Néhány hónappal ezelőtt kezdtem el tartalmakat készíteni a közösségi médiába. Nem azért, mert híres akarok lenni, vagy mert vágyom a figyelemre. Egyszerűen csak örömmel tölt el. Szeretek recepteket fotózni, megörökíteni néhány pillanatot a mindennapjainkból a lányommal, felvenni apró mozzanatokat az otthonunkból. Semmi sem megrendezett, semmi sem profi átlagos videók a konyhából, vagy épp a nappaliból, miközben a szokásos dolgokat intézem.
A legelső perctől kezdve a férjem kényelmetlenül érezte magát ettől az egésztől. Először csak odaszúrt néhány megjegyzést: Minek csinálod ezt? Ki nézne téged? Mire jó ez, minek töltöd fel? Hiába mondtam neki, hogy nincs ebben különösebb célom, csak jól esik, ő egyszerűen nem értette.
Egyszer aztán egyenesen a fejemhez vágta: ezt csak azért csinálom, hogy más férfiak figyeljenek rám. Hogy tetszeni akarok, hogy nézzenek. Megdöbbentem, mert tényleg nem értettem, miből gondolja ezt. Hiszen a videóim főleg ételekről szólnak, vagy arról, hogyan készítek tízórait a lányomnak, vagy egy-egy jól sikerült süteményről. Nem pózolok fürdőruhában, nem táncolok, nem mutogatom magam.
A legfurcsább, hogy összesen 99 követőm van. Kilencvenkilenc! És abból a fele családtag: unokatestvérek, nagynénik, néhány régi ismerős a gimiből. Ezt is elmondtam neki. Megmutattam a profilomat, a hozzászólásokat is. De őt nem győzte meg. Azt mondta, a lényeg nem a létszám, hanem a szándék. Hogy valamit keresek.
Egyre többször veszekedtünk emiatt. Ha elővettem a telefonom, hogy lefotózzak valamit, azonnal gyanakodva nézett rám. Ha feltöltöttem egy videót, mindenáron ki akarta deríteni, ki látta. Ha valaki csak egy szimpla szívecskét vagy mosolygós fejet írt a receptem alá, ő félreértette, flörtnek gondolta. Volt, hogy megkért, mutassam meg a privát üzeneteimet, pedig egyetlen egy sem volt. Szerinte tiszteletlenség volt, amit csináltam.
Ma már odáig jutottam, hogy szinte már nem is merek nyugodtan videózni vagy fényképezni. Mindig újra átgondolom, mit tegyek ki, mert félek, hogy újabb vita lesz belőle. Figyelve érzem magam. Egy egyszerű hobbi, ami feltöltött volna, most inkább csak feszültté tesz. Azt mondja, megváltoztam, mintha már nem lennék ugyanaz, mint régen, mintha mutogatnám magam. Pedig egyszerűen csak az bánt, hogy bármit csinálok, azt rögtön félreérti.
Most már sokkal kevesebbet posztolok. Nem azért, mert ne lenne kedvem, hanem mert minden egyes feltöltéstől csak újabb vitáktól tartok.
Fogalmam sincs, hogyan tovább. Mit kéne tennem?
