Te ki vagy? dobta a srác a pult mögül, anélkül, hogy lefordította volna a tekintetét a telefonjáról.
Divatos frizurája és a márkás kapucnis pulóvere úgy kiáltott a szobában, mintha azt akarná mondani: Nekem minden a fejemben van, a körülöttem lévő világ meg sem érdekel.
Boglárka Varga egy egyszerű, mégis strapabíró táskát húzott a vállára. Tudatosan olyasmi öltözékben jelent meg, ami nem vonja fel a figyelmet: szerény blúz, térdig érő szoknya, kényelmes, papucs nélküli cipő.
Az előző igazgató, Gábor ősz hajától már elvesztette a fiatalkori lendületét, fáradt a céges intrikáktól akivel épp a vállalkozás vásárlásáról kötöttek megállapodást bólintott, amikor Boglárka kifejtette a tervét.
Trojai lovak, Boglárka mondta tiszteletteljesen. Elkapják a csaló horgot, anélkül, hogy észrevennék a csapdát. Soha nem oldják meg a feladványt, míg el nem jön a végső perctől.
Én vagyok az új munkatársnő. A dokumentációs osztályra mondta halkan, szándékosan határozottan távol tartva magát a hatalmasság kifejezéseitől.
A srác végre felnézett rá, átfutott a csizmás talpától a hajatól egészen a hajszáláig, és szemében egy nyílt, szinte bolondos gúny derült fel, amit nem is próbált elrejteni.
Ah, igen. Azt mondták, újabb bővülés jön. Megkaptátok a védőszalagot az őrséghez?
Igen, itt van.
Lustán ujja a kapuja felé mutatott, mintha egy elveszett térkép útját jelölné.
A munkahelyed valahol odakint, a terem végén van. Ki tudod majd.
Boglárka bólintott. Ki tudom, gondolta magában, miközben a méhekhez hasonló nyüzsgésű nyitott irodába lépett.
Már negyven éve rendezgeti az életét. Átvette a férje szinte csődbe menő vállalkozását, miután hirtelen meghalt, és nyereséges céggé formálta. Bonyolult befektetésekkel növelte a tőkéjét, és 1965-ben már nem tudta, hogyan maradjon mentális egyedül egy hatalmas, üres házban.
A virágzó, ám ő maga úgy érezte, belül elgnyevenedett IT-cég megvásárlása volt a legizgalmasabb rendezés az utóbbi időben.
Az asztala a terem végén, a régi archívum ajtajához közel helyezkedett el. Rozsdás felületű, nyikorgó székekkel, mintha egy múltbeli sziget lenne a csillogó technológiai óceán közepén.
Megszoktál már? hallatszott egy édes hang a füle mögött. Előtte állt Orsolya, a marketing osztály vezetője, tökéletesen vasalt elefántcsont színű ruha.
Drága parfüm és siker szállt fel róla.
Próbálok, mosolygott vissza Boglárka.
A Menedzser projekt szerződéseit a múlt évből kell átnézned, azok az archívumban vannak. Nem gondolom, hogy ez nehéz mondta a hangja mintha egy kis kedvességet szórna egy korlátozott képességű emberre.
Orsolya olyan tekintettel nézte, mint egy régóta keresett kő lelőhelyet. Amikor elindult, magas sarkú cipőjét csörgetve, Boglárka mögött egy halk nevetés hallatszott:
A HR-ünknek már csak egy kis szélfúvóssal kellene bírnia. Hamarosan a dinoszauruszok is dolgozni fognak.
Boglárka színlelt, mintha nem hallotta volna. Egy pillanatot kellett volna visszanéznie.
Megállt a fejlesztő részlegen, ahol egy üvegközeli tárgyaló előtt néhány fiatal srác izgatottan vitte meg a dolgokat.
Hölgyem, valamit keres? kérdezte egy magas srác, ahogy kibújt a asztal mögül.
Ez volt Máté, a vezető fejlesztő, akit a cég jövőbeli csillagjának tartottak a saját önéletrajzában, amit persze ő maga írt.
Igen, kedvesem, az archívumra van szükségem.
Máté elmosolyodott, és a kollégáira fordult, akik érdeklődéssel követték a jelenetet, mintha ingyenes színházat néznének.
Nagymama, úgy tűnik, másik osztályba lenne a helye. Az archívum oda van körülölelte kezével a saját asztala felé. Mi itt igazi munkát végzünk, olyat, amiről még álmodni sem tudtál.
A mögötte álló tömeg halkan felcsattant. Boglárka hideg, nyugodt dühöt érzett a mellkasában.
Azt nézte, ahogy a kollégák önelégülten mosolyognak, és a drága órát, amit Máté a csuklójára húzott. Mindegyik a saját pénzéből vásárolt.
Köszönöm válaszolta pontosan. Most már pontosan tudom, merre kell mennem.
Az archívum egy kis, szellőzetlen, ablak nélküli szoba volt. Boglárka nekilátott a munkának. A Menedzser mappa gyorsan előkerült.
Rendszeresen átnézte a papírokat: szerződések, mellékletek, bizonylatok. Első pillantásra mind hibátlanul nézett ki, de a tapasztalt szeme apró részletekre párosult. A vállalkozó CyberRendszerek alvállalkozójának összegei egész ezer forinttal kerekítve voltak vagy lustaság, vagy a valódi számok eltitkolása.
A munkák leírása homályos volt: konzultációs szolgáltatások, analitikai támogatás, folyamatoptimalizálás. Klasszikus pénzmosási sémák, amiket már a kilencvenes évekből ismert.
Néhány óra múlva a kapu recsegve nyílt. A folyosón egy ijesztett szemű lány jelent meg.
Jó napot, Lénáról vagyok a könyvelésből. Orsolya mondta, hogy itt vagy Talán nehéz neked a rendszerhez hozzáférés nélkül? Szívesen segítek.
Hangjában nem volt egy cseppecske felülbárintás.
Köszönöm, Lénó válaszolta Boglárka. Nagyon kedves lenne tőled.
Nem kell, nekem nem nehéz. Csak néha nem értik, hogy mindenki nem születik tablettal a kezében mondta Lénó, pirosan arcról.
Miközben Lénó magyarázta a program felületét, Boglárka úgy gondolta, még a mocsárban is lehet tiszta forrás.
Mielőtt Lénó el tudott volna menni, Máté újra belépett.
Szükségem van a szerződéssel a CyberRendszerekhez. Sürgősen.
Úgy beszélt, mintha parancsot adna.
Jó napot válaszolta nyugodtan Boglárka. Épp most nézem át a dokumentumokat. Adj egy percet.
Egy percet? Nincs időm. Öt perc múlva telefonhívásom van. Miért nincs ez még digitalizálva? Mit csinálsz itt?
A gőg az ő gyengesége volt. Biztos volt benne, hogy senki, különösen ez az öreg nő, nem fogja felülvizsgálni a munkáját.
Ma vagyok itt az első napomon válaszolt pontosan. És megpróbálom helyrehozni, amit előtte nem csináltak meg.
Nem érdekel! lépett a asztalhoz, és udvariatlanul kifogta a szükséges mappát. Mindig csak az öregek okoznak problémákat.
Kinyitotta a kaput, és erősen csapd
ott. Boglárka nem követte a mozdulatát; elég volt már.
Telefonját elővéve a személyes ügyvédjéhez, Arkádioshoz nyomta.
Arkádios, jó napot. Nézd meg kérlek ezt a céget, a CyberRendszereket. Van valami furcsa dolog bennük.
Másnap reggel a telefon zümmögött.
Boglárka, igazad van. A CyberRendszerek egy fiktív struktúra, egy bizonyos Péter nevű állampolgár nevére bejegyezve. Egyébként ő a vezető fejlesztőnk, Máté, testvére. Tipikus felállás.
Köszönöm, Arkádios. Nem is akartam többet tudni.
A csúcspont a délutáni ebéd után jött. Minden dolgozót összegyűjtötték a heti megbeszélésre. Orsolya ragyogott, miközben az újabb sikerekről beszélt.
Ó, úgy tűnik, elfelejtettem kinyomtatni a konverziós jelentést. Boglárka mondta a mikrofonba felerősítve, hideg gúnyjal kérlek, hozd el nekünk a Q4 mappát az archívumból. De kérlek, ne vesztegess időt ott.
A terem halk nevetéssel töltődött be. Boglárka nyugodtan felállt. A visszatérés néhány perc alatt megtörtént. Máté Orsolyával állt mellette, és valami izgatottan suttogtak.
Íme a mi megmentőnk! kiáltotta Máté hamis melegséggel. Gyorsabban kell dolgozni. Az idő pénz. Különösen a mi pénzünk.
A mi pénzünk szó lett az utolsó csepp.
Boglárka egyenesre állt, megszűnt görnyedni, és a tekintete hideg, szilárd lett.
Igazad van, Máté. Az idő tényleg pénz. Különösen az, amit a CyberRendszerek útján kiforgattunk. Nem úgy érzed, ez a projekt neked személy szerint jövedelmezőbb, mint a cégnek?
Máté arca összegömbölődött, a mosoly eltűnt.
Nem… nem értem, miről beszélsz…
Tényleg? Akkor talán el tudnád magyarázni mindenkinek, ki ez a Péter, akit mindnyájan ismertek?
Csend borult a tárgyalóba. Orsolya próbált közbelépni.
Elnézést, de mi köze van ennek a dolgozónak a pénzügyi kérdésekhez?
Boglárka nem nézett rá. Lassú léptekkel körbejárta az asztalt, majd a gyűlés élére állt.
Van közvetlen kapcsolatom. Hadd mutatkozzam be: Varga Boglárka, ennek a cégnek az új tulajdonosa vagyok.
Ha egy gránát robbanna a szobában, a hatás kevésbé lenne ijesztő.
Máté, mondta jégszálságú hangon el vagy bocsátva. Az ügyvédeim fel fogják venni veled és a rokonoddal a kapcsolatot. És azt javaslom, ne hagyd el a várost.
Máté leült a székre, mintha a nyomától szabadulna.
Te is, Orsolya, el vagy bocsátva. A szakmai alkalmatlanságért és a toxikus légkör megteremtéséért.
Orsolya felvörösödött.
Hogy meri!
Teljesen jogos válaszolta Boglárka. Egy órád van a gyűlés befejezésére. A biztonsági őrök kísérnek.
Ez mindenkinél megtörtént, aki azt gondolta, hogy az életkor csak kifogás a megalázásra. A recepciós fiatalember és még két fejlesztő mennek ki.
Ahelyett, hogy csak egy szobát hagytunk, egy valódi sokkot szültünk.
A következő napokban teljes audit indul a cégnél.
A tekintete Lénára, a terem legvégén álló lányra szegeződött.
Lénó, kérlek, gyere ide.
A lány remegve közelített.
Két nap alatt te vagy az egyetlen, aki nem csak a szakmaiságot, hanem az emberiességet is megmutatta. Új belső ellenőrzési osztályt hozok létre, és szeretném, ha csatlakoznál a csapatomhoz. Holnap megbeszéljük az új pozíciódat és a képzést.
Léna száját kinyitotta, de a szavak elakadtak.
Meg fogod csinálni mondta határozottan Boglárka. Most pedig mindenki, kivéve a kirújtakat, munkához!
Elfordult, és kijött, magához hagyva a felemésztett hatalmat. Nem érezte a diadalt, csak egy hideg megelégedettséget, mint egy jól elvégzett feladat után. Mert egy erős ház felépítéséhez először el kell távolítani a rothadt építkezési romot.
És épp most kezdte el az általános felülvizsgálatát.
