkül. Elkésem az iskolából!
Nóra megpróbált felülni, de szédült. A hőmérő harmincnyolc és fokot mutatott. Tüzegett a torka, a mellkasában recsegett.
Janka, beteg vagyok Vegyel valamit a hűtőből.
Nincs semmi! Csak a kicsinek való joghurt! A lány a küszöbön állt, karját összefonva. Mindig csak rá gondolsz!
A gyerekszobából sírás hallatszott. Annika felébredt. Nóra erőt veszve felkelt. A lábai meg-megrogyva, a szeme előtt köd.
Nóri, hol a pólóm? Miklós kinyújtotta a fejét a fürdőszobából. A kék csíkos?
A szekrényben kéne legyen
Nincs! Tegnap vasaltad?
Nóra nekidőlt a falnak. Tegnap egész nap lázzal küzdve próbálta a kicsit ellátni.
Nem, nem jutottam el hozzá.
Francba! Fontos megbeszélésem van! A férj idegesen becsapta a fürdőszobai ajtót.
Annika egyre hangosabban sírt. Nóra beballagott a gyerekszobába, felkapta a kislányt. A gyermek átölelte, zokogva.
Anya! Janka kiáltott a konyhából. Itt semmi sincs! Még kenyeret sem!
A pénz az asztalon, vegyél valamit útközben.
Nem megyek be a boltba! Zh-m van! Amúgy is, a te dolgod, hogy etess minket!
Nóra szótlanul a konyhába ment, Annikát a karján tartva. Kivett a fagyasztóból húsgombócot, a tűzhelyre tette a serpenyőt.
És főzz tésztát is! parancsolta Janka, a telefonját bámulva.
Miközben a reggeli készült, Miklós összegöngyölödött pólóban jött ki a hálószobából.
Ezt kellett felvennem. Úgy nézek ki, mint egy hajléktalan! Köszönöm!
Nóra nem szólt. Fájdalmas lett volna beszélni, ráadásul ereje sem maradt magyarázkodásra.
Ildinek ma a születésnapja jelentette ki Janka, a tésztát tányérra szedve. Iskola után hozzá megyek. Későn jövök haza.
Janka, nagyon rosszul vagyok. Nem maradnál itthon? Segítenél a húgoddal?
Persze, már most! Fél éve várom ezt a bulit! Amúgy sem én kértem a húgot! A ti problémátok!
A lány megragadta a táskáját, és kirohant a lakásból, becsapta az ajtót.
Miklós a reggelijét ette, az újságot görgette a telefonján.
Miklós, nem jönnél ma hamarabb? Nagyon rosszul vagyok.
Nem tudok. Munka után céges buli van. Kötelező, érted.
De beteg vagyok
Igyál valamit. Paracetamolt vagy ilyesmit. Nem vagy ágynak esve. Bírd ki valahogy.
Megcsókolta a homlokát izzadtan, forrón és elment.
Nóra egyedül maradt a hároméves kislányával. Annika figyelmet, ételt, játékot követelt. Nóra automatikusan teljesítette a kötelességét, miközben érezte, hogy elfogy az ereje.
Délre a láza harminckilenc fokra emelkedett. Nóra valahogy megetette a gyereket, lefektette, majd maga is összeesett a kanapén. A fejében lüktetett, a szíve kalapált.
A telefon rezgett. Janka üzenete: “Anya, adj pénzt Ildi ajándékára! Sürgős!”
Nóra nem válaszolt. Még a telefonhoz nyúlni sem volt ereje.
Este elsőként Miklós ért haza. Kábán, vidáman, egy bevásárlószatyorral.
Vettem sört és chipszet! Ma foci meccs van! Lehuppant a kanapéra, bekapcsolta a tévét.
Miklós, etesd meg Annikát, kérlek. Nem tudok felkelni.
Annyira rosszul vagy? végre ránézett a feleségére. Miért vagy ilyen piros?
Magas lázam van. Egész nap
Akkor hívd a mentőket, ha ennyire rossz! Hol van Annika?
Az ágyban. Hamarosan felkel.
Jó, megetetem. Csak hadd keljen fel előbb.
A kislány fél óra múlva ébredt. Sírt, az anyját kereste. Miklós kelletlenül letette a távirányítót, felemelte a gyereket.
Miért sírsz? Gyere az apádhoz!
De a kicsi az anyjához kapaszkodott, még hangosabban zokogott. Miklós tanácstalanul állt.
Nóri, hozzád akar jönni!
Adj neki sütit a szekrényből. És gyümölcslevet.
Hol? Nem találom!
Fel kellett kelnie. A világ megbillent, épp hogy megkapaszkodott a falban. Nóra kivett süteményt, töltött ivót a kicsinek. Annika lenyugodt kicsit.
Janka éjfél után ért haza. Nóra nem aludt a láz nem engedte.
Miért nem válaszoltál az üzenetemre? kezdte rögtön a lány. Kölcsön kellett kérnem Ildi anyjától! Szégyen!
Janka, egész nap közel negyven fokos lázammal
És? Telefont nem tudtál felvenni? Két másodperc lett volna!
Másnap reggel Miklós rázta fel Nórát.
Nóri, kelj fel! Mennem kell dolgozni, Annika meg sír!
A láz alábbhagyott, de a gyengeség megmaradt. Nóra felkelt, felöltöztette a kislányt.
És a reggeli? kérdezte a férje.
Csináld meg magadnak. Én viszem Annikát a bölcsödébe.
Magamnak? Dehogy tudok! Nekem sincs időm!
Megtanulod.
Valami a hangjában Miklóst elhallgattatta. Morgott valamit, és kiment a konyhába.
Amikor Nóra visszajött a bölcsődéből, a lakásban romok voltak. Koszos edények, széthányott holmi, összegyűrt ágynemű. Általában rögtön takarítani kezdett. De ma nem.
Lezuhanyozott, megivott egy teát, és lefeküdt aludni.
Este a család az asztalnál gyűlt össze. Vagy inkább egy üres asztalnál.
Anya, mi
