Egyszer a férjem visszajött az anyjától, sóhajtott egyet, és azt javasolta, hogy csináljunk apasági tesztet a két éves lányunknak: „Nem nekem, hanem anyukának!”
– Fél évvel az esküvőnk előtt folyton azt hajtogatta a fiának: „Ne vedd el, nem illik hozzád! – meséli a harmincéves Mária, hangja remeg a sértődéstől. – Túl szép, majd félrelép!” Akkor csak nevetgéltünk, viccelődtünk, hogy Pistának inkább egy „krokodilt” kellett volna választania, ha biztosra akar menni. De most már nem nevettünk. Egyáltalán nem!
Mária nem gondolja magát káprázatos szépségnek. Egy egyszerű lány a vidékről, épp úgy odafigyel magára, mint bárki más. Karcsú, ápolt, visszafogottan öltözködik, mindig is tisztelte önmagát a kapcsolataiban. Hogy anyósa, Szabó Irén, miért gondolta, hogy Mária könnyűvérű és hűtlen, az rejtély marad. De ez a nő rémálommá változtatta a meny életét.
Négy éve házasok Pistával, van egy kislányuk. Mária otthon van a gyerekkel, napjai a főzéssel, takarítással és pelenkázással telnek. Csak a játszótéri anyukákkal társalog. De anyós nem nyugszik. Állandóan kétségeket táplál, úgy leskelődik Mária után, mint egy olcsó sorozatból kiszabadult detektív.
– Mindig kémkedett utánam! – sóhajt Mária, könnyek törnek elő a szemeiből. – Hívogatott, ellenőrzött, váratlanul betoppant, mintha minden lépésem irányítani akarná. Eleinte próbáltam viccesen venni, meséltem Pistának, nevetgettünk rajta. De ez kikészít! Többször is kiborultam, komolyan összevesztem vele. Pár napig csend volt, aztán újult erővel kezdte.
Az első nagy balhé néhány hónappal az esküvő után történt. Szabó Irén hirtelen beállított Mária munkahelyére. Csengő nélkül, indok nélkül. Meg akarta nézni: tényleg dolgozik-e a meny? Vagy csak hazudik a férjének, és valójában szeretőket kerget?
– Nem is értem, hogy engedték be! – emlékezik Mária, hangja reszket a felindulástól. – Irodaház, biztonsági őr, csak bejelentkezve lehet bejönni. Majd leesett az állam, amikor a titkárnő bevezette: „Jött önökhöz.” Megkérdeztem: „Szabó néni, maga mit keres itt?” Erre ő: „Csak megnéztem, hol dolgozol.” Közben meg pislogott az irodában! Nyílt terep, mindenki a gép előtt ül, semmi titok. Nem tudom, mi lett volna, ha külön szobám van!
Később a titkárnő, Zsófi, elmesélte, hogy a furcsa hölgy egész sor kérdést intézett hozzá. Mióta dolgozik Mária? Nem jár későn? Kivel barátkozik? Van-e valakije az irodában? „Megmondtam neki, hogy férjnél van!” – tette hozzá Zsófi, szemöldökét felhúzva. Mária dühöngött. Hazament, és elmondta Pistának: „Anyád túllépte a határt! Beszélj vele, ez nem normális! Már csak az hiányzik, hogy az asztal alá is benézzen egy szerető után. Bár ki tudja, talán már megtette!”
Pista úgy tűnt, komolyan szót emelt az anyjával. Egy időre csend lett. Szabó Irén csak este hívogatta, érdeklődött, hozott házi süteményt. Mária kezdett reménykedni, hogy a vihar elült. De tévedett.
A következő incidens terhessége alatt történt, amikor még dolgozott. Betegen táppénzen volt, otthon aludt, kikapcsolt telefonnal, amikor hirtelen vad dübörgés riasztotta fel az ajtón, és egybefüggő csengőzés. – Felugrottam, azt hittem, tűz van! – idézi fel. – Belenéztem a lencsébe: anyós! Eltorzult arccal rugdosta az ajtót, közben nyomta a csengőt. Féltem kinyitni, felhívtam Pistát: „Azonnal gyere haza, nem tudom, mi folyik itt!” Húsz perc múlva ért haza. Ezalatt megállás nélkül állt az ajtó előtt!
Pista és Mária leordították Szabó Irént. Mária fenyegetőzött, hogy rendőrt és pszichiátriát hív, ha még egyszer megtörténik. „Tartsd távol tőlem!” – kérte a férjétől. És ismét béke lett.
Mária megszülte aPistának végre elegé volt, és határozottan közölte az anyjával: “Vagy elfogadod a családunkat úgy, ahogy van, vagy soha többé nem láthatsz minket.”
