**Naplóbejegyzés**
Vajon a házassági anyakönyvi kivonat tényleg erősebb, mint az együttélés? kacagták fölöttem a férfiak.
Nem megyek el a főiskolai évfolyamtalálkozóra harminc év után, utána csak depressziós lennék. Menjenek el azok, akik minden évben járnak, nekik nem tűnik fel, mennyit változtak. kiabáltam a telefonba Rita, egyetlen barátnőm felé.
Hogy nézel ki most, hogy ennyire félsz? csodálkozott Margit. Mintha öt éve találkoztunk volna, és akkor sem voltál rosszabb másoknál. Sokat híztál, vagy mi?
De ez most mitől függ? Egyszerűen nem akarok menni, és kész. Ne győzködj, Ritus!
Már le akartam zárni a beszélgetést, remélve, hogy Rita megérti, és a továbbiakban a listán lévő többieket hívja fel. De ezúttal a barátnőm vasmarkával kapott belém:
Nádja, úgyis már kevesen vagyunk.
Mi történt? Valaki meghalt? önkéntelenül megdöbbentem. Nem tartom magam különösebben fiatalnak, de arra még korai lenne, hogy kortársaink kezdenék el a másik világot benépesíteni.
Nem, dehogy. Csak páran kiköltöztek az országból. A halottunk András Bokor, még huszonöt éve, fiatalon. Már mondtam neked.
Szóval ne ellenkezz! Az egész évfolyam, négy csoport gyűlik össze, de valójában csak harmincan lesznek. Végül férjhez adtad a fiadat? Na látod, akkor most ki tudsz szakadni egy kicsit.
Margit még beszélt, én pedig újra András Bokorra gondoltam. Mindig sötét karikák voltak a szeme alatt, nehéz tekintete volt, és a csoport srácai gyengének tartották.
Kiderült, hogy Andrásnak gyenge szíve volt. Jól tanult, álmodozott arról, hogy szép függőhidat épít a kisvárosában, de nem érte meg. És én? Mit értem el?
Belenyúgtam Zoltánba, aki építőipari brigádvezetőként dolgozott, ahová én is mentem a diploma után. Változatos munkahelyei voltak, de mindig hazajárt a családjához.
Sokáig randiztunk, Zoltán még a barátaim előtt is a feleségemnek nevezett. Azt mondta, hogy a polgári házasság az igazi szeretet jele. Az emberek nem a házassági anyakönyvi kivonat miatt élnek együtt, hanem a szerelem miatt
Amikor rájöttem, hogy kisbabát várok, Zoltán épp nem jött vissza a munkájáról. Kiderült, hogy három gyereke van, és a felesége beteg. Zoltán felmondott családi okokból, még csak szólni sem szólt nekem.
Én pedig megértettem, hogy nem követelhetem el egy háromgyerekes, beteg feleségű férfitől a felelősséget.
Én is otthagytam az építkezést, mielőtt bárki rájött volna. Igaz, az utolsó napon az egyik férfi még megviccelte
