Maradunk nálad egy időre, mert nincs elég pénzünk saját lakásra! mondta a barátnőm.
Én hatvanöt éves, de még mindig nagyon aktív férfi vagyok. Szeretek kirándulni, új emberekkel találkozni, és gyakran elmegyek a Balatonra, a Duna partjára, vagy akár a hegyekbe is, ha kedvem tartja. A fiatalabb éveimre visszagondolva, az élet tele volt kalanddal: lehetett a Balaton partján nyaralni, a Duna vitorlázni, vagy a szabadban táborozni barátokkal mindezt néhány forintért.
Már mára csak emlék. Mindig is szerettelek megismerni új arcokat a tengerparton, a színházban, bárhol. Sok barátságot ápoltam hosszú évekig.
Egy napon megismerkedtem Kincső nevű nővel. Nyáron ugyanabban a panzióban laktunk, és barátságba fonódtunk. Néhány évvel később még levelezőket küldtünk egymásnak ünnepek alkalmával, míg egy nap egy aláírás nélküli telegramot kaptam: Hajnal háromkor érkezik a vonat. Várj a pályaudvaron! Nem értettem, ki küldhette. Nem mentünk sehova férjemmel. De hajnal négykor valaki kopogtatott. Kinyitottam az ajtót, és a lélegzetem elakadt. A küszöbön Kincső állt két tinédzser lánnyal, egy nagymamával és egy férfival, aki Gábor volt. Hatalmas csomagokkal voltak. A férjemmel együtt bámultuk őket, majd beengedtük a vendégeket, és Kincső megkérdezte:
Miért nem mentél utánunk? Én küldtem a telegramot! Egyébként a taxi drága!
Bocsánat, nem tudtam, ki küldte. válaszoltam.
Volt a címed, hát itt vagyok.
Azt hittem, csak leveleket írunk egymásnak.
Kincső elmesélte, hogy az egyik lány ebben az évben befejezte az iskolát, és egyetemre készül. A többiek azért jöttek, hogy támogassák.
Nálatok fogunk lakni! Nincs pénzünk bérelni, és ti a belváros közelében laktok!
Meglepődtem, hiszen nem is voltunk rokonok. Mégis engedélyt adtunk nekik, és naponta háromszor ételt főztünk nekik. Csak némi alapanyagot hoztak, de semmit sem főztek maguk. A teendők egyre nehezebbé váltak.
Három nap után megkértem Kincsőt és családját, hogy költözzenek. Nem érdekeltek, hova mennek. Felindult egy hatalmas botrány: Kincső elkezdett edényeket csapni, hisztérikusan kiabált. Teljesen megrökött a viselkedésén. Kijöttek, és még a fürdőköpenyemet, néhány törülközőt, sőt egy nagy káposztaedényt is elvitték. Nem értem, hogyan sikerült elvinniüka főzőedény egyszerűen eltűnt!
Így ért véget a barátságunk. Hála Istennek, többé nem hallottam semmit róla. Most sokkal óvatosabb vagyok, mikor új emberekkel találkozom.
