Szóval, képzeld el, Gábor bemegy a lakásba, és azonnal megállít a csend. Alszanak már? gondolja. A konyhából előjön a halvány arca Ilona és a kislánya, Ágnes, akik úgy néznek ki, mintha egy szellemre lett volna rájuk vetülve. Ágnes karjában egy cirmos kiscica ül
A pincében már sötét van, de a kiscica már alig fél a sötétségtől, már hozzászokott. Tudja, hogy hamarosan anyukája visszatér, megitatja, átmossa a farkát a csúcsától a szőrös orráig, majd mellé fekszik, dúdol egy altatódalt, és már nem lesz többé ijedt.
Csak most anyukája elhúzódik ez nem őt jellemzi. A pince alig világít, de a kiscica megtanulta az idő múlását. Amikor Ilona elmegy, önmagába gömbölyödik, orrát a lábával takarja, és mélyen alszik. Ha felébred, anyja már ott van, vagy még mielőtt ételre lenne szüksége.
Ma azonban valami elromlott: két órája már ébredt, és anyuka még nem jelent meg. Elfelejtette? Elhagyta? gondolja, de ezek a gondolatok még a fejébe sem jutnak. Valami biztosan történt vetődik. Ha igaz, akkor talán nem sokáig maradhat még.
A pince alját a víz árasztja: a vízvezeték egy nappal a születése előtt kezdett szivárogni, és mindig van egy friss pocsolya. Az étel meg a zárt helyen szűkös nincsen semmi, ezért Ilonának minden nap vadászni kell.
A kiscica felugrik a meleg kartondobozból, a falhoz lép, és felfelé néz. Ott van az egyetlen lyuk, amin át a napfényt szűri be, de a lyuk kicsi, így csak halk szürkület jut be. Kint a lyuk mögött bokrok nőnek, tehát szinte nincs fény, csak nyomasztó sötétség.
Megpróbálja átugrani a lyukat, de még túl kicsi. Több mint tíz alkalommal próbálkozik, de sikertelenül. Amikor épp újra elrontja a ugrást, a pince ajtaja sikítva kinyílik. Gábor, aki épp az utcán sétál, nem tud elmenekülni, csak befagy, remélve, hogy nem veszi észre. De meg is veszi.
Elsőként egy öregasszony, a ház egyik öreg lakója, lép be, majd két férfi követi őt. Nézzétek csak, mi a macska itt szülött, kiáltja az egyik, fogjátok el és vigyétek ki!. A másik megpróbálja mondani, hogy csak egy macska van, de az öregasszony megszólal: Most egy, de fél év múlva már húsz lesz, szóval fogjátok őket!. A férfiak köröznek, de a macska nehezen elkapható, csak amikor az öregasszony segít, sikerül.
Az öregasszony Valentina Stepanovna, a házanyó felkiált: Nincs többé itt semmi! Menj el, bocs! A macska szomorúan néz vissza a házra, ahol született, és könnyek csordulnak a szemeiből. Nincs már hol élni, anyja pedig elhagyta.
A gondolatok elnyomják a szomorúságát, és a macska nagy szemével nézi a körülötte lévő világot, amiről eddig sem hallott. Régen csak a sötét pince négy sarkát, a csöpögő csövet és a kis lyukat ismerte, de most egy teljesen új, másik világ tárul fel: napfényes rét, fű illata, emberek járnak, madarak repülnek, és furcsa, kör alakú lábú állatok ordítanak szikrázó szemekkel.
A macska látt már más macskákat, amelyek hasonlók anyjára, de ő maga nem találta meg a valódi anyját, mert egyszerűen nincs ott. Megnyavalyog: először halkul, aztán egyre hangosabban, majd kiált. Talán anyja meghallja? De hiába.
A macska körül álló macskák száncsengő pillantást vetnek rá, együttérzően néznek, majd elfordulnak. Még itt vagy? – kiáltja Valentina, aki egész életében nem szeretett macskákat, de most valami dühötől tűz ki. A macska csak menekülni tud, de nem tudja, hová menjen semmi út vissza, a lyuk már eldugult.
Futni kezd a sötét utcán, minél gyorsabban, ahogy csak tud. Még ha lassabb is lenne, a botornyos öregasszony se fogja utolérni. Körülötte fák, bokrok, autók, épületek szállnak el mellettük, fejét szédíti a forgás, ezért meg kell állnia.
Az emberek mosolyognak rá, a gyerekek ujjukkal mutogatnak, de senki sem veszi észre. Egy anyuka megkérdezi a fiát: Feladnád a tablettát, ha hazamegyünk? A fiú csak csintalanul válaszol, és tovább majszol egy csokit.
A macska szagolja a finom illatot, és a lábai maguktól vezetik őt egy ötcsillagos étterembe, amit Nagyanyám konyhája néven hirdetnek. Ott minden illat keveredik: sült hús, főtt hal, kagyló, és a macska sosem kóstolta még ilyet, de alig várja, hogy megízlelje.
A fekete bejárati ajtó nyitva áll, a fémkapu félnyitva, mintha meghívná. A macska besiklott egy szűk résbe, és egy kardboarddobozba bújt, ami a konyhában hevert.
Ekkor lép be két férfi. Az egyik, János, a vendéglő tulajdonosa, mondja: Miklós, főzöl csodásan, de tisztáld meg a konyhát! Miklós, a séf, válaszol: Nincs időm, segítő nélkül semmit nem tudok. János: Segítőt keresünk, már feladtuk a hirdetést. Addig csak rendet tegyél, különben ellenőrzés lesz!
Miklós felkap egy kartondobozt, és egy szúró hangot hall, ami mintha egy mocskos macskát nyomott volna össze. Felbontja a dobozt, és benne egy kiscica csak egy macska, de ilyen szép és ártatlan. Remélem, nem patkány gondolja.
Gábor, aki most a pincét takarítja, látta a macskát, és meglepődött. Honnan jött ez a kis dög? kérdezte magában. Nem hitte volna, hogy egy ilyen híres vendéglőben dolgozhat egy kiscica. Miklós felajánlja: Talán egy kis falatot megkaphatsz, ha megmaradsz. Gábor nem szeretne állatot a lakásban, de a kiscica szorgosan nyávog, és a séf egy igazi magyar pulykás ragut készít neki, egy kis fűszeres szósszal.
A macska belesűríti magát a finom ételbe, gyorsan megeszi, de a vendéglő tulajdonosa, János, megjelenik tíz perc múlva, és felháborodik: Ez a macska a konyhánkban? Azonnal ki kell vinni! Miklós megpróbálja elrejteni, de János nem fogadja el, és a macskát a szemétládába dobja. Gábor gyorsan felkapja, és a szemétkosárhoz viszi, ellenőrizve, hogy semmi baj ne legyen.
Miközben a macska a szemétláda mellett van, egy öreg, takarító ember Pista odalép, és élelmiszermaradékot dob a dobozba, amely véletlenül a macska helyére esik. Pista a szemétládába teszi a dobozt, majd elmegy, de Valentina, a már említett öregasszony, visszatér, és úgy kiabál: Te ne merészd újra! Nem akarom, hogy itt legyen! A botjával csap, és a macska szinte sikolt a fájdalomtól.
Ekkor a közös udvarból előlép egy kislány, Zsófia, akit az anyja arra küldött, hogy a szemétkosarat hozza be. Valentina megfogja a kezét, és szelíden kérdezi: Kislány, elviszed a kartondobozt is? Zsófia, aki már ismeri az öregasszonyt, de nem kedveli, mégis segít, és a kosárba teszi a dobozt. Amikor kinyitja, megtalálja benne a macskát. A kislány örömétől szinte kiugrik: Ez az én álmaim valóra válnak! Elkapja a macskát, és szaladhat a ház felé, ahol az anyja várja: Mi lesz a nagyapácskád mondani? kérdezi. De Zsófia már teljesen bele van szeretve a kis állatba, és nem akarja elengedni.
Gábor, már befejezve a műszakját, átváltozott, felöltözve gyorsan kifut a utcára. Este van, a kartondobozok és szemétkosarak még láthatóak, de a macska sehol sincs. Gábor újra átnézi a dobozokat, de üresek. Elkapcsolja a telefonja zseblámpáját, és hangosan kiált: Miau, miau! Két macska felrohan, de a kiscica nincs közöttük. Gábor szomorúan hazatér, és gondolja: Mi a fene, Gábor, mi csináltál? A lelkiismerve nyomja, de nem iszik, mert soha nem ivott, ahogy a szülei tanították. Ír egy gyors smst Lászlónak: Otthon vagyok, komoly beszélgetésre készülsz!
Amikor végre hazaér, a lakás csendes, de a konyhából előjön Ilona és Ágnes, akik szinte kísértetiesen bámulnak, miközben Ágnes karjában a kiscica pihen. Gábor felkarolja a kis szőrt, könnyek folyognak. Ilona és Ágnes szájuk kiáll, mivel semmit sem vártak ettől a meglepetéstől, különösen a titokzatos SMS után.
Mit akarsz mondani? kérdezi óvatosan László. Gábor csak bólint, a macskát a konyhában fogva, és elkezd neki vacsorát készíteni. Így lett a Rózsa család új tagja, egy aranyos kiscica, akinek most már van otthona, étke, és sok szeretet.
