Egyszerűen nem értelek, kislányom, hiszen végül is nő vagy, mit vétett ez a szegény kislány? Hogy egy másik nőtől született? Hát és? Te fogod felnevelni, és anyukának fog szólítani. Így alakult, de neked bölcsebbnek kell lenned, ha szereted a férjed, szeresd a lányát is.
A férjnek hívtak a gyámhivatalból, és közölték, hogy vegye magához a vér szerinti lányát, akiről eddig semmit sem tudott
Zsófi, ülj le, kérlek, valami fontosat mondanom neked sóhajtott Gábor.
Ma hívtak a gyámhivatalból, a lányom most egy árvaházban van Zsófi meglepődött és felsikoltott, majd megszólalt:
Milyen lányod? Kitől? Viccelsz? nem hitte el Zsófi.
Gábor lehorgasztotta a fejét:
Nem viccelek, Zsófi. Hat évvel ezelőtt, amikor még csak most ismerkedtünk, Anikóval jártam, de amikor veled komolyra fordult a dolog, azonnal otthagytam őt.
Anikó egy év múlva megtalált, és közölte, hogy tőlem született egy kislánya, Lili.
Nem hittem el, elmentem megnézni, és minden teszt nélkül is látszott, hogy az enyém. Mi történt Anikóval, azt sem tudom, csak felhívtak és megkérdezték, hogy magamhoz veszem-e Liliket vagy sem.
Zsófi első reakciója az volt, hogy felkiáltott:
Nem kell nekem egy idegen kislány! de a férje szemei arra késztették, hogy teljesen mást mondjon:
Jó, menjünk el meglátogatni először, együtt mondta óvatosan a feleség.
Gábor örült a felesége reakciójának, és egy kis gondolkodás után úgy döntöttek, hogy már másnap elmennek. Zsófi a kislányra nézett, de nem talált hasonlóságot a férjével. Ötéves Lili nagyon kicsinek és soványkának tűnt.
Egy kopott, barna mackóját szorongatta, és ha valaki szólt hozzá, az arcát a plüss bundájába rejtette. Őszintén szólva, Zsófinak nem tetszett, bár sajnálta a kislányt. Talán, ha teljesen idegen lett volna, megindult volna érte a szíve, de a féltékenység a másik nő iránt most a gyermekre csapott át.
Kiderült, hogy Liliket Anikótól elvették, mivel túl rendezetlen életet élt, gyakran ivott, éjszakáig mulatott, a lányára pedig alig gondolt. Mindezek ellenére elárulta, ki Lili apja és ez már nem változhatott meg.
Zsófi látta a férje elszántságát, hogy magukhoz vegyék a kislányt, és sokáig próbálta lebeszélni. De Gábor egyszer csak dühbe gurult:
Te nem tudsz szülni, úgyhogy maradj csendben! Én viszont a saját lányomat nem adom árvaházba. Ha nem tetszik, elmehetsz, én megoldom egyedül is
Fájdalmas volt Zsófinak ezt hallani, de minden szempontból igaza volt. Gábor gyermeket akart, ő viszont nem tudott szülni.
Fiatal korában egészségügyi problémái voltak, és az orvosok hamar kijelentették, hogy soha nem lehet gyermeke. Ráadásul szerelmes volt Gáborba, és semmiképpen sem akarta elhagyni.
Keményen dolgozott, minden forintot a családra fordított, alig ivott, és egy ilyen férfiért sokan megfognak kapaszkodni ő pedig nem biztos, hogy jobbat találna.
Amikor Gábor hazahozta a kislányt, rögtön figyelmeztette a feleségét:
Ha meglátom, hogy bántod, ne várj tőlem jó szót. Zsófi erőszakkal kezdett el törődni a gyerekkel, elvitte fürdeni, alaposan megmosta, bár könnyek nélkül nem tudott ránézni Lili sovány hátára. Felöltöztette, fonott hajat kötött neki, és mintha lelki terhe lepergett volna.
A kislány csendes volt ha nem bántották, nem szólt, csak a sarokban ült, és a mackójának suttogott.
Olyan vad, mint egy erdei róka panaszkodott Zsófi a szomszédoknak. De hát legalább engem sem ismer el, Gábornak is alig felel, igen vagy nem, ennyi az egész. Néha ránézek, és azon gondolkozom, vajon nincs-e valami baja a fejével. Olyan csendes, aztán egyszer csak, puff, valami balhét csinál.
A szomszédok együttérzően bólintottak. Gábor is megváltozott. Korábban az ajtóban már csókokkal és ölelésekkel fogadta Zsófit, most pedig a kislányáért esett neki. Lili először futott előle, de aztán megszokta, és mindenhová utánament, mint egy kis árnyék.
Zsófi természetesen féltékeny volt a férjére a lányáért, ráadásul Gábor is morcos lett. Egyszer, amikor a kislány kint játszott, így szólt:
Úgy bánsz Lilivel, mintha csak valami játéklény volna. Ritkán mosolyogsz rá, pedig neki szerető anyára van szüksége, nem idegen nőre
Ekkor Zsófi végre kitört:
Milyen anyja vagyok én neki? Senkije nekem, és nem is akarom, hogy így szólítson! És nem is fogok táncot járni előtte! Egyáltalán, elmegyek tőletek, anyámhoz költözöm. Ti meg éljetek itt ketten, ahogy akartok! nem tudta elfojtani magát Zsófi.
És elment. Azt hitte, Gábor utána fut, és könyörög, hogy jöjjön vissza. De nem történt semmi. Eltelt egy hét, aztán egy másik, és ő még mindig nem jött. Zsófi sírt, anyja először megnyugtatta, de nem engedhette, hogy a lánya családja szétessen.
Egyszerűen nem értelek, kislányom, hiszen végül is nő vagy. Mit vétett ez a szegény kislány? Hogy egy másik nőtől született? Hát és? Te fogod felnevelni, és anyukának fog szólítani. Így alakult, de neked bölcsebbnek kell lenned, ha szereted a férjed, szeresd a lányát is.
Zsófi bement az udvarra. Gábor épp a garázsban javított valamin, mellette Lili vidáman játszott a mackójával. Gábor észrevette, és összeráncol
