Nem bírta tovább
Elválok tőled jelentette ki Ilonka egészen nyugodt hangon, miközben a férjének átnyújtotta a gőzölgő teát. Pontosabban, már be is adtam a papírokat.
Olyan hétköznapi modorban mondta ezt, mintha csak azt közölné: Ma este paprikás krumpli lesz vacsorára.
Megkérdezhetem, hogy mégis áh, inkább nem a gyerekek előtt vette vissza kissé higgadtabban a szót Zoltán, mivel a két izgő-mozgó kisfiú fülét hegyezte. Mivel nem vagyok elég jó? Hogy is van az, hogy apa kell a gyerekeknek, azzal most nem is kezdek!
Azt hiszed, nem találok másik apát? forgatta a szemét Ilonka teátrálisan, egy fanyar mosollyal fűszerezve. Mivel nem vagy jó? Hát semmivel! Arra számítottam, hogy melletted az élet olyan lesz, mint a Balaton egy augusztusi hajnalon nyugodt, kisimult nem pedig mint a Tisza áradáskor!
Fiúk, mindent megettetek már? terelte más témára a szót Zoltán, mert nem újította volna fel ezt a vitát a gyerekek előtt. Menjetek játszani! És ne hallgatózzatok! szólt utánuk, tisztában lévén azzal, mennyire szeretik mindenből kivenni a részüket. Na, most folytassuk.
Ilonka ajkai összeszorultak. Még most is főnökösködik! Mintha ő lenne az év apukája
Elegem van ebből az életből. Nem akarok napi nyolc órát dolgozni, műmosollyal válaszolni a kollégáknak, meg hajbókolni az ügyfeleknek Délig szeretnék aludni, elegáns butikokban vásárolni és wellnessbe járni. Te ilyet nem tudsz nyújtani nekem. Ezt most elég volt! A legszebb tíz évemet neked adtam
Lehet, hogy kihagyhatnánk a fennkölt monológokat? szólt közbe Zoltán, a még egyelőre férje. Nem te görcsöltél annak idején annyit, hogy végre hozzámenj hozzám? Engem aztán sose vonzott a házasság.
Hibáztam, kivel nem fordult már elő.
A válás gyorsan és csendben lezajlott. Zoltán, kissé nehezen bár, a fiúkat Ilonkánál hagyta azzal a feltétellel, hogy minden hétvégét, meg a szüneteket is vele tölthetik. Ilonka gondolkozás nélkül belement.
Fél év sem telt el, Zoltán bemutatta a fiúknak az új feleségét. A mindig vidám és mosolygós Csilla azonnal elrabolta a gyerekek szívét, annyira, hogy már hétfőtől várták a hétvégéket mintha ez direkt idegesítette volna Ilonkát.
Azt is nehezményezte, hogy Zoltán örökölt egy nagyobb összeget egy nagybácsitól, vett egy tágas vidéki házat, és azóta úgy él, mint hal a vízben. A munkáját persze nem hagyta ott, a gyerektartás inkább jelképes, de cserébe a fiúkat szinte tetőtől talpig felöltözteti, mindenféle kütyüvel elkényezteti őket, és persze még a gyerektartás elköltését is kontrollálja!
Miért nem bírta ki azt a fél évet? Ha Ilonka csak tudta volna előre, mire számíthat Most aztán forog a feje!
Vagy talán még nincs minden veszve?
*************************
Meghívhatlak egy teára? Mint a régi szép időkben csábosan mosolygott Ilonka, miközben hosszú hajába játszott. A miniruha hangsúlyozta minden előnyét, a tökéletes smink pár évet simán letagadhatott volna Igazán beleadott apait-anyait!
Most nincs időm felelte Zoltán, futólag végignézve a volt nején. A fiúk készen vannak?
Éppen keresnek valamit, még biztos eltart negyed óráig, ismerem őket sóhajtotta Ilonka, de azért nem adta fel. Mi lenne, ha együtt ünnepelnénk a szilvesztert? Karesz meg Marci fél napig díszítették a fát.
A bíróságon már megbeszéltük: a szünet az enyém. Egy nagyon szép kis zalai faluban leszünk, ahol van hó meg sípálya is. Csilla mindent elintézett.
De hát ez családi ünnep
Na, épp ezért ünnepelünk családban. Ha tovább akadékoskodsz, simán el is vitetem tőled a fiúkat.
Ahogy az ajtó becsukódott Zoltán és a boldog gyerekek mögött, Ilonka dühében darabokra törte azt a drága Zsolnay készletet, amit az esküvőre kaptak. Csilla megint ez a Csilla! Minek van folyton ott? Folyton boldognak tűnik, ha a gyerekeket látja, de biztos számolja vissza a napokat, míg végre visszakerülnek a saját áldott anyjukhoz. Ilonka tudja, hogy a fiúk ördögfiókák, ha úgy akarják!
De ez is egy ötlet Elégedetten elmosolyodott. Talán még nincs veszve minden Zoltán pénze csakhamar újra nála lehet!
********************
És ez meg micsoda? vont szemöldököt Zoltán, amikor a küszöbön tornyosuló bőröndöket meglátta.
Hát a fiúk cuccai: Kareszé, Marcié Ilonka belerúgott a legtömörebb bőröndbe, ami ettől megindult. Úgy döntöttem, ha már rendeződött a magánéleted, akkor itt az idő nekem is. De ugye te is tudod, hogy nem minden férfi hajlandó más gyerekét nevelni. Szóval mostantól nálad laknak a fiúk. Jeleztem a gyámhatóságnak is, már csak a papírmunka maradt. De azt majd te intézed, én most páratlan lehetőségű udvarlómmal nyaralni megyek.
Ilonka, miután a döbbent Zoltán arckifejezését magába itta, komótosan elindult a várakozó autóhoz. Vajon Csilla, ez a szent, meddig bírja majd? Egy hétig? Kettőig? Aztán majd Zoltán választhat a gyerekek meg a felesége között persze az utóbbi veszíteni fog, ő visszajön hozzá, a pénzével együtt
Eltelt két hét. Aztán egy hónap. Sőt, kettő. De hiába várta a hívást, hogy haza kellene vinnie a fiúkat. Sőt, ahogy a telefonbeszélgetésekből kiderült, Csilla még csak rájuk sem szólt igazán! Hogy lehet, hogy ez a két kisördög hirtelen tündér lett? Lehetetlen!
Na, hogy viselkednek a fiúk? Még nem őrültetek meg tőlük? hívta fel végül Ilonka a volt férjét.
Abszolút jól, rendesen, segítenek mindenben, Zoltán hangja azonnal megenyhült, amikor a gyerekekről kérdezték. Aranyélet velük!
Tényleg? csóválta hitetlenkedőn Ilonka. Nálam mindig felfordulást csináltak
Ha foglalkozott volna velük valaki, nem a telefonját nyomogatja éjjel-nappal, talán nálad is így lenne vágott vissza Zoltán lenézően. Egyébként szólok, hogy költözünk vidékre. Ha akarod, iskolai szünetben elhozom a fiúkat.
De hát Azok az én gyerekeim is!
Most már nem röhögött fel Zoltán. Hisz lemondtál róluk. Gratulálok, anya!
Ilonkának már csak a bosszankodás maradt: a férj nem jött vissza (legalábbis a pénze), az új pasi gyorsan felszívódott, a gyerekek meg végképp új életet kezdtek. Bár, igazából nem is olyan hiányoznak szíve szerint inkább magával törődik csendben továbbra is.
Hát milyen igazságtalanság ez? Tíz évet kibírni, aztán fél évvel a tuti, kényelmes élet előtt kiszállni a buliból
Igazságtalan.
