Erzsébet néni letörölte kezét kötényéről, és ismét belenézett a sütőbe. Az almás pite már szépen pirult egyik oldalt, de még nem volt egészen kész. Az ablakon túl pedig már csikordult a kiskapu a menyasszony jön. Meg a fia. Meg az unokája. Az egész család hazatért a sétából.
Nagyi! csendült fel négyéves Bence hangja, és Erzsébet néni önkéntelenül is elmosolyodott. Ez a hangért bármit kibír, még Lili, a menyét is.
Anya, megint egésznap a tűzhelynél álltál? Károly, a fia belépett a konyhába, megesókolta anyja arcát, és nyomban a friss pihez nyúlt.
Kezet mosni! csapott rá az ujjaira Erzsébet néni. Előbb tisztítsd meg magad.
Erzsébet néni, megígérte, hogy ma pihen jelent meg a konyha küszöbén Lili, kezében a bevásárlás zsákjaival. Megbeszéltük: én a vacsorát, ön pedig pihen.
Erzsébet néni összeszorrótta ajkát. Itt van, megint utasítgatja, mit csináljon a saját otthonában.
Akkor pihenek, mikor sütök válaszolta ridegen. És miért ne kényeztethetném az unokámat?
Lili sóhajtott és csendén elkezdte kipakolni a zsákokat. Károly figyelmeztető pillantást vetett anyjára, mintha azt mondaná: megint kezded? Erzsébet néni úgy tett, mintha nem veszi észre.
Bence, gyere kezet mosni, megiszunk egy teát a nagyi pitéjével hívta az unokáját, szándékosan figyelmen kívül hagyva a menyét.
Pedig neki is volt saját élete egyszer. Saját háza, ahol ő volt az úrnő. Barátnői szombatonként átjöttek teázni, a kis kertjében virágoztak a kedvenc rózsái, este pedig sorozatot nézett a kényelmes karosszékében. De mindez egy pillanat alatt összeomlott, amikor az átjárt az a nyomorult tűz.
Erzsébet néni még mindig emlékezett a füst szagára, a szomszédok rikácsára, a tűzoltók szirénájára. Az utcán állt pizsamában, valakinek a köpenyét vetve a vállára, és nézte, ahogy a lángok felfalják az otthonát. Harminc évnyi élet hamuvá lángolt a szeme láttára.
Ne aggódj, anya mondta akkor Károly, átkarolva vállán. Nálunk laksz, amíg meg nem oldjuk a papírokkal és a biztosítással.
A nállunk laksz hónapokra nyúlt. Károlyék kis kétszobás lakása, ahol a fia, a menye és az unokája megfértek, kényszerű menedék lett számára. A nappaliban aludt, reggelente összecsukta a hálózsákját, és állandóan úgy érezte, csak terhére van.
Nagyi, segítek gyúrni a tésztát! Bence visszajött vizes kézzel és csillogó szemekkel.
Legközelebb, fiam mosolygott Erzsébet néni. A pite már kész, látod?
De én most akarok sütni valamit!
Nem ma, Bence szólt közbe Lili. Nagyi fáradt. És késő is van, hamarosan vacsora.
Erzsébet néni haragosan nézett a menyét. Megint parancsolgat. Megint ő dönt helyette.
Egyáltalán nem vagyok fáradt ellenkezett. És annyit foglalkozhatok az unokámmal, amennyire én jónak látom.
Anya Károly fáradtan megdörzsölte az orrát. Ne kezdjük el megint…
Mit mondtam én most rosszat? Erzsébet néni széttárta karját. Nincs jogom időt tölteni az unokámmal?
De van, természetesen Lili igyekezett nyugodt maradni, de Erzsébet néni látta, hogy a meny fehérre szívódott ujjai összecsúsztak a tejő zacskón. Csak megbeszéltük Bence napirendjét. Emlékszik?
Ez az én unokám! Erzsébet néni érezte, ahogy a megszokott harag felcsap benne. És én megmondom, mi a jó neki. A saját fiamat is feln
