«Nagyanyám, át kell menned egy másik osztályra» – mosolyogtak a fiatal munkatársak, miközben az új kolléganőre néztek. Még nem tudták, hogy én megvásároltam a cégüket.

Ki vagy te? dobja a srác a pult mögött, miközben a telefonjába bámul.

Divatos hajvágása és a logóval díszített pulóvere a saját jelentőségét és a körülötte lévő világ iránti teljes közönyét kiáltja.

Réka Varga megállapítja a praktikus válltáska helyzetét. Tudatosan úgy öltözködik, hogy ne hívja magára a figyelmet: egyszerű blúz, térdig érő szoknya, kényelmes, saroknélküli cipő.

Az előző igazgató, Gábor, őszfejű és a intrikáktól kifáradt férfi, akivel a cég vásárlásáról kötött szerződést mosolyog, miközben Réka előadja neki a tervét.

Trojaik lova, Réka mondja tisztelettel. A csalit lenyelik, anélkül, hogy észrevennék a horogra. Soha nem fognak feloldani, amíg el nem jön a késő.

Én vagyok az új munkatársa, a dokumentációs osztályba szól a hangja nyugodt, halk, szándékosan hatalmasító hanghordozóktól mentes.

A fiú végre ránéz Rékára. A fejétől a sarokig pásztázza a csiszolt cipőtől a gondosan fésült szürke hajig és szemében egy nyílt, rejtett gúny villan. Nem is próbálja elrejteni.

Ah, igen. Azt mondták, lesz betöltés. Megkaptátok a biztonsági belépőkártyát?

Igen, itt van.

Lényegesen ujját a turniket felé intve mutatja az elveszett kompasz útját.

A munkahelye valahol ott, a terem végén. Kitalálod.

Réka bólint. Kitalálom ismétli magában, miközben a méhekhez hasonló nyüzsgő openspace felé halad.

Az elmúlt negyven éve már megoldotta. Megoldotta a férje hirtelen halála után majdnem tönkrement vállalkozását, és egy nyereséges céggé változtatta. Megoldotta a bonyolult befektetéseket, melyek később megduplázták a vagyont. Megoldotta, hogyan lehet hatvankétötven öt éves korban is megőrizni az eszét egy üres, hatalmas ház magányában.

Ez a virágzó, de számára belül elhullott ITcég megvásárlása a legizgalmasabb megoldás volt az elmúlt időszakban.

Az asztala a terem végén, a tárhelykapu mellett landolt. Régi, karcokkal borított felületű és nyikorgó székekkel körülvéve, egy múltbeli szigetnek tűnt a csillogó technológiai óceán közepén.

Megszoktad már? hallatszik egy édes hang a fül mögött. Mellett áll Mária, a marketingosztály vezetője, kristálytiszta elefántcsont színű öltönyben.

Drága parfüm és siker illata lengi körül.

Próbálkozom mosolyog enyhén Réka.

A múlt év Altaire projekt szerződéseit kell átnézned. Az archívumban vannak. Nem gondolom, hogy nehéz szól a hangja kifogásolónak, mintha egy korlátozott lehetőségekkel rendelkező személynek adna feladatot.

Mária tekintete úgy vizsgálja Rékát, mint egy ritka fosszilt. Ahogy távozik, határozott bokáival kanyarodva, Rékát egy halk nevetés kíséri a háttérben:

A HRünknek már teljesen a feje le lett szállítva. Hamarosan dinoszauruszok is fognak itt dolgozni.

Réka színlel, mintha nem hallaná. Meg kell fordulnia.

A fejlesztési osztály felé veszi az irányt, megáll a nagy üveg tárgyaló előtt, ahol néhány fiatal fejlesztő hevesen vitatkozik.

Hölgyem, valamit keres? szól hozzá egy magas srác, miközben a asztal mögül lép ki.

István, a vezető fejlesztő. A cég jövőbeli csillaga ahogy a saját profiljában is áll. Egy profil, amit valószínűleg ő maga írt.

Igen, kedves, az archívumot keresem.

István elmosolyodik, majd a kollégáihoz fordul, akik érdeklődve figyelik a jelenetet, mint egy ingyenes előadást.

Nagymama, úgy tűnik, Önnek inkább másik osztályra lenne szüksége. Az archívum odafele van int egy kézzel a saját asztala felé.
Mi itt igazi munkát végezzük. Olyasmit, amiről még álmodni sem tudna.

A mögötte álló tömeg halkan susog. Réka hideg, nyugodt dühöt érzi kavarogni a mellkasában.

A büszke arcokra, István drága karórájára néz. Mindaz mind a saját pénzéből származik.

Köszönöm válaszol egyenletesen. Most már tudom, merre kell mennem.

Az archívum egy kis, szeles szoba, ablakok nélkül. Réka nekilát a munkának. Az Altaire mappa gyorsan előkerül.

Rendszeresen átnézi a papírokat: szerződések, mellékletek, teljesítési jegyzőkönyvek. Első pillantásra mind tökéletesnek tűnik, de tapasztalt szeme apró részletekre akad. A vállalkozó Kiber Rendszerek számláinak összegei egész ezer forintosra kerekítve vannak akár lustaság, akár a valódi számok elrejtésének próbája.

A teljesített munkák megfogalmazása homályos: tanácsadói szolgáltatások, analitikai támogatás, folyamatoptimalizálás. Klasszikus pénzkihúzási sémák, amelyeket már a kilencvenes években ismerte.

Néhány óra múlva a kapu nyikorgott. Egy ijedt tekintetű lány bukkan fel a folyosón.

Jó napot! Lencsi vagyok a könyvelésből. Mária mondta, hogy itt vagy Valószínűleg nehezebb a feladat a digitális adatbázishoz való hozzáférés nélkül? Meg tudom mutatni.

A hangjában nincs egy csepp sem felülménység.

Köszönöm, Lencsi. Ez nagyon kedves lenne tőled.

Nem kell, nekem nem nehéz. Csak néha nem értik, hogy mindenki nem született tabletben a kezével hervad Lencsi, elkékülve.

Miközben Lencsi magyarázza a program felületét, Réka arra gondol, hogy még a mocsárban is van tiszta forrás.

Mielőtt Lencsi elmenne, István ismét megjelenik a bejáratban.

Szükségem van a Kiber Rendszerek szerződésére, azonnal.

Úgy szól, mintha egy parancsot adna a szolgálónak.

Jó napot válaszol higgadtan Réka. Épp most átnézem ezeket a dokumentumokat. Adj egy percet.

Egy percet? Nincs perce. Öt perc múlva van egy hívásom. Miért nincs digitálisan rögzítve? Mit csinálsz itt valójában?

A pufasága a gyenge pontja. Biztos benne, hogy senki, különösen ez az öreg, nem merészel megbízhatóan ellenőrizni a munkáját.

Ma vagyok itt az első napom válaszol egyenletesen. És igyekszem javítani azt, amit előtte nem csináltak.

Nem érdekel! mondja, miközben asztalhoz lép, és udvariatlanul kitépi a szükséges mappát. A tiöde, idősebbek, mindig csak egy problémát hoznak.

Kopogva kilép, ajtót csapott. Réka nem követi a lépteit. Már elég sokat látott.

Telefonját előkapja, és a személyes ügyvédjéhez nyúl.

Arkád, jó napot. Kérlek, ellenőrizd a Kiber Rendszerek céget. Valami azt súgja, hogy érdekes tulajdonosai vannak.

Másnap reggel a telefon rezeg.

Réka, igazad van. A Kiber Rendszerek egy fiktív szervezet. Egy bizonyos Petrov nevű magánszemély nevére van bejegyezve. Egyébként ő a vezető fejlesztő, István, unokatestvére. Tipikus séma.

Köszönöm, Arkád. Nem is akartam többet tudni.

A főbemondás ebéd után következik. Az összes alkalmazottat a heti értekezletre gyűjtik. Mária sugárzik, miközben a legújabb eredményeket ismerteti.

Ó, úgy tűnik, elfelejtettem kinyomtatni a konverziós jelentést. Réka szól a mikrofonba felerősített hangja hideg gúnyjal kérlek, hozd ki a Q4 mappát az archívumból. Csak kérlek, ne tévedj el ott.

A terem halk nevetéssel tölt be. Réka nyugodtan feláll. A visszatérés már néhány perc múlva megtörténik. István Máriával áll együtt, és élénken csevegnek.

Íme a mi megmentőnk! kiáltja István hamis melegséggel. Gyorsabban kell dolgozni. Az idő pénz, különösen a mi pénzünk.

Az mi szó az utolsó csepp lett.

Réka egyenesen feláll. A homloka kiegyenesedik. A tekintete hideg és szilárd.

Igazad van, István. Az idő tényleg pénz. Különösen azok, amiket a Kiber Rendszerek átirányított. Nem úgy gondolod, hogy ez a projekt inkább neked, mint a cégnek jövedelmező?

István arca ráncolódik, a mosoly eltűnik.

Nem nem értem pontosan, miről beszélsz

Tényleg? Akkor magyarázd el mindenkinek, ki a Petrov, akiről szó van.

A teremben nyomasztó csend száll. Mária be akar szólni.

Elnézést, de milyen kapcsolata van ennek a dolgozónak a cég pénzügyeivel?

Réka nem néz rá. Lassú léptekkel körbe járja az asztalt, majd a gyűlés élére áll.

Közvetlen kapcsolatban állok. Hadd mutatkozzak be: Varga Réka vagyok, ennek a vállalatnak az új tulajdonosa.

Ha egy gránát robbanna a szobában, a hatás kevésbé lenne ijesztő.

István folytatja jéghideg hangon el vagy bocsátva. Ügyvédeim felveszik veled és a családoddal a kapcsolatot. Javaslom, hogy ne hagyd el a várost.

István a székébe süllyed, mintha a levegőt is elnyelte volna.

Te is, Mária, el vagy bocsátva. A szakmai alkalmatlanság és a mérgező légkör megteremtése miatt.

Mária felvillan.

Hogyan merészel!

Teljes jogom van válaszol Varga Réka röviden. Egy órád van a gyűlésre. A biztonság kísér majd.

Ez a figyelmeztetés mindenki számára szól, akinek a korát a lekezelés indítékává teszi. A recepciós fiatalember és két fejlesztő is kijelentkezik.

A helyiséget sokk fogja el.

A következő napokban teljes auditot indítunk a cégnél.

Tekintete Lencsira, a szoba végén álló lányra szegeződik.

Lencsi, kérlek, gyere előre.

A lány remegve lép az asztalhoz.

Két nap alatt Ön az egyetlen, aki nemcsak a szakmaiságot, hanem egyszerű emberiességet is mutatott.

Új belső kontrollosztályt hozok létre, és szeretném, ha csatlakoznál a csapathoz. Holnap megbeszéljük az új pozíciót és a képzést.

Lencsi száját áramlatba fagyasztja a döbbenet, szavak nélkül.

Meg fogod tudni csinálni mondja határozottan Réka. És most mindenki, kivéve a kirúvottakat, vissza a munkához. A munkanap folytatódik.

Megtér, és elhagyja a túlzott felsőbbrendűséggel teli világot.

Nem érzékeli a diadalt. Csak egy hideg elégedettséget, mint egy jól elvégzett feladat után. Mert egy erős ház felépítéséhez először el kell távolítani a romlást a tetőtérből.

Épp most kezdte el ezt a generális felülvizsgálatot.

Rate article
News 24 Justall
«Nagyanyám, át kell menned egy másik osztályra» – mosolyogtak a fiatal munkatársak, miközben az új kolléganőre néztek. Még nem tudták, hogy én megvásároltam a cégüket.