Mellettem, egy padon, ül egy ötéves magyar kislány, aki rugdalózik a lábaival, miközben mesél nekem az életéről:
Nem láttam az apukámat, mert elhagyott engem és anyukámat, amikor még nagyon pici voltam. Anyukám tavaly halt meg. A felnőttek akkor azt mondták, hogy elment örökre.
A kislány rám néz, majd folytatja a történetét:
A temetés után nagynéném, Ilona, aki anyukám húga, költözött hozzánk. Akkor azt mondták nekem, hogy ő nemes lelkű volt, mert nem adott be az állami gyermekotthonba. Elmagyarázták, hogy most már Ilona nagynéném lesz a gyámom, és vele fogok lakni.
Néhány pillanatra elhallgat, a pad alatt nézelődik, majd tovább mesél:
Miután hozzá költöztem, nagynéném Ilona elkezdte rendbe tenni a lakást: minden anyukám holmiját egy sarokba rakta, és ki akarta dobni. Sírtam, kértem, hogy ne tegye, végül engedte, hogy megtartsam őket. Most abban a sarokban alszom. Este ráfekszem anyukám ruháira, és ott mindig meleg van, mintha ő velem lenne.
Minden reggel kapok valamit enni a nagynénémtől. Nem főz olyan finoman, mint anyukám, de mindig arra kéri, hogy egyem meg minden falatot. Nem akarom megbántani, ezért elfogyasztom, amit ad. Látom, hogy igyekszik főzni. Ez nem az ő hibája, hogy nem tud úgy főzni, mint anyukám. Ezután elküld sétálni, és csak sötétedéskor szabad hazatérnem. Ilona néni nagyon-nagyon kedves!
Szeret dicsekedni a többi nagynénivel, akik rendszeresen eljönnek hozzánk. Nem ismerem ezeket a nagynéniket, de gyakran vendégeskednek nálunk. Ilona néni leül velük egy csésze teára, mesél nekik vicces történeteket, nekem szép szavakat mond, és mindannyiunkat megajándékoz édes finomságokkal.
A kislány sóhajt, és így folytatja:
Nem lehet mindig csak süteményeket enni. Nagynéném soha nem szidott meg semmiért. Mindig kedves hozzám. Egyszer kaptam tőle egy babát, bár a baba kicsit beteges, egyik lába nem jó, és az egyik szeme furcsán néz néha. Anyukám nekem sosem adott ilyen babát.
A kislány leugrik a padról, és elkezd ugrálni egy lábon:
Mennem kell, mert Ilona néni mondta, hogy ma jönnek a nagynénik, és előtte szépen fel kell öltöznöm. Azt is megígérte, hogy utána kapok egy finom süteményt. Viszlát!
A kislány gyorsan elszökell, hogy elvégezze a dolgát. Én ott maradok, és sokáig gondolkodom, minden gondolatom Ilona néni jósága körül forog. Vajon miért fontos neki, hogy mindenki nemesnek lássa? Lehetséges, hogy egy gyermek, aki a földön alszik és anyukája ruháival takarózik, nem ér több figyelmet?
