Így hát nem emlékszem az édesapámra. Csak édesanyám történeteiből tudom, hogy minden rendben volt, mielőtt megszülettem. Apám támogatta anyámat, segítette őt mindenben. Mégis, kevesebb mint egy évig élt velünk. Amint anyám megszült engem, apám eltűnt. Akkoriban még nem voltak mobiltelefonok, így anyám nem tudta, merre keresse őt. A munkahelyén sem tudtak róla semmit. Nagyon nehéz időszak volt ez számára.
Anyám talált munkát magának. Mivel nem volt kire bíznia engem, mindenhová magával vitt. Élesen emlékszem, mennyire hideg volt abban a helyiségben, ahol dolgozott. Ezért gyakran beteg voltam. Később óvodába kerültem, addigra anyám már egy új helyen lett takarítónő.
Soha nem volt elég pénzünk, mégis láttam, mennyit dolgozik anyám. Mindent értem tett, csak nekem élt. Apám eltűnését követően döntött úgy, hogy csak én vagyok az élete középpontjában. Végigjártam az iskolát, egyetemet, és ma már dolgozom, hogy segíthessem őt. Mindent megteszek, hogy kevésbé legyen feszült, aggódó. Édesapámról semmit sem hallottunk, ő soha nem érdeklődött az életem felől.
Egyszer azonban váratlanul kopogtatást hallottam. Anyám odament az ajtóhoz, és férfi hangot hallottam. Kimentem, és egy idős embert láttam, botra támaszkodva. Anyám felém fordult, és csak annyit mondott: Ő az apád.
Könnyekkel a szemében bocsánatot kért. Azt mondta, fiatal és felelőtlen volt, félt a kötelességtől. Egész idő alatt Budapesten élt, egy másik család mellett, volt egy lánya is valamivel fiatalabb nálam. Idővel apám inni kezdett, s második felesége kirakta otthonukból. Most, az öregség elején, senki sem akarja visszafogadni. Lánya sem engedi be a házába. Utolsó reménye mi vagyunk, anyám és én. Én pedig tanácstalan vagyok.
Egyrészt ő az apám, akit annyi éven át vártam. Másrészt csak akkor jött, amikor már rászorult. Leginkább anyámat sajnálom: nem akarom, hogy újabb gondja legyen. Anyám annyi energiát és egészséget fektetett abba, hogy egyedül boldoguljon, most pedig itt van apám. Megmondtam neki, hogy gondolkodnom kell ezen. Anyám hallgatott, csak annyit mondott: Ez a te döntésed, fiam.
Ma, amikor este leültem, rájöttem: az életben mindig akadnak olyan emberek, akik csak akkor jönnek hozzánk, amikor bajban vannak. Azt tanultam ebből, hogy az igazán fontos értékeket hűség, kitartás, gondoskodás nem szabad elfelejteni, és hogy mindig becsülni kell azt, aki mellettünk áll, bárhogyan is alakul az élet.
