Képzeld, Zsuzsa, úgy alakult, hogy négy hónapnyi üzenetváltás után végre találkoztam egy ötvenkét éves úriemberrel hát, az első pár mondata totál lehozott a szerről!
Na, szóval, tudod milyen ez: azt mondják, az ünnepre való várakozás néha jobb, mint maga az ünnep. Nálam szinte egy online sorozatban éltem négy hónapig, minden nap új epizóddal.
Ez idő alatt már kívülről fújtam Gergő kedvenc kajáit, ismertem a gyerekkori haverjainak a nevét, sőt, már azon sem lepődtem meg, hogy minden Jó reggelt után minimum három pontot tett.
Negyvenöt voltam az a korszak, amikor az ember már nem remegő térdekkel megy randira, hanem egyfajta cinikus kíváncsisággal, mint egy kutató. Na, ki lesz a mai jelölt? gondoltam miközben készülődtem.
Tudod, én az a nő vagyok, aki sima kasmír pulóvert is úgy tud viselni, mintha az egy koronázási köpeny lenne, és a saját iróniám által mindig ki tudom menteni magam a kínos helyzetekből.
Gergő pont most töltötte be az ötvenkettőt, az üzenetei alapján komolynak, megfontoltnak és ami különösen tetszett megbízhatónak tűnt.
Ebben a korban, Zsuzsa, már nem tűzijátékokra vágyik az ember, hanem melegségre. Olyan nő kell, aki szavak nélkül is ért. írta nekem este.
Szavak nélkül, hát jó! nevettem magamban, ahogy spiráloztam a szempillámat. Csak azok a szavak, amikre mégis sor kerül, ne legyenek olyanok, hogy menekülni akarjak tőlük.
A találkozót egy apró, hangulatos budapesti kávézóba szerveztük, ahol finoman beszűrődött a fény és fahéj illat lengte be a levegőt. Pontosan érkeztem összeszedetten, kicsit magabiztosan, és reménykedve egy kellemes estében. Úgy néztem ki, mintha a Vogue fotózásra érkeztem volna.
Gergő öt perc késéssel futott be. Élőben kicsit alacsonyabb volt, mint a profilképeken, és az arcán olyan a kifejezés, mintha most jött volna rá, hogy elrontotta az adóbevallását.
Leült velem szemben, biccentett, üdvözölt röviden. De semmi bók, semmi meleg örülök, hogy látlak.
Gergő alaposan megszemlélte Zsuzsát, mintha vizsgáztatná. Aztán azt mondta, igyunk kávét és együnk valami sütit ebben megegyeztünk.
Zsuzsa kezdte tanárnői hangsúllyal , régóta elemzem a beszélgetésünket. Négy hónap. Most, hogy szemtől szemben látlak, rögtön kiemelném a lényeges dolgokat. Öt kifogásom van.
Bennem valami csendesen reccsent pont úgy, ahogy egy jó hangulat szokott összetörni. Az államat a tenyeremre támasztottam és bólintottam.
Öt kifogás? Ez elég izgalmas. Hallgatlak!
Gergő nem fogta az iróniát és elkezdte hajtogatni a dolgokat.
Először: Az egyik képen, amin kékben vagy, egészen más az alakod. Most látom, hogy markánsabb vagy. Ez megtévesztő. Ebben a korban a nő legyen őszintébb.
Magamban mosolyogtam. Markáns ez már haladás, legalább nem monumentális.
Második: válaszidő.
Néha túl lassan reagálsz. Például három hete délután kettőkor írtam, és csak négykor válaszoltál. Egy férfi nem szeret várni. Ez tiszteletlenség.
Akkor éppen tárgyaláson voltam próbáltam mondani, de Gergő már mondta a következőt.
Harmadik: helyszín.
Miért itt találkozunk? Ez túl fancy hely. Egy egyszerűbb kávézót javasoltam. Az ilyen választás a demonstratív fogyasztás jele.
Zsuzsa a lattét bámulta, és majdnem ráöntötte Gergő fejére. De azért kíváncsi volt.
Negyedik: Miért ez a ruha? Csak kávézni jöttünk. Túl feltűnő a nap közben. A túl sok ékszer is felesleges. A nőnek a belső értékekkel kell vonzani, nem csillogással. Ebben a korban tartalomra van szükség, nem kirakatra.
Ötödik: önállóság.
Te választod a helyet, gyakran mondod, hogy magad csinálod a dolgokat. Nem hagyod, hogy férfi legyek. Nekem olyan nő kell, aki tanácsot kér, nem fitogtatja a függetlenségét. Ha együtt leszünk, ezen változtatnod kell.
Gergő befejezte, karba tette a kezét, láthatóan várva, hogy bűnbánó leszek vagy hálás a őszinteségéért.
Zsuzsa nézett rá, és egy pillanat alatt átlátta: négy hónapnyi chat csak álca volt, valójában ő egy pedáns manipulátor. Nem melegséget keresett, hanem egy kényelmes eszközt az egójának.
Figyelj, Gergő szólt lágyan, lassan , én is elemeztem ezt, de nekem elég volt öt perc, hogy rájöjjek az igazságra.
Na, mire jutottál? kérdezte.
Te egy különleges példány vagy. Átutaztál egész városon, csak azért, hogy számon kérd egy ismeretlen nőtől az ízlését, külsejét és jogát az önmagához. Ez szinte bravúr!
Gergő összehúzta a szemöldökét:
Csak őszinte vagyok.
Nem, rázta a fejét Zsuzsa te nem vagy őszinte. Csak boldogtalan vagy, és a világot próbálod torzító mércével mérni. Nem tetszenek a fotóim? Menj kiállításra ott az alkotások állandóak. Lassú válaszok? Vegyél egy Tamagocsi-t. Nem tetszik a ruha? Nem neked vettem fel, hanem magamnak!
Felállt, megigazította a táskáját, nyugodtan nézett rá:
És végezetül: ha az egód összeroppan attól, hogy egy nő azt mondja magam, akkor nem kapcsolatra van szükséged, hanem rehabilitációra. Ebben a korban én már értékelem az időmet annyira, hogy ne pazaroljam valakire, aki az ismerkedést az én hiányosságaim listázásával kezdi.
Hová mész? És a kávé? mormogta Gergő.
Te maradj, idd meg nyugodtan. Ez segít spórolni a forrásait. Egy jó tanács: ha azt akarod, hogy valaki a szádba nézzen, jelentkezz fogorvoshoz.
Otthon Zsuzsa első dolga volt letiltani Gergőt minden platformon. Ebben a korban az otthonosság nem csak pléd és csend, hanem egy telefon, amiben nincs olyan ember, aki torz sablonba próbálna illeszteni.
Na, te mit gondolsz? Délibáb volt vagy előre felépített színjáték? Folytatni kéne az ilyen beszélgetést, ha rögtön az elején számlát kapsz azért, aki vagy?
