Nem értem, hogy honnan jönnek ezek az erős féltékenységi rohamok. Nem értem. Minden nap, mióta együtt vagyunk, csak a vádaskodást hallom. A szemedben állandóan gyanakvás látszik.
Mátyás, ez meg mi? kérdezte szigorúan a lány, kezében a férfi ingével. Mi ez a rózsaszín folt? Valakinek a rúzsa? Ugye? Csak nem dolgozott tovább ma is
Kincsike, mit beszélsz? kérdezte fáradtan a fiú, miközben a munkás cuccait pakolta el. A műszakból jövök. Milyen rúzsa? A részlegen a nővér, néni Ildikó meg én vagyunk. Komolyan Nagyon fáradt vagyok.
Kincsike összeszorította az ajkát, összegyűrte az inget, és bement a fürdőszobába. Mátyás mélyet sóhajtott.
Már hat hónapja voltak együtt Kincsike és Mátyás. És úgy tűnt, minden tökéletes az életükben, egyetlen dolog kivételével Kincsike rettentően féltékeny természet volt. Akárhol talált okot a féltékenységre, még ott is, ahol egyáltalán nem volt rá ok.
Nézd már! nyöszörögte Kincsike. Biztos megcsal. Nézd meg ezt.
A lány átnyújtotta az inget a nővérének, és keresztbe tette a karját. Nagyon elkeseredett volt.
Zsófi, Kincsike nővére, megnézte az inget, megszaglászta a foltot, és nevetett.
Mit nevetesz? sértődött meg Kincsike.
Ezt lekvártól kaptad.
Kincsike azonnal kikapta a kezéből az inget, és ő is megszaglászta. Az arcán az összezavarodottság és a meglepetés keveredett.
Itt az ideje, hogy lenyugodj. Nem értem, miért vagy ilyen gyanakvó.
Kincsike leült a nővére elé.
Nem úgy kezdtük, hogy csak úgy összejöttünk. Én vettem el a párjától vallotta be a lány, elfordítva a tekintetét. Érted? Az előző barátnőjével megcsalt engem. Én meg Eleinte azt hittem, hogy tőlem soha nem fog elmenni, de aztán rájöttem, hogy dehogy Elmegy. Könnyedén. És
Ez nem ok a féltékenységre. Tanulj meg bízni benne.
Bízom benne ellenkezett Kincsike. Csak attól félek, hogy elveszíthetem.
Zsófi megrázta a fejét, nem tudva, mit mondjon.
Hol voltál? kérdezte Kincsike, keresztbe tett karokkal. Hajnali egy óra van.
Mátyás fáradtan sóhajtott.
Kincsike, te engedted el, hogy a srácokkal focit nézzünk. Leültünk, pihentünk egy kicsit. Mi a baj?
Dávid már rég otthon van, hívtam Lilit. Hol voltál az utóbbi két órában?
Dávid hamarabb indult, mert megígérte a feleségének, mi meg Marcellal maradtunk. Kincsike, légy szíves, hagyd abba. Aludni akarok.
Mátyás bement a hálószobába, és lefeküdt. El akart feledkezni a lány állandó féltékenységéről. Azt akarta, hogy újra jó legyen, hogy könnyű legyen a szíve. Mint régen. De Kincsike mindent tönkretett. Mint mindig.
Kincsike kijött a boltból, és hazafelé indult. A telefonját bámulva észre sem vette a környezetét. Véletlenül félrefordította a fejét, és felkiáltott. A túloldalon egy szőke lány lógott Mátyás nyakán. Vidáman mesélt valamit, ő meg szégyenkezés nélkül ölelte át.
Kincsike szemei elhomályosultak, eldobta a bevásárlószatyrot, és a fiú felé rohant. Megragadta a lány kezét, és félrehúzta.
Tudtam! kiáltotta Kincsike. Tudtam, hogy megcsalsz. Tudtam! Te szemét. Egész idáig hazudtál. Nem rázta a fejét Kincsike. Nem. Igazam volt! Te, te csaló vagy!
Mátyás komoran nézett a lányra, kezét ökölbe szorította a sértettségtől, tekintete bűntudattal fordult a szőke lány felé, aki félretántorodott, és nem értette, mi történik.
Kincsike
Ne merj hozzám szólni. Tudom, mit akarsz mondani. Nem akarom hallani a buta kifogásaidat.
Ez a húgom. Másodunokatestvérem vágott közbe Mátyás.
Mi? Kincsike megfagyott a helyén.
Irén néni lánya. Ismered őt. Viktória a húgom, együtt nőttünk fel. És neked most jobb lenne hazamenni. Ott megbeszéljük.
Kincsike engedelmeskedett, és elment, csak annyit mondva a zavarodott lánynak: bocsánat.
Mátyás későn ért haza. Nagyon meg volt sértődve. A száját olyan szorosan összeszorította, mintha meg se lenne, a szeme pedig elkerülte Kincsike tekintetét.
Mátyás
Elegem van vallotta be a fiú. Nem értem, honnan jön ez a féltékenység. Nem értem. Minden nap, mióta együtt vagyunk, csak a vádaskodást hallom. Folyton gyanakszol. Féltékeny vagy a betegekre, a nővérekre, az orvosokra. Minden lámpaoszlopra. És ez már túlmegy minden határon És Nagyon fáradt vagyok, tényleg.
Mátyás! sikoltotta Kincsike. Most azt akarod, hogy vége legyen? Kérlek Szeretlek! Bocsáss meg, kérlek. Nem tudom, mi történik velem, de igyekszem, hogy ne legyen több ilyen. Kérlek
Kincsike szinte térdre ereszkedett előtte, megragadta a kezét, és a szemébe nézett. Mátyás sajnálta a lányt, őszintén szerette, és még az öt éves kapcsolatát is feladta miatta. Sohasem hitte volna, hogy erre képes lesz, de Kincsike Megszerette a lelkét. És most Most a kételyek emésztették belülről.
Szeretlek suttogta a fiú, összeszorítva a lány kezét, és a szemébe nézve. De amit csinálsz ez nem normális. Nem tudok így élni
Nem lesz több ilyen zokogta Kincsike. Soha. Csak maradj velem. Nem érted, nem élném túl nélküled.
Mátyás sóhajtott
