Nem akarta, mégis megtette
Dohányozni Zsófia sosem tudott igazán, de valahogyan meg volt győződve róla, hogy az segíti lecsendesíteni az idegeit. Ott állt a nagymama régi házának udvarán, a falusi utat figyelte, miközben gondolatai sötéten, nyomasztóan kavarogtak benne. Mostanság komoly gondok nehezítették az életét.
Egyedül lakott Zsófia az elhunyt nagymamájának házában, szülei a szomszéd településen éltek, hét kilométerre. Szüksége volt a függetlenségre, vágyott rá, most már huszonhárom éves, eljött az idő. A postán dolgozik.
Nem tudta végigszívni a cigarettát, elnyomta, aztán eldobta:
Nem szeretem a dohányzást, mint ahogy Vica szívja egymás után, ő ajánlotta, hogy megnyugtat majd, de aligha igaz morfondírozott.
Ebben a pillanatban elrobogott a háza előtt az új körzeti megbízott, Antal, nemrég helyezték át a szomszéd járásból. Erről Zsófia postás kollégáitól hallott. Utána nézett a kocsi után, majd belépett a házba, kezdett sötétedni ma este fontos és veszélyes dolga akadt
Előző nap a postán bár nem volt nagy tömeg, néha-néha betértek a falubeliek.
Holnap mindenki itt lesz, mondta Anna néni, ma csend van a nyugdíj előtt.
Anna néni fiatalkora óta a postán dolgozik, senki nem emlékszik már, mikor kezdte, ő pedig mindenkinek meséli:
Már harminc éve vagyok itt, mindenki ismer, el nem tudom képzelni, hol dolgoznék máshol.
Jajj, Anna néni, mosolygott a fiatal Vicuska, anyukám mondja is, hogy ha te nem lennél, a posta sem működne. Te tartod itt a lelket!
Á, azért működne az, pótolható vagyok. Hamarosan nyugdíjas leszek, sóhajtott Anna néni.
Jó napot! lépett be a telt, 42 éves Marika. Hát, ma igazi kánikula van. Azért ugrottam be, mert a szomszédom, a néne Gizi, megkért, hogy indítsak előfizetést a magazinjának, szeret olvasni. Mi meg holnap hajnalban indulunk a Balatonra, nyaralni Ezért kérte, mert lejár az előfizetés, fél, hogy kimarad a legfrissebb számokból Szegény, már járni se tud, egész nap csak olvas, mondja, így gyorsabban telik az idő.
Nahát, Marika, nem félsz repülőre ülni és messzire utazni? kérdezte Anna néni, Jó lesz a Balaton, gyönyörű napsütés, pihenjetek sokat! mondta, mintha nemrég jött volna haza maga is.
Nem félek én semmitől. Már az első nap posztolom a képeket, vettem új fürdőruhát is, lessétek majd! mondta Marika, és elment.
Mennyi lehet egy családnak a Balatoni nyaralás?! forgatta a szemét Vicuska.
Penze van nekik, Misi földjét jól műveli, felelte határozottan Anna néni.
Csak Zsófia hallgatott, a számítógép képernyőjét bámulta, csendben figyelt. Közben gondolkodott.
Néhány perc múlva belépett a postára Antal körzeti megbízott, barátságosan köszönt:
Jó napot! Nekem kellene egy értesítő, fordult Vicuskához, amikor meglátta Zsófiát, szeme megakadt rajta.
Nem is tudtam, hogy ilyen szép lányok dolgoznak itt csak valahogy nagyon szomorú vagy ma
Anna néni rögtön tudta, kire néz.
Zsófia. Nemrég temette a vőlegényét.
Értem mondta Antal, Vicuska is jelezte, hogy még nem érkezett részére semmi.
Három hete vesztette el Zsófia a vőlegényét, Dénest. A járási központban, kietlen részen találták holtan, azt mondják, titokban szerencsejátékot űzött, néha illegális klubban játszott. Zsófia erről semmit sem tudott. A rendőrség nem találta meg az elkövetőket, de egyik este későn két fiatal férfi állított be hozzá a városból. Jadta Dénest korábban velük.
A vőlegényed tartozott nekünk, nem is keveset.
De hát meghalt rebegte megrémülve Zsófia.
És a tartozás nem hal meg, te fizetsz helyette morran rá az egyik, Laci, egy óriási összeget követelve: egymillió forintot.
Honnan vegyek én ennyi pénzt?
Ez a te gondod, de nézz csak körül, van nálatok tehetős ember mondta Laci. Gondolkodj, te vagy a postán, tudod, ki mennyit ér.
Nem tudom, kik vagytok, kik gazdagok
Ne hazudj, mindent tudsz, mondta Laci keményen, nekünk kell a pénz. Két hét múlva jövünk érte, és ha feljelentesz minket, nem éled túl. Tessék, itt van egy táskányi zárnyitó. Bármilyen zárat kinyitsz vele mondta nyersen.
Amint elmentek, Zsófia remegve zárta be az ajtót. A szívében lüktetett a vér, a házban csend, kint sötétség. Másnap éjjel elhatározta, hogy beszökik Marika házába. Tudta, elutaztak, nincs kutya az udvarban, csak a kapu zárva. Átmászott a kerítésen.
Nem tudta, hogy jut be, de Laci zárnyitója működött, a zár engedett. A szíve vadul kalapált, a törvény ellen fordult most már pont olyan, mint azok, akik rákényszerítették erre.
Sokáig kutatott a házban, a szobába az utcai lámpa fénye szűrődött be. Gondolatban magát ostorozta:
Édes Istenem, mit csinálok én itt Élni persze akarok, de miért sodort ide Dénes? Te ott fekszel, én meg itt bűnözök miattad.
Jobban járna, ha fordulna a rendőrséghez, de rettegett, hogy Laci bárhol megtalálja. Talált csak tizenötezer forintot, meg a komódban Marika arany gyűrűjét és karkötőjét. Az asztalon laptop is volt, azt is eltette.
Ahogy eltűnt Marika házából, sunyin lesett körbe, a vállára vetette a táskát. Sehol fény, csak néhol ugattak kutyák. Senki se látta, de remegett, félt.
Otthon betette a táskát a régi nagymama ládába, a kamrában. Aznap éjjel nem aludt, fejfájással ment dolgozni másnap. Dél körül kiszaladt a postáról, a helyi kis önkiszolgálóba vette az irányt.
Jó napot, lépett oda hozzá Antal körzeti megbízott, és ettől megriadott. Antal nevetett:
Ne félj, csak együtt megyek ebédelni, nekem is ez az utam.
Jó napot válaszolta Zsófia bizonytalanul, dúltak benne a gondolatok: Vajon tud már a bűnömről? Várt rám?
Pont rád vártam, mondta cinkos mosollyal Antal.
Ahogy a csillogó szemébe nézett, megnyugodott kicsit. Ettől fogva gyakran ebédeltek együtt, este néha elkísérte haza, később ott is maradt nála.
Hallotta az egész falu:
Zsófikának sikerült megfogni a körzeti megbízottat! mérgelődött Tamara. Antal az én lányomnak, Táncsikának tetszett, de pont Zsófia csípte meg
Ugyan már, látszik, mennyire oda van Zsófiáért! mondták a többiek nevetve.
Igaz volt: fellobbant a szerelem, bár néhányan megvetően néztek Zsófiára.
Alig temette el a vőlegényét, és már új férfit keres?
Egész életében bánkódjon talán? védték őt mások.
Zsófia nem találta a helyét, közeledett a nap, amikor újra jöttek volna pénzt követelni tőle. Rettegett, mi lesz, ha Antal is otthon lesz Nagyon akarta bevallani neki, hogy mit tett, de a nap egyre jobban közeledett. Végül két nappal a határidő előtt kitört belőle:
Antal, meg kell vallanom valamit kezdte Zsófia, ő pedig csak nevetett.
Tudom, én is szeretlek nagyon
Nem erről van szó
Antal végighallgatta, komoly arccal, alig tudta elhinni, hogy ez a törékeny, gyönyörű lány ilyesmit tesz, de azonnal megértette: sarokba szorították, félt.
Hát Zsófia Ezért felelned kell! Hol vannak az ellopott dolgok? Miért nem hozzám rohantál azonnal?
Elővette a táskát, átadta neki. Hosszan beszéltek, ígéreteket tett, bíztatta. Két nap múlva késő este kopogás hallatszott, Zsófia rettegőn nyitott ajtót. Ott állt Laci a társával, követelték a pénzt.
Nem tudtam összeszedni, de valamit kifőzök! rebegte. Adjatok még időt!
Laci keményen megragadta a vállát.
Idő már nem kell, pénz vagy véged ordított, rángatta a pólóját, az szétrepedt. Ekkor hirtelen összeesett Laci társa mögöttük Antal és egy másik rendőr lefogták őket.
Ennyi volt, mondta halkan Antal. Megkapják, amit megérdemelnek. Holnap gyere be a kapitányságra, mindent tisztázunk.
Kihallgatták Zsófiát, ő mindent elmondott az ügyvédnek. Marika is hazajött családjával a nyaralásból, mindent visszakapott, Antal azon volt, hogy Zsófiát ne mocskolják be, ne legyen nyilvános az ügy. A faluban azt mondták, Laci és társa voltak a tettesek, ráadásul ők ölték meg Dénest is. Jó időre elítélték őket.
Antal megkérte Zsófia kezét, nagy esküvő lett. Antal szerelme lemosta Zsófia minden bűnét, begyógyította régi sebeit. Ma együtt nevelik kislányukat, Rózsikát.
