2024. március 8., péntek
Miután beszélgettem az örökbefogadott kislánnyal, rájöttem, hogy nem minden volt egyértelmű.
Mellettem, egy padon, egy körülbelül öt éves kislány ült, aki rugdalózott a lábával, miközben az életéről mesélt:
Nem láttam soha az apukámat, mert elhagyott engem és anyát, amikor még nagyon kicsi voltam. Anyukám egy évvel ezelőtt meghalt. A felnőttek akkor azt mondták nekem, hogy elment.
A kislány rám nézett, majd folytatta:
A temetés után az anyukám húga, Ibolya néni költözött hozzánk. Azt mondták, hogy Ibolya néni igazi jószívűségből vállalt engem, hisz nem adott intézetbe. Elmagyarázták, hogy most már ő a gyámom, és vele fogok lakni.
Egy pillanatra elhallgatott, lenézett a pad alá, majd folytatta a mesélést:
Amikor hozzá költöztem, Ibolya néni el kezdett rendet tenni nálunk: anyukám minden holmiját összepakolta egy sarokba, és ki akarta dobni őket. Sírtam, és kértem, hogy ne tegye, végül engedte, hogy megtartsam. Most ebben a sarokban alszom. Esténként ott fekszem anyukám ruhái között, és ott meleg van, mintha ő is mellettem lenne.
Minden reggel kapok valami ennivalót Ibolya nénitől. Nem főz olyan jól, mint anyukám főzött, de mindig azt kéri, hogy egyem meg mindent. Nem akarom megbántani, ezért mindig mindent elfogyasztok. Érzem, hogy igyekezett, amikor főzött. Nem az ő hibája, hogy nem főz olyan finomat, mint anya. Aztán elküld sétálni, és csak akkor mehetek haza, amikor már sötétedik. Ibolya néni nagyon, nagyon kedves!
Szereti dicsekedni a többi néninek velem. Nem ismerem ezeket a néniket, de gyakran jönnek hozzánk vendégségbe. Ibolya néni velük teázik, vicces történeteket mesél, kedves szavakat mond rólam, és mindannyiunkat, engem is, megajándékoz édességgel.
Ezek után a kislány nagyot sóhajtott, és tovább beszélt:
Nem tudok mindig édességet enni. Ibolya néni sosem szidott meg semmiért. Mindig kedves hozzám. Egyszer még egy babát is kaptam tőle, persze, a baba már kicsit beteg, az egyik lába rossz, és az egyik szeme furcsán néz. Anyukám sosem adott nekem beteg babát.
A kislány felpattant a padról, és egy lábon ugrálva mondta:
Most mennem kell, mert Ibolya néni mondta, hogy ma jönnek a vendég nénik, és előtte szépen kell felöltöznöm. Azt is ígérte, hogy utána ehetek egy finom krémest. Viszontlátásra!
A kislány elugrált, hogy intézze a dolgait. Én ott maradtam, és sokáig gondolkodtam. Mindig Ibolya nénin, a jó nénin járt az eszem. Vajon mit jelent ez a jóság? Miért akarja annyira, hogy mindenki nemesnek gondolja? Lehetséges egyáltalán, hogy valaki közönyösen elnézze, hogy egy gyerek a földön, az elhunyt anyja ruhái között alszik?
