Nem akartam, mégis megtettem
Mindig azt hittem, hogy a cigaretta megnyugtatja az idegeimet, pedig igazából sosem tudtam rendesen elszívni egyet sem. Ott álltam a házunk udvarán, néztem ki a falusi utcára, és a gondolataim komorak, sötétek voltak. Az utóbbi időben elég sok gond nehezedett rám.
Egyedül lakom már a nagymamám régi házában. A szüleim egy másik faluban élnek, hét kilométerre innen, de nekem szükségem volt a saját térre, a függetlenségre huszonhárom vagyok, dolgozom a postán.
A cigarettát végül inkább elnyomtam és eldobtam a kapubejáró mellett. Nem ízlett az egész, Veronika ajánlotta, aki szinte állandóan szívja a cigarettát, hogy majd megnyugtat, de őszintén szólva, aligha működik nálam.
Épp ekkor gurult el a házunk előtt az új körzeti megbízott, Antal, akit a szomszéd járásból helyeztek ide. A postán mesélték róla az asszonyok. Néztem a kocsiját, ahogy elhalad, aztán bementem, hiszen sötétedett, és ma este veszélyes és fontos ügyem volt
Előző nap a postán nem volt nagy forgalom, de azért néhány falubeli be-betévedt.
Holnap majd nagy tolongás lesz mondta Anna néni. Ma még csend van, mert holnap jön a nyugdíj.
Anna néni szinte világéletében itt dolgozott a postán, mindenki ismeri. Mondogatta is:
Már harminc éve postás vagyok, itt mindenki ismer, el sem tudom képzelni, hogy máshol dolgozzak.
Bizony, Anna néni mosolygott Veronika , anyukám szerint nélküled itt nem is működne semmi. Te tartod össze az egészet.
Ugyan, azért menne nélkülem is, mindenki pótolható, egyszer majd nyugdíjba megyek
Ekkor belépett Márta, aki negyvenkettő, jókedvűen köszönt.
Sziasztok! Jaj, milyen meleg van ma. Azért jöttem, mert a szomszédom, Gizi néni megkért, hogy előfizetése legyen egy magazinra, nagyon szeret olvasni. Mi viszont holnap már utazunk a Balatonhoz, egész család, már reggel indulunk. Ő meg fél, hogy lemarad a magazinról Szegényt, járni sem tud rendesen, így sokat olvas otthon, azt mondja, úgy gyorsabban telik az idő.
De jó neked, Balaton! mondta Anna néni , Biztos jó lesz ott a napon úgy mondta ezt, mintha ő is épp most jött volna haza.
Nem félek én, majd posztolok fotókat, új fürdőruhával! Figyeljétek csak nevetett Márta, aztán távozott.
Mennyi pénz kell ahhoz, hogy családdal elmenni a Balatonhoz! ámuldozott Veronika.
Nekik van miből, Józsi férje gazdálkodik mondta magabiztosan Anna néni.
Én csendben maradtam. Ott ültem a számítógép mellett, hallgattam mindent, figyeltem. Közben a gondolataim feszültek voltak.
Később bejött Antal, a körzeti megbízott, és barátságosan köszöntött:
Jó napot! Érkezett nekem valami értesítés? kérdezte Veronikától, de közben meglátta, hogy ott ülök, és rám szegezte a tekintetét.
Nem is tudtam, hogy ilyen szép lányok dolgoznak itt, csak olyan szomorúnak tűnsz
Anna néni észrevette, ahogy nézett.
Ja, Hanga. Nemrég temette el a vőlegényét.
Értem mondta Antal, és Veronika jelezte, hogy még nincs semmi a nevére.
Három hete halt meg a vőlegényem, Dénes. Meggyilkolták a járási központban, egy elhagyatott gyártelepen találták meg. Kiderült, hogy titokban szerencsejátékozott egy illegális klubban. Én ezt nem tudtam róla. Az ügyben nem talált senkit a rendőrség, de egyszer késő este két fiatal jött hozzám a városból, akiket már láttam Dénes társaságában.
A vőlegényed komoly adósságot hagyott ránk.
De hát ő már meghalt mondtam rémülten.
A tartozás nem hal meg vele, neked kell visszafizetned! röhögött Laci, és megmondta az összeget: egészen elképesztő, hárommillió forint.
De nekem nincs ennyi pénzem!
Ez a te bajod. Azt hallottuk, a faluban élnek tehetősek, hát gondolkodj. Meg különben is, postás vagy, mindenkiről tudsz mindent mondta Laci keményen. Pénz kell két hét múlva! Ha rendőrséghez mész, neked véged! Tessék, itt vannak a betöréshez való eszközök, minden lakatot kinyitsz velük mondta durván.
Amikor elmentek, gyorsan bezártam az ajtót, csak a szívem zakatolt a csendben és a sötétben. Egy nap telt el, mire eldöntöttem, hogy az éjszaka betörök Márta házába. Elutaztak, tudtam, hogy nincs kutyájuk, csak a kapu van zárva, de átmásztam a kerítésen.
Fogalmam sem volt, hogyan jutok be, de Laci eszközeivel sikerült kinyitni a zárat. A szívem kalapált, törvényt sértek, olyan vagyok, mint azok a bűnözők, akik ebbe taszítottak.
Sokáig keresgéltem, odabent világos volt a kinti lámpától. Mit teszek, Istenem gondoltam , élni akarok, de mit műveltél, Dénes Te már nem vagy, én meg bűnözővé lettem.
Tudtam, hogy a rendőrségtől kéne segítséget kérni, de féltem, hogy Laci mindenhol megtalál Végül találtam tizenötezer forintot, meg a fiókban Márta arany gyűrűjét és karkötőjét. Az asztalon megláttam a laptopját, azt is zsebre vágtam.
Ugyanúgy, csendben távoztam, a táskámat a vállamra hajítva, senkinél nem égett már a villany, csak néhol ugattak kutyák. Remegett mindenem, tele voltam félelemmel.
Otthon a nagyi régi ládájába rejtettem a táskát a sufniban, rongyok alá. Azon az éjszakán egy percet sem aludtam, zúgott a fejem. Másnap fájósan mentem dolgozni, délben kiszaladtam a postáról a közelben lévő menzára.
Jó napot köszönt rám Antal. Megijedtem. Ő csak mosolygott:
Ne félj, csak erre jártam, nekem is itt van dolgok.
Jó napot válaszoltam halkan, és rögtön azt gondoltam, talán már tudja, mit tettem? Lehet, hogy rám vár?
Rád, persze nevetett a körzeti megbízott.
A tekintetétől kicsit megnyugodtam, láttam, hogy viccel. Innen kezdve heti rendszerességgel együtt ebédeltünk, néha munka után is elkísért haza, később pedig nála aludtam.
A falu persze gyorsan tele lett pletykával:
Elcsábította Hanga az új rendőrt, pedig Tündének is tetszett mérgelődött Tamara.
Ugyan már, látszik, hogy odáig van érte Antal. Szerelmes mondta másik asszony.
Az igazság, hogy kölcsönös volt a vonzalom, egymásra találtunk. Aztán persze volt, aki elítélt:
Nemrég temette el a vőlegényét, máris összejött mással.
De miért kellene egyedül szenvednie? védtek mások.
Én viszont nem találtam a helyem, közeledett a nap, amikor Laciék jönnek értem a pénzért. Rettenetesen féltem, mi van, ha itt találják Antalt Szerettem volna elmondani neki, mit tettem, közeledett az idő. Két nappal előtte eldöntöttem:
Antal, valamit el kell vallanom kezdtem. Ő kicsit nevetett:
Tudom, én is nagyon szeretlek
Nem erről van szó
Antal komoly figyelemmel hallgatta, meglepődött, hogy én, a csendes lány, ilyesmit tettem. Mégis rögtön mentegetett: hiszen megfenyegettek, nem volt választásom.
Hanga, ez komoly Vállalni kell érte a felelősséget. Hol vannak a holmik? Miért nem szóltál nekem azonnal?
Elővettem a táskát, nekiadtam. Hosszan beszélt hozzám, mindent megígért. Két nap múlva este kopogtak nálam, félelemmel nyitottam ajtót. Laci és társa érkeztek, követelték a pénzt.
Nem tudtam előteremteni, de próbálok valamit Adjatok még időt!
Laci durván megragadott.
Idő nincs, vagy pénz, vagy most azonnal a pólómat is elszakította. Akkor viszont láttam, ahogy a társa a földre zuhan, majd Laci is, Antal már bilincselte őket, a másik rendőr a barátját emelte fel.
Minden rendben, vége mondta halkan Antal. Holnap gyere be a kapitányságra, megbeszéljük.
Kihallgattak, mindent őszintén elmondtam. Márta a családjával hazatért a nyaralásból, visszakapott mindent, Antal kérte a nyomozót, ne tárják fel, hogy én voltam a tettes. Valahogy így, minden simán ment végül. Senki sem hitte, hogy én, a csendes lány, ilyenre képes. Csak Laciról és haverjáról hitték, ráadásul ők ölték meg Dénest is. A börtönbe kerültek, hosszú időre.
Antal megkérte a kezem, volt esküvő. A szerelme mindent helyrehozott, meggyógyította a régi sebeimet. Azóta van egy kis kislányunk, Olgácska.
