Hát, tegnap eszembe jutott ez a régi történet…
Zsófi találkozott Bélával, amikor épp csak leszerelt a katonaságból. A fiú mintha egy magazin borítójáról szökött volna elő – magas, sportos, hipnotizáló zöld szemekkel és fekete, göndör hajjal. Mellette Zsófi egyszerűnek tűnt, bár csinos volt: világos haj, karcsú alak, aranyos mosoly. Nem hitte el a szerencséjét – hisz a társaságban minden lány után csak őt választotta.
“Mit lát benne?” suttogták a barátnők. “Az ilyen jóképű srácok nem maradnak sokáig. Játszik veled, aztán viszlát.”
De Zsófi csak mosolygott – hitt a szerelmükben. Együtt mentek moziba, táncolni, barátokkal találkoztak. Béla nem árasztotta el bókokkal, de mellette volt, és az érintésétől Zsófinak szárnyalt a szíve. Amikor először hazavitte, az anyja – Éva néni – összefonta a karját. Később, kettesben maradt a lányával, halkan mondta:
“Szép férfi – másé, kicsikém. Az ilyenek ritkán maradnak hűségesek. Ne siess az esküvővel, próbáld megismerni. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.”
Zsófi megsértődött. Hitt Béla érzéseiben, nem akarta hallgatni a kételyeket. De az anyja mégis egy parányi bizonytalanságot ültetett el benne.
Lassan Béla viselkedése megváltozott. Először a terem, aztán az uszoda, végül új társaságok. Zsófi, hogy közel maradhasson, szintén edzésre járt, de kínosan érezte magát a formás, feltűnő lányok között. Béla érdeklődve nézett utánuk, Zsófi pedig egyre gyakrabban korábban hazament, nehogy meglássák a könnyeit.
“Te meg csak egy puhány vagy,” vágta oda egyszer, amikor megfázott az uszoda után. “Maradj inkább otthon, olvass egy könyvet.”
A szavak fájtak, és Zsófi eszébe jutott az anyja figyelmeztetése. Már érezte: Béla hidegedik. Egyre többször egyedül ment el, nem hívta, nem magyarázott. Aztán egyszer csak – eltűnt. Nem vette fel a telefont.
“Még mindig nem hív?” kérdezte az anyja.
“Nem…” suttogta Zsófi, és a fal felé fordult.
“Na gyere, kelj fel! Fodrászhoz mész!” parancsolta Éva néni. “Az új frizura az első lépés az új élet felé. Aztán varrunk egy ruhát, te ügyes vagy.”
Vettek anyagot, Zsófi vázlatokat rajzolt, próbált nem ráAz élet pedig tovább folytatódott, és Zsófi rájött, hogy néha a legszebb történetek a legegyszerűbb kezdetekből születnek.
