Na most eszembe jutott, hogy mi veled valami furcsa család vagyunk mondta Zsuzsi, miközben a férje karjaiba simulva az ablakon át nézte a budai hegyeket.
Milyen jó, hogy téged kaptalak válaszolta László, és még szorosabban átölelte a feleségét.
Én pedig boldog vagyok, hogy veled vagyok! mosolygott Zsuzsi.
Hát ki mással lennék? nevetett László. Persze, hogy csak veled. Mert te vagy a sorsom. Te vagy a legcsodálatosabb nő a világon.
Zsuzsi nem válaszolt, csak megcsókolta a férjét az arcán, majd sietett a konyhába, hogy kivesze a sütőből a friss almás pitéket.
Ma ünnepelték ezüstlakodalmukat a Tóth családban. Nem terveztek nagy felhajtást, csak ketten és a gyerekeik. Két gyermekük volt: Gergő, aki tizedikes gimnazista volt, és Kincső, aki nemrég fejezte be az egyetemet, munkát kapott, és külön költözött.
Bár Zsuzsi mindent elmondott, hogy otthon még mindig van hely, Kincső ragaszkodott az önállósághoz.
Minek költened a pénzed albérletre? kérdezte Zsuzsi. Itthon a szobád is megvan, jól megvagyunk, miért akarsz elköltözni? Majd ha férjhez mész, akkor elmehetsz.
Anyu, nagyon szeretlek téged és Apukát, és tudom, hogy nem zavartok, de szeretném kipróbálni, milyen egyedül élni. És ne haragudj, de olyan finomakat főzöl és sütsz, hogy félek, elhízik a macskám is! Te vagy a vékony, eszel, és semmi sem látszik rajtad, én viszont sajnos nem örököltem tőled! Figyelnem kell a formámra, és hogyan tehetem ezt, ha veled élek? Lehetetlen ellenállni a sütijeidnek!
Zsuzsi mosolygott, miközben a lányára nézett. Kincső egyáltalán nem hasonlított rá. Zsuzsi alacsony volt, vékonyságával még mindig gyerekesnek tűnt, ha hátulról nézték. Egyszerű volt, nem sminkelte túl magát, a haját lóbálóba kötötte, és szerényen öltözött. Kincső viszont gyönyörű volt, édesapjára hasonlított.
László feltűnő férfi volt. Magas, jóképű, bár az évek során egy kicsit megtelt nem is csoda, Zsuzsi pitéi mellett. Fiatalon kifejezetten mutatós volt, és most, negyvennyolc évesen is vonzó férfinek számított.
Zsuzsi tudta, hogy mellette ő nem tűnik fel. De nem érdekelte a pletyka, mert tudta: a férje számára ő volt a legszebb, a legkívánatosabb.
***
Amikor Zsuzsi és László megismerkedtek, ő huszonkét, ő pedig huszonnégy éves volt.
Azon a szeptemberi napon Zsuzsi egyetemi barátnője, Virág születésnapjára készült. Az ajándékot már előre megvette, de útközben még betért egy virágboltba egy kis csokorért.
A boltban csak egy fiatalember állt, aki éppen virágot válogatott. Az eladólány, egy kedves lány, különböző csokrokat ajánlott neki, miközben érdeklődő pillantásokat vetett rá. Zsuzsi is odapillantott, és megértette, miért. A fiú lenyűgöző volt.
Ilyen külsejűvel csak a filmekben lehet találkozni gondolta Zsuzsi. Vagy talán színész?
A fiú észrevette Zsuzsit, és hozzá szólt:
Kisasszony, Ön szerint melyik csokor a szebb? Ez a vörös rózsa vagy ez a bazsarózsa?
Zsuzsi elpirult, nem számított rá, hogy a jóképű fiú megszólítja, de válaszolt:
Én a bazsarózsát választanám, bár a legtöbb lány a rózsát szereti.
A barátnőjének melyik a kedvence? kérdezte az eladólány.
A barátnőmnek? ismételte a fiú. Nem, én nem a barátnőmnek veszem a virágot, még csak nem is ismerem azt, akinek szánom.
Hogyhogy? csodálkozott az eladó, és Zsuzsira nézett.
A barátom másodunokatestvérének születésnapja van, és rábeszélt, hogy menjek vele magyarázta a fiú. Nem mehetek üres kézzel, úgyhogy elhatároztam, hogy veszek egy csokrot. De annyi féle van, hogy elvesztem.
Ha rózsát vesz, biztosan nem téved mondta Zsuzsi.
Ön is szereti a rózsákat? kérdezte a fiú.
Zsuzsi érezte, hogy elpirul, lehajtotta a fejét, és válaszolt:
Én a legjobban a mezei virágokat szeretem, de a rózsák is szépek.
Milyen érdekes mosolygott a fiú , én is szeretem a mezei virágokat. Anyukám mindig hoz a kertjéből, ha kimegyünk. Valami különös varázsuk van. Elsőre egyszerűnek tűnnek, de ha jobban megnézed, gyönyörűek.
A fiú végül egy rózsacsokrot vásárolt, és mosolyogva búcsúzott Zsuzsitól.
Milyen jóképű fiú, ugye? kérdezte az eladó. Csak a mosolya! Mintha színész lenne!
Nekem is ez jutott eszembe bólintott Zsuzsi.
Egy kis margaréta csokrot vásárolt, majd Virág születésnapi bulijára indult.
Mekkora meglepetés volt, amikor a barátnője vendégei között meglátta a virágboltban találkozott mosolygós fiút! Kiderült, hogy Laci a neve, és a barátjával, Tamással érkezett, aki Virág unokatestvére volt.
Laci is meglepődött, amikor meglátta a lányt, akivel a virágboltban tanácskozott. Folyton felé nézett, és mosolygott. Zsuzsi zavartan mosolygott vissza, majd elfordult. A buli kellős közepén a fiú odalépett hozzá, és beszélgetni kezdtek.
Miről beszélgettek akkor? Most, ennyi év után, Zsuzsi már nem emlékezett pontosan. Laci kérdezett, ő válaszolt, Laci mesélt, ő hallgatta
És nem értette, miért ül mellette, miért mosolyog rá, miért foglalkozik vele. Látta Virág haragos pillantását, és furcsállta, hogy a barátnője miért néz így rá.
Amikor zenére táncolni kezd
