Nem akarok együtt élni a lányom családjával! Hadd meséljem el, miért.
A lányom és családja egyik napról a másikra otthon nélkül maradtak. Egy nagy árvíz tönkretette a lakásukat, és teljes felújításra volt szükség. Nem maradt más lehetőségük, hát hozzám költöztek.
Egyértelmű volt, hogy máshol nem tudnak lakni, így természetes volt, hogy beengedtem őket. Ugyanakkor már az elején megbeszéltük a lányommal, Katával és a vejével, Márkkal, hogy ez csak átmeneti megoldás, és amint lehet, visszaköltöznek a saját otthonukba.
A lányom aranyos, szorgalmas nő, a vejem sem buta ember, így teljesen egyetértettek velem abban, hogy a családunkat különálló egységként kell kezelni minden más ember csak “vendég”. Ezt nagyon komolyan gondolom, és szeretném is elmagyarázni, hogy miért.
Van egy jól megszokott, saját életritmusom, ami szöges ellentétben áll Kata és Márk mindennapjaival. Például, bár Kata társaságát megszoktam, Márk mégiscsak idegen számomra, akinek szintén joga van a magánélethez. Minek veszekedni azon, ha én szeretek elaludni a bekapcsolt tévével, vagy ha Kata és Márk vendégeket hívnak a lakásomba? Mindenkinek más rend kell a házban nem érdemes összeveszni pár mosatlan tányér miatt. Az ilyen apróságok tönkre tudják tenni a legjobb kapcsolatokat is.
Ételek terén is teljesen mást szeretünk. És mi van akkor, ha váratlanul beállítanak vendégek? Ilyenkor könnyen megeshet, hogy valaki szemet vet a másik ételére vagy édességére de normális, hogy emiatt nem lehet lakatot tenni a hűtőre.
A pihenési szokások is eltérnek, így az embernek állandóan lábujjhegyen kell közlekednie, nehogy felébressze a másikat. Az emberek nem érzékelik annyira, hogy zavarják egymás álmát, de a kialvatlanság könnyen ingerlékenységhez és fejfájáshoz vezet ilyenkor elég egy szikra a robbanáshoz.
Nem szeretnék folyamatosan belelátni Kata és Márk életébe, sem ítélkezni felettük. Megtanítottam Katát mindenre, amit tudok, most már csak azt szeretném látni, amit maguk meg akarnak mutatni nekem. Ez viszont lehetetlen, ha együtt lakunk.
A legfontosabb, hogy magam dönthessem el, mikor és miben segítek nekik, és azt saját elhatározásból tegyem. Emellett szükségem van időre saját magamra is.
A közös háztartás könnyen vezethet feszültségekhez, még a legjobb családban is. Ezt elkerülni mindenkinek javára válik, mert a harmónia, az egymás iránti tisztelet és a magánszféra megtartása mindennél fontosabb. Az együttélés helyett néha jobb adni egymásnak egy kis távolságot, hogy szeretetteljes kapcsolat maradjon köztünk az évek múltán is.
