Elemi tudomásra jut, hogy a gyermek rokkant, ezért az anyja tizenegy évvel ezelőtt benyújtott egy elutasító nyilatkozatot. Sándor ezt a papírt maga látja, amikor a személyi iratait hozza a gyermekotthon orvosi rendelőjébe. Az ápolónő ad neki egy mappát, mondja, menjen utána, ekkor telefon csörög, és ő rohanná elmenni a rendelőbe, csak intve neki, hogy maga végezze el. Nem gondolja, hogy Sándor, amikor a saját nevét a személyi iratban láthatja, kinyitja a mappát és elolvassa a anyja elutasító nyilatkozatát.
A gyermekotthonban minden gyermek a szüleit várja, de Sándor már nem vár, s nem sír sem. Szíve vaspáncélba burkolja magát, amely megvédi őt a többiek csúfolásától, a magánytól és a szeretetlenségtől.
Ebben a gyermekotthonban, akárcsak mindenhol, megvannak a saját hagyományai. Szilveszter előtti nap minden nevelőgyermek levelet ír Mikulásnak. A rendező ezeket átadja a támogató szervezeteknek, akik igyekeznek teljesíteni a gyerekek kívánságait. A leveleket még a repülőtéri járőrség is megkapja. A gyerekek általában egyetlen csodát kérnek: megtalálni az édesapát és anyát. Így azok, akik a leveleket olvassák, tanácstalankodnak, milyen ajándékot szerezhetnek.
Egyik nap a légijárat vezető mérnök, András főnök, szintén kap egy ilyen levelet. Azzal a szándékkal teszi a zsebébe, hogy otthon, a feleségével és a lányával megbeszélje, mit vásároljon a gyereknek. Este, miközben a család vacsorát eszik, András felidézi a levelet, kinyitja, és hangosan olvassa:
Kedves felnőttek, ha lehet, kérlek, vegyetek nekem egy laptopot. Játékokra vagy ruhákra ne költsétek a pénzt, itt már mindent megkaptunk. Az interneten barátokat és akár rokonokat is találhatok. Alul a következő áll: Kovács Sándor, 11 éves.
Na, de csak! mondja Natália néni milyen okosak a gyerekek ma. Valóban, az interneten mindenre rá lehet lelni.
Kincső, a lány, összeszorítja a levelet, újra átolvassa, és elgondolkodik. András észreveszi, hogy a kislány ajka megremeg.
Mi a baj? kérdezi.
Tudod, apa, ő valójában nem is reméli, hogy megtalálja a szüleit mondja Kincső nincs is szülei, a laptop csak a magánytól menti meg. Írja: barátok vagy rokonok megtalálása. A rokonok is lehetnek idegenek. Hallgassuk csak, vegyük a spórolótáram minden forintját, vegyünk egy laptopot, és adjuk át ennek a fiúnak.
A szilveszteri ünnepség a gyermekotthonban a szokásos menetrendet követi. Először egy előadás, majd Mikulás és Vízócska díszíti a karácsonyi fát. A támogató vendégek ajándékokat osztanak a gyerekeknek, néha akár családok is felveszik őket vakációra.
Sándor mint mindig nem vár senkit. Már megszokta, hogy csak a szép lányokat vesznek fontolóra, a fiúkat pedig nem. A levelet csak úgy, spontán írták. Mindenki ír, ő is írott. Ma azonban a vendégek között egy pilóta egyenruhás férfit is lát szíve egy pillanatra megdobban, de elfordul, és csendben fellel. Cukorka zsákot kapva a lábával mancsra verve, a kórház felé veszi az irányt.
Sándor Kovács! hallja a nevét, megfordul.
Háta mögött ugyanaz a pilóta áll. Sándor meglepődve megáll, nem tudja, mit tegyen.
Szervusz, Sándor! mondja a pilóta megkaptuk a leveled, ajándékot szeretnénk adni, de előbb ismerkedjünk meg. András bácsi vagyok, de a barátom csak András nagyapám.
Én vagyok Natália néni szól a mellette álló szép nő.
Én vagyok Kincső mosolyog a lány mi is kortársak vagyunk.
És én vagyok Sándor felel Sándor.
Kincső valami kérdést akarna feltenni, de a férfi átad egy dobozt Sándornak:
Ez tőlem jön. Menjünk egy szobába, megmutatom, hogyan kell használni a laptopot.
Belépnek egy üres terembe, ahol esténként a gyerekek tanulnak. Kincső megmutatja, hogyan kell bekapcsolni és kikapcsolni a gépet, bejelentkezni, internetezni, regisztrálni a Facebookra. András bácsi csak néha segít, de Sándor érzi a férfi melegét, erejét és védelmét.
A lány kacag, mint a rigó, de Sándor észreveszi, hogy ő nem csak a laptopban jártas, sportol is. Búcsúzva Natália néni körbeölel, illata finoman csiklandozza orrát és szemét. Sándor egy pillanatra megáll, lélegzetét visszatartva, majd felszabadul, és fejét nem fordítva a folyosón továbbmegy.
Még visszatérünk! kiáltja a lány.
Sándor élete most teljesen megváltozik. Már nem érzi a gúnyt, nem figyel a többiekre. Az interneten sok hasznosat talál. Mindig is érdekelték a repülőgépek; megtudja, hogy az első sorozatgyártású katonai szállító repülő a Liszt L-188, amelyet Antal tervezett, a Liszt L-25 pedig ennek egy változata.
Hétvégén András bácsi és Kincső jönnek, néha cirkuszba mennek, játékautomatákat játszanak, fagylaltot esznek. Sándor mindig szégyenlős, visszautasít, mert nem szokta, hogy mindig ők fizessenek helyette.
Egy reggel a szerződésvezető irodájába hívják. Belép, és Natália néni áll ott. Szíve megremegy, a torka száraz.
Sándor mondja a vezető Natália Viktória kér téged, hogy engedjen el két napra. Ha beleegyezel, megengedjük.
Sándor, ma a Repülés Napja. András bácsi nagy ünnepséget szervez, meghív, eljönnél?
Sándor boldogan bólint, szavak nélkül.
Rendben mondja a hölgy, aláírva a nyilatkozatot.
Izgatottan elindulnak, kéz a kézben. Először egy nagy ruhaboltban vásárolnak neki farmernadrágot és inget. Natália a kopott cipőket nézve a cipőosztályba viszi. Méretbeli gondok akadnak, mert Sándor két lába különböző méretű.
Sándor zavarban van, de Natália megnyugtatja:
Semmi gond, a fesztivál után megyünk egy ortopédiai szaküzletbe, rendeljük meg a speciális talpbetétet, így egyenlő lesz a lépésed, és alig fogsz már csigolni.
Aztán a fodrászhoz, majd otthonra mennek, hogy Kincsőt felvegyék. Sándor először lép ki egy gyermekotthon ajtaján, még soha nem járt lakásban, nem tudta, milyen a családi otthon, a meleg illata, a meghittség. Óvatosan lép be a nappaliba, a kanapé szélén ül, körülnéz, és egy hatalmas akvárium áll előtte, tele színes halakkal csak a tévében látta eddig.
Készen állok mondja Kincső menjünk, anyukánk utolér.
Egy liftben leereszkednek, majd a járványtér felé sétálnak. Egy játszótérnél egy kisfiú figyelődik, és felkiált:
Lángosbaba, lángosapa!
Várj egy percet mondja Kincső, és odalép a kiabálóhoz.
A fiú elcsúszik a homokban, nevetve mondja:
Mit csinálsz? fekszik a homokon.
Máskor viccelődj válaszolja a lány.
Az repülőtér színes fényekkel ragyog. András bácsi fogadja őket, megmutatja a saját repülőgépét. Sándor lélegzete eláll, amikor közelről látja a hatalmas ezüst színű gépet; lelkét megtölti a gép ereje. Ezután repülőshow kezdődik. Az emberek az ég felé néznek, karjukat lengetik, sikítanak boldogan. Amikor András bácsi gépe megjelenik, Kincső is felkiált:
Apa repül!
Sándor is ugrál, felkiált:
Apa! Itt repül az apa!
Nem veszi észre, hogy a lány már csendben néz anyjára, aki könnycseppet töröl.
Este vacsora után András bácsi a vállára teszi a kezét:
Tudod, úgy gondoljuk, minden embernek családban kell élni. Csak a családban tanulhatunk igazán szeretni, óvni egymást, védeni és szeretve lenni. Szeretnél a mi családunk része lenni?
Sándor szorítja a torkát, egy szoros csomó nyomja a levegőt. A férfihoz bújva suttog:
Apám, mindig is rád vártam.
Hónappal később Sándor boldogan búcsúzik a gyermekotthontól. Óvatosan és büszkén lép le a lépcsőn, anyja kezét fogva, alig csigolyázva halad ki. A kapu előtt megáll, visszanéz, int a teraszon álló gyerekeknek és nevelőknek.
Most átlépjük azt a vonalat, ahol új élet kezdődik mondja az apja. Felejtsd el a múlt rosszát, de emlékezz azokra, akik a teraszon álltak, neked segítettek túlélni. Légy mindig hálás mindazoknak, akik az úton melletted álltak.
