2023. május 17., szerda
Ma minden úgy indult, mint egy átlagos nap, legalábbis addig, amíg be nem léptem a lakás ajtaján:
Virág, hazajöttem! Gyere csak!
T-Tamás?! Te? Hát nem csak három nap múlva kellett volna visszaérned?
A feleségem harminc körüli, szép, törékeny nő zavartan csavarta magára a selyem köntösét, és meglepetten bámult rám a folyosón állva.
Meg akartalak lepni, Virág. Hát sikerült is! Nem örülsz nekem? mosolyogtam szélesen, elégedetten figyelve az arcát.
Dehogynem, nagyon is örülök! Menj csak a konyhába, máris melegítek vacsorát.
Magabiztosan bólintottam, s elindultam a konyha felé. Ott olyan terített asztal fogadott, mintha ünnep lenne: eper, csokoládé, friss sültek, minden, amit csak szeretek. Mintha pontosan tudta volna, hogy mikor érek haza.
Na de Virág, te aztán igazán kitettél magadért! Honnan tudtad, hogy jövök? Te valami varázsló vagy!
Teleraktam a tányéromat, nem sajnáltam magamtól semmit, s jóízűen nekiláttam a vacsorának. Virág még mindig nem jelent meg Gondoltam, talán fel akar öltözni, ki tudja.
Tamás, én Mi
Virág, isteni sültet készítettél! És ez a saláta, a palacsinta Egyszerűen mennyei Dániel?!
Ekkor hirtelen megfordultam és megláttam Virágot, aki a bátyámat, Dánielt karolta. Virág lesütötte a szemét, Dániel pedig rövidnadrágban, pólóban fáradtan dörzsölte a homlokát, mintha most ébredt volna fel.
Igen, Tamás, én vagyok az. Szia, öcskös
Jó napot! Most pedig igazán magyarázatot kérnék. Bár Talán már nem is szükséges.
Tamás már rég el akartam mondani, hogy Dánielt szeretem. Nem téged. hadarta Virág, s szemlesütve, gyorsan motyogta el a vallomását.
A tányér kicsúszott a kezemből, az étel hangosan csörömpölve szétgurult a kövön.
Tehát Most azelőtt voltatok együtt? Ugye?
Igen, pontosan most.
Szép munka, Virág! Hát te is, Dániel! Szívből gratulálok! Már értem, miért kaptam ilyen lakomát csak így tovább!
Virág egyik pillanatig sem nézett rám. Ha rám nézett volna, minden bátorsága elillant volna azonnal.
És Emese? Mit fogunk mondani a lányunknak? Tudja már?
Nem. Ő még nem tud semmit.
És most hol van?
Átment a szomszédhoz, mesét néz.
Ezt gyakran csinálod mostanában?
Úgy fél éve ez a szokás
A további kérdések elapadtak bennem. Fáradt voltam az utazástól, és értelmetlennek éreztem a veszekedést. Sosem voltam az a nagy perpatvaros típus. Inkább nyugodt természettel bírok.
De ha valaki igazán rákényszerít akkor nem ismerek könyörületet. Mégis, ez az egész annyira meglepett, hogy egy pillanatig csak álltam döbbenten.
Tíz percetek van, hogy összeszedjétek magatokat és eltűnjetek. Indul az óra. kortyoltam egyet a teámból, a bátyámat levegőnek nézve.
De mit esznek ezen a Dánielen? Ugyanolyan, mint én, anyajegy is ugyanott Dolgozni nem szeret, esze sem több Csak veszíteni fog vele Virág. De az ő döntése. gondoltam magamban, kortyolgatva a teát.
Nem megyek sehová, amíg bele nem egyezel valamibe szólalt fel váratlanul Dániel.
Mégis, mibe? Mit akarsz?
A válásba Engedd el Virágot, hisz nem szeret téged!
Ja, látom én, kiért dobog a szíve elmosolyodtam. Válás? Lesz válás, de csak ha végigviszitek a bíróság előtt! Majd meglátom, mennyit költötök el ügyvédekre.
Tamás Virág megfogta a csuklómat. Kérlek, rendezzük ezt szépen, békében Hisz te mindig jó voltál
Megráztam a fejem.
Nos, legyen így. De te már nem vagy a bátyám, Dániel.
Még egy dologban kérnénk
Na, mi az még?
Tamás, kérlek, hagyd nálam a lakást a válás után! Virág elbűvölően mosolygott, és tovább simogatta a csuklómat.
Emese nagyon megszerette ezt a helyet, tele van barátokkal az iskolában Ha lakást kell feleznünk, biztos, hogy el kell költöznünk, vissza kéne mennünk vidékre, ahol semmi sincs
Összekulcsolt ujjakkal megtámasztottam az államat, s elgondolkodtam. Látva, hogy habozom, Virág mindent bedobott:
Tamás, drágám, hadd legyen a lányodé ez az ajándék! Hisz te úgyis sikeres vagy, könnyen keresel majd másik lakásra is pénzt. Neked könnyű, egyetlen lányod van Miatta kérem!
Elég legyen, Virág szóltam, kicsit élesebben. Jobb ötletem van.
Micsoda? Talán az autót is nekünk akarod hagyni? Az Emese aztán igazán örülne
Emese velem marad.
Hogy mi?! hitetlenkedett Virág. Elment az eszed? Soha nem tudtál bánni a gyerekkel, örökké dolgozol, folyton utazol Azt sem tudja, hogy hívnak!
Mindjárt kiderítjük mondtam, és elindultam az ajtó felé.
Néhány perc múlva Emesével tértem vissza, kézen fogva. Tízéves kislány, most lépett a negyedik osztályba. Erősen kapaszkodott belém, széles mosollyal nézett fel rám.
Na, ezt most miért hoztad ide? Azt is bele akarod rángatni a veszekedésbe? dühöngött Virág.
Meg sem válaszoltam. Leültem, Emesét az ölembe ültettem, és csendesen kérdeztem:
Emese, szívem, kérdezhetek tőled valamit? Fontos lenne.
Persze! ragyogott fel a mosolya.
De ígérd meg, hogy őszinte leszel! Úgy beszélgetünk most, mint a nagyokkal, jó?
Mint amikor az irodádban beszélsz a kollégákkal?
Pontosan.
A kislány boldogan bólintott. Várt.
Mond, anyu bántott téged? Volt, hogy felpofozott az utóbbi héten?
Elvörösödött, elfordította a tekintetét. Az ujjai idegesen tekergették a szoknyáját.
Mit képzelsz? kiabált Virág. Hagyj már békén egy gyereket!
Most ne szólj közbe, Virág! Emesével beszélek mondtam kicsit feszülten, majd megsimogattam a kislány fejét. Ne félj, Emesém. Ugye emlékszel, hogy őszintén kell válaszolni?
Emese bólintott. Szemében könnyek jelentek meg, szorosan átölelt.
Igen, anyu háromszor ütött meg: egyszer, mikor hármasom lett, egyszer, miután leöntöttem a tejet, és akkor is, amikor kiabáltam Dániel bácsira. Pedig anyu csókolózott vele, amikor te éppen dolgoztál.
Ne sírj, kicsim! Én itt vagyok, nem engedem, hogy bárki megbántson!
Hazudik! tiltakozott Virág. Sose bántottam őt!
Szóval a lakás és az autó is csak a lányod miatt kellene neked, igaz? kérdeztem, egy pillanatra elmosolyodva. Emese, még egy kérdésem lenne.
Jó
Ha választanod kellene velem vagy anyuval élsz szívesebben?
A kislány elhallgatott. Néhány pillanatig felváltva nézett rám, majd anyjára. Virág minden cselt bevetett, nyújtotta felé a kezét, csalogatta.
Ugye nem utaznál el megint sokáig, apa?
Megígérem, itt leszek vágtam rá azonnal.
Akkor te veled szeretnék, apu!
Te ostoba! ordított Virág, és Emese felé csapott volna, de én átöleltem a lányomat, háttal takartam el. Dániel továbbra sem szólt bele.
Látod, Virág, ezzel vége. Többé nem látod őt mondtam nyugodtan, és együtt mentünk el Emesével a szobájába.
Néhány perc alatt összepakoltunk. Szerencsére az utazótáskám már készen volt. Befoglaltam kettőnknek egy szobát a város másik felén abban a hotelban, ahol munkaügyben mindig megszállok.
Néhány hónappal később lezajlott a válóper. Mivel Virágéknak nem volt se állandó jövedelmük, se lakásuk, a bíróság úgy döntött, Emese nálam marad.
A kislány is velem akart élni csak velem.
A lakást elfeleztük, én az én résztem eladtam. Emese anyjával hétvégente találkozhatott, de az otthonunk már mindig kettesben volt.
Teljesen átalakítottam a napirendem: nincs többé hosszú, hónapos kiküldetés, mindig hazajárok időben. Emese egyre többet mosolyog ennél többet ér, mint a pénz vagy bármilyen munka
Ti mit gondoltok erről? Írjátok meg kommentben, és ne felejtsetek el egy lájkot sem!
