Az ünnep várakozása néha édesebb, mint maga a pillanat mondják az idősebbek a pesti kávéházakban , és Zsófia történetében ez a várakozás négy hónapon át hömpölygött, egy sajátos online sorozattá változva, ahol minden nap új epizódot hozott.
Ez alatt az idő alatt Zsófia alaposan kiismerte László ízlését, megjegyezte a Bakáts téri gyerekkori barátainak nevét, és már nem lepődött meg azon sem, hogy minden jó reggelt után három pontot tesz a férfi mintha valami rejtett jelentést hordoznának.
Negyvenöt éves volt Zsófia abban a korban, amikor az ember már nem remegő térdekkel megy randira, hanem ironikus, kutató érdeklődéssel fürkészi az új arcokat. Nézzük, milyen példány jut ma gondolta, mikor összeszedte magát.
Ez a nő azon kevés budapesti hölgyek közé tartozott, akik a legegyszerűbb kasmír pulóvert is úgy viselték, mintha díszes palást lenne, és a magabiztos önirónia megmentette minden kínos helyzetben.
László, az ötvenkét éves úriember az üzeneteiben komoly, megfontolt, kissé ironikus, de leginkább megbízható benyomást keltett.
Zsófia, ebben a korban már nem a tűzijátékot keressük, hanem a meleget írta késő estéken. Olyan nő kell, aki szavak nélkül is érti az embert.
Zsófia elmosolyodott a tükör előtt, szempilláját festve. Szavak nélkül? Nem baj, csak azok a szavak, amiket végül kimondanak, ne késztessenek azonnali távozásra.
A találkozót egy kis, hangulatos kávézóban beszélték meg a Károly körúton, ahol a fahéj illata és puha fények terjedtek. Zsófia pontosan érkezett, összeszedetten, magabiztosan, a remek este reményében. Egy hibátlan kasmír pulóverben várta.
László öt perccel később lépett be, élőben kicsit alacsonyabb volt, mint a képeken, és az arca olyan volt, mintha most fedezett volna fel egy hatalmas tévedést az éves költségvetésben.
Leült szemben, röviden mosolygott, köszöntötte.
Sem bók, sem meleg örülök, hogy látlak nem hangzott el.
László végigpásztázta Zsófiát, mintha ellenőrző hivatalnok lenne. Kávét és sütit javasolt ebben egyetértettek.
Zsófia kezdte szigorú, tanári hangon , az elmúlt négy hónap kommunikációját végig elemeztem. Most, hogy itt vagy, szükségesnek érzem, hogy azonnal tisztázzak pár dolgot. Öt kifogásom van.
Zsófia belső hangja halkan megcsörrent ahogy az jó hangulat szokott összetörni. Állát tenyerére támasztotta, bólintott.
Öt kifogás? Ez igazán izgalmasan hangzik. Figyelek.
László nem érzékelte az iróniát, felemelte első ujját.
Az egyik fotón, ahol kéket viselsz, az alakod egészen más. Most látom, hogy kissé formásabb vagy. Ez megtévesztő lehet egy férfinak. Ebben a korban egy nőnek őszintének kell lennie.
Zsófia magában elnevette magát. Formás na, ez már haladás, legalább nem monumentális.
Kifogás kettő: válaszidő
Néha túl lassan válaszolsz. Például három hete írtam neked 14:15-kor, te pedig csak 16:40-kor válaszoltál. A férfiak nem szeretnek várni. Ez tiszteletlenség.
Akkor épp megbeszélésen voltam próbálkozott Zsófia, de László már folytatta.
Kifogás három: helyszín
Miért itt? Ez a hely túlzottan elegáns. Egyszerűbb kávézót javasoltam. Ez a választás demonstratív fogyasztásra utal.
Zsófia a lattéjára nézett, és egy pillanatra kedve lett volna Lászlóra önteni. A kíváncsiság azonban felülkerekedett.
Miért ez a ruha? Csak kávézni jöttünk. Ez túl feltűnő nappalra. Az ékszerek is feleslegesek. Egy nőnek a mélysége kell, ne a csillogása. Ebben a korban a tartalom számít, nem a kirakat.
Kifogás öt: önállóság
Te választottál helyet, gyakran mondod, hogy magam. Nem hagyod, hogy férfinak érezzem magam. Nekem olyan nő kell, aki tanácsot kér, nem független. Ha együtt leszünk, ezen változtatnod kell.
László befejezte, összekulcsolta karjait mintha bocsánatot vagy köszönetet várna őszinteségéért.
Zsófia nézte őt, és hirtelen világossá vált számára: a négy hónap csak kényelmes maszk volt egy pedáns manipulátor számára. Meleget nem keresett, csak egy önkényes játszmát.
Tudod, László szólalt meg Zsófia szelíden, majdnem gyengéden , én is elemeztem a dolgokat. Nekem elég volt öt perc.
És mire jutottál? szűkítette szemét a férfi.
Te egy különleges példány vagy. Átutaztad Budapestet, hogy számon kérj egy nőt az ízléséért, kinézetéért és azért, hogy önmaga lehet. Ez ritka önbizalom.
László elkomorodott.
Csak őszinte vagyok.
Nem, rázta meg fejét Zsófia. Nem vagy őszinte. Csak boldogtalan vagy, és a világot egy torz mércével méred. A fotóim nem tetszenek? Menj múzeumba, ott nem változnak az alkotások. Lassú válasz? Vegyél magadnak egy tamagocsit. Nem tetszik a ruha? Nem miattad vettem fel, magamnak.
Felállt, táskáját kisimította, nyugodtan Lászlóra nézett:
Végül: ha az egód összedől egy magam szó hallatán, nem romantikára van szükséged, hanem rehabilitációra. Negyvenöt évesen túl értékes az időm ahhoz, hogy olyasvalakire pazaroljam, aki a hibáim listájával indít egy ismerkedést.
Hova mész? És a kávé? motyogta László.
A kávét idd meg egyedül. Ezzel spórolhatsz is. Egy tanács: ha azt szeretnéd, hogy belenézzenek a szádba menj fogorvoshoz.
Otthon Zsófia elsőként letiltotta Lászlót minden üzenetküldőben. Ebben a korban a kényelem nem csak egy pléd és a csend, hanem egy telefon, ahol nincsenek emberek, akik fura sablonokba próbálnak beleilleszteni.
És ti mit gondoltok? Szerencsétlen flört volt, vagy gondosan betanult előadás? Érdemes folytatni a társalgást, ha valaki már az első pillanattól számlát nyújt át azért, aki vagy?
