Natália Sándor, már nem élek a Fiátokkal, ezt mondjátok neki is mondta Eszter. S hogy fogsz élni? Ki lesz a gyermekkel? Nem látom a váró sorban a hercegeket horkolt a anyós, miközben a szemei a konyhapult mögé bújták.
Eszter elkezdte összeszedni a lányától maradt holmikat. Saját dolgait már a táskába pakolta kevés, csak a legszükségesebb. A többit később majd rendezi.
Mozgásai nyugodtak, módszeresek voltak: a meleg kis dzsekit, amelyet Sonának vetettek, óvatosan berakta, gondolatban négyzetet kért. Egy pár cipőt is becsomagolt.
Már nem sírt, nem aggasztott egy álmatlan éjszaka elegendő volt, hogy meghozza a döntést: Károlytól el kell válnia.
Hallotta, mikor a férje hazatért. Betért a hálószobába, de nem találta meg a feleségét, és a gyermekszobához lépett. Eszter csak úgy tett, mintha aludna.
Reggel, amikor a munkahelye felé indult, Károly is a Soni szobája ajtajához lépett. Megállt, elgondolkodott, de nem mert belépni a vitát a este felé tolták.
Már nem lesz több beszélgetés, mert Eszter fél órán belül taxit hív, és a kétéves Szónia kicsi lányával a szüleihez száll.
A tegnapi esemény után már nem akar Károlyval beszélni, s még a látogatására sem vágyik.
Hozzá szokott, hogy péntekenként “alkoholista” módra jelenik meg, de tegnap szerda volt. Ráadásul reggel Eszter azt kérte Károlyt, hogy érkezzen előbb, és maradjon a kislány mellett, amíg a barátnője, Varga, egy távmunka állásra segít.
Eszter nem volt hajlandó egyedül a férjére bízni a lányt, ezért felhívta Vargát, és kérte, hogy halassza el a találkozót. Károlyt ez felzaklatta:
Kivel beszélsz? Miféle találkozóról van szó? kiabált rá.
Vargával egyeztetünk. De nem hagyhatom Szonát egyedül veled.
Miért nem tudod?
Nézz a tükörbe kiáltott mennyire hasonlítasz a szülődre. Menj aludni, holnap munkád van mondta Eszter, és a konyhába lépett.
Állj! kiáltotta Károly, és megragadta a feleség kezét. Miért nem tetszik neked az én viselkedésem? Na, csak egy kicsi bulizás a haverokkal, Viték ma születésnapja! Gondolj csak, egy igazi hercegnő vagy! Én döntöm el, mikor megyek haza. Értesz?
Eszter megpróbálta leválasztani a kezét:
Engedd el! Fáj! Teljesen el vagy mentve!
Megcsípte a csuklóját, Károly meginogott, és alig ne esett le.
Na, ez most komoly! kiáltotta, miközben ököllel a csípőjébe csapott.
Eszter az arcához szorult. Károly, aki valószínűleg maga sem várt ilyet, elengedte a kezét, próbált valamit mondani, de ő már elfordult, és elment a kislányhoz.
Gyere, hercegnő! kiáltotta újra, és kiment a lakásból.
A nagymama “hercegnőnek” nevezte Esztert. A lány azonnal nem nyerte el Natália Sándor tetszését.
Huszonegy év, és még mindig szülei nyakán ül. Tanul! Én ekkor már egy gyermekem volt, a másik már a küszöbön állt.
Férj, ház, kert, háztartás! És ő csak tanul! Hercegnő! Kár, ha ezzel a kisasszonnyal maradsz, Károly. Válassz egyszerűbb lányt!
Eszter szülei sem voltak lelkesek a veje iránt.
Eszter, hová sietsz? Károly nem a legjobb férj a Földön! Szerelmes lettél? Na, találkozhattok, akár együtt is lakhatnátok, bár tudod, hogy én ellen vagyok.
Ne siess házasságra! Gondold át, készen állsz-e egész életet ezzel az emberrel? Nézd meg a családját, végül. Aztán dönts.
Eszter meghozta a döntést. Fél év alatt rájött, hogy talán rosszul döntött. Elhagyhatta volna a házat, de elsőként szégyenkezett, hogy szülei igazat mondtak. Másodszor már reményben élte magát.
Szonia érkezése nem változtatta meg Károlyt. Ő továbbra is úgy gondolta, hogy a házimunka és a gyermek gondozása csak a feleség feladata.
A lány rosszulléte, a betegség és minden más esemény nem volt indok arra, hogy ha nem készül el a vacsora, vagy nem takarít rendesen, akkor vádoljanak.
Egy gyerekkel nem bírod! Hogy a többi nő mind össze tudja hozni? Amikor én dolgozom, te aludni mész!
Nem lehet, hogy egész nap nem tudsz menni a boltba és vacsorát készíteni mondta Károly Eszternek.
Szoninak fogjai növekednek, szeszélyes, és a karomban nem tudok főzni. Rendeltem házhozszállítást. Tudsz te gombócot főzni? Vagy vigyázz a lányra, én elkészítem a vacsorát.
A rózsaszín szemüveg már rég nem volt része a világuknak. Eszter egyre gyakrabban gondolt arra, hogy anyja igazat mondott, amikor azt javasolta, ne kapkodjon a házasságot, és alaposan nézze meg Károly családját.
Néhányszor már szinte be akarta szabadítani magát, de Károly ígérte, változni fog, és minden rendben lesz. Eszter hitt neki, és még remélt.
De a tegnapi este, amikor Károly először nyújtotta felé a kezeit, Eszter rájött, hogy nem bírja tovább.
Még ha a szülők előtt szégyenletes is, nem akar egy olyan férjjel élni, aki nem szégyelli, hogy kézbe veszi a nőt. És nem akarja, hogy Szonia ilyen körülmények között nőjön fel.
Eszter anyja a ablakból látta, ahogy egy taxi megáll a házuk előtt, és a kislány a karjában, Szonia, kimegy.
Károly, nézd csak, Eszter megérkezett a csomagjaival. Segíts a táska viselésében szólt a férjéhez.
Amikor Eszter belépett a házba, leveszette a sötét napszemüvegét, és a szülei szinte kiáltottak: bal szeme duzzadt, alatta egy sötét folt.
Ez Károly? csodálkozott az anyja.
Eszter bólintott.
Akkor most elintézem rohant az apa a bejárati ajtó felé.
Apuka, ne, ne állította meg a lány. Másképp fogom megbüntetni. Segíts csak a Szonia ágyát, a mi cuccainkat elhozni a lakásából.
Az anyós és az öccse, Eszter nagybátyja, elvitték a csomagokat, majd az apa a kórházra vitte őt.
Ha fel akarod tenni Károlyra a keresetet, a sérülésiról szóló igazolás nem elég, menni kell a bírósági orvosi szakértőhöz magyarázta a nagybátyja.
Holnap menünk, ott kell bejelentkezni a vizsgálatra mondta az apa.
Károly munkából egy virágcsokorral és egy játékfigurával érkezett a házba, de senki sem volt otthon. Már az ő dolgaik, Szonia ágyát is nem találták.
Megpróbálta Esztert telefonon elérni, de a mobilja ki volt kapcsolva. Ezután a nagymamához próbált felhívni. Ő így válaszolt:
Igen, Eszter és Szonía nálunk vannak. Ne gyere már ide az apjának még mindig duzzadt a keze. A válásról Eszter maga fog dönteni.
Károly tovább próbált Eszterre hívni. Még a sógor házához is el akarta őt vinni, de Eszter nem válaszolt a hívásra. Ha még kimegy a járdán a kislánnyal, csak a ház udvarában áll.
Egy hét múlva Károly megkapta a válási iratokat. Ekkor indult a nehéz tüzérség: a bejáratnál megjelent a menyasszonyanyja, Natália Sándor.
Anyám, nem akarok vele beszélni mondta Eszter.
Úgy gondolom, beszélni kell, legalább a i pontokat egységessé tesszük válaszolta az anyja. Menjünk, nem hívjuk be a házba, inkább a kertben beszéljünk, amíg Szonia alszik.
Válni akarsz? vetődött rá a menyasszonynő. Ha nem tetszik, azonnal papírt kell írni?
Károly megcsapt a fejére mondta Eszter.
Akkor meg is bizonyítottad! Egy férfi jön haza alkoholos állapotban, ne ragaszkodj hozzá, ne hívj jogi vitát, várj, amíg elalszik.
Te meg a kapcsolataidat kutattad, ezért kaptad a pöcölt. Na most válni akarsz, a gyereket pedig árva hagyni?
Natália Sándor, a Fiátokkal nem fogok élni, így közlik neki mondta Eszter.
Akkor kivel fogsz élni? Ki lesz a gyerekkel? Nem látok itt váró sorban hercegeket bólintott a menyasszonyanyja.
Semmi, magam is meg tudom csinálni.
Akkor a Károly lakására ne számíts, a táplálékra se szaggatta a nagymama.
Nem kell a lakása, de a tartási díjat kérni fogom, a bíróság a mienk lesz.
Így történt: azonnal elváltak, a testi sérülésről szóló határozat segített. Alapellátásra négy ezer forintot ítéltek havonta, amíg Szonia három éves nem lesz.
Öt év telt el. Szeptember első napján az iskola előtt ünnepélyes felvonulás zajlott: zajos középiskolások sorakoztak, az első osztályosok hatalmas virágcsokrokat visztek. Szonia első napját a nagyszülők és az anyja kísérte.
Jön-e az apa? kérdezte a kislány anyjától.
Jönni fog, már felhívta, hogy érkezik válaszolta Eszter. Íme, ott van!
Eszter mással intett a magasra néző férfinak, aki a színes tömegben kereste őket.
De nem Károly volt az. Három évvel ezelőtt Eszter Aleksandrásra, egy kollégájára házasodott, és most egy új gyermekre várnak.
Károly pedig egyedül maradt. Voltak nőtlenek, akik tetszettek neki, és nők, akiknek tetszett. De ha komoly kapcsolat jött kialakulni, mindig megkapta a magyarázatot, hogy miért távozták az első feleségét.
A kisvárosban mindenki ismerte egymást. Károlyt a kanapé bokszoló becenév ragadta.
Talán egyszer még jön egy nő, aki eltekint a múltbeli csapásoktól, de eddig nem történt. A visszaröptető törvény működik még ha nem is mindenki hisz benne.
Mi a véleményetek? Írjátok meg gondolataitokat a megjegyzésekben, nyomjatok egy lájkot!
