Mindig velem leszel…
Zsófia megfordította a sistergő húsdarabokat a serpenyőben, letette a fedőt, és az nyitott ablakon át hallotta a motort és a gumiabroncsok suhogását a kőúton. Viktor megérkezett, ő még nem fejezte be a vacsorát. Gyorsan megnézte a sütőben lévő almás pitéket, majd kivett a hűtőből néhány zöldséget, és elkezdte megmosni.
– Zsófi, itthon vagyok! – kiáltotta Viktor az előszobából. – Milyen jó illat van! – mosolyogva szívta magába a konyha meleg, étel illatát.
– Éhes vagy? – Zsófia becsukta a csapot és feléje fordult. – Korábban jöttél, mint vártam. Még nincs kész a vacsora.
– Nem baj, várok. Lesz valami édes is?
– Igen, almás pitéket sütök. Kibírod még egy kicsit?
– Persze. – Bément a szobába, Zsófia pedig nekilátott a salátának. Nem szeretett egyszerre több dolgot csinálni, főleg nem főzni két-három fogást egyszerre. Ha elkalandozott, mindig valami megégett. De ma szerencsére minden sikerült tökéletesen. Megterített az asztalt, majd utánament Viktorhoz. A nappaliban ült, a tévé előtt, kissé összegörnyedve a kanapén, szemét lehunyva. A híradót nézte. Amíg tétovázott, felébreszti-e, vagy sem, Viktor magától kinyitotta a szemét.
– Fáradt vagy? Olyan vagy… – Zsófia megrázta a fejét, kereste a megfelelő szavakat.
– Kicsit. Vacsorázunk? – Felállt a kanapéról, és együtt mentek vissza a konyhába.
– Mmm. Milyen jól néz ki, és milyen finom illata van! – Viktor végignézte az asztalt.
– Kérsz bort? Van még egy kicsi – ajánlotta Zsófia.
– Nem. Ma nem.
Zsófia szerette nézni, ahogy férje eszik – étvággyal, de gondosan. Mindig szerette őt. Szerett neki főzni, vasalni az ingeit, szerett a vállán elaludni. Nem volt tökéletes, de ő úgy szerette, ahogy volt, a maga hibáival és furcsaságaival együtt.
***
Akkor találkoztak, amikor mindkettőjüknek már volt családja mögöttük. Zsófiának nem sikerült teherbe esnie az első házasságában, pedig orvosilag semmi baj nem volt velük. „Előfordul ilyen – mondták –, legyen türelmes, ne veszítse el a reményt.”
Amíg ő várt és reménykedett, a férje nem vesztegette az idejét – megtalálta a vigaszt az oldalán. Egy barátnője mondta el neki. Látta az előző férjét egy terhes nővel egy bevásárlóközpontban – babaruhákat nézelődtek. Zsófia először nem hitte. A barátnője tévedhetett. Jó kapcsolatuk volt a férjével, nem tehetett ilyet… De aztán összerakta a hiányzó darabokat, és minden stimmelt.
Felállítani egy jelenetet? De változtatott volna ez bármennyit is? A gyerek ártatlan, nem nőhet fel apja nélkül. Zsófia szörnyen szenvedett, de úgy döntött, nem fogja vissza a férjét. Ráadásul nem bírná, ha folyton azon aggódna, hogy csalja őt. Ez nem csak egy kaland volt – ha már gyereket vártak, akkor valódi szerelem. Neki vele már vége volt.
A férje hazaért, kissé késett, de nem tűnt fel semmi. Zsófia nem tudott főzni, nem bírt a tévé előtt ülni. A szíve szétrepedt a fájdalomtól és az igazságtalanságtól.
– Beteg vagy? – kérdezte a férje, amikor meglátta, hogy sötétben ül a kanapén, lábait összehúzva.
– Nem. Egészséges vagyok.
– Akkor a szüleiddel történt valami? Ne kínozz, mondd már! – Állt előtte, zavartan, aggódva.
– Veled történt. Van második családod. Gyereket várnak. És mikor akartál erről szólni?
– Szóval tudod. – A férje sóhajtott, elfordította a tekintetét. – Most elmegyek, vagy…
– Most – vágott közbe Zsófia, és elfordult. Küzdött, hogy ne őröljön szét a sírás, miközben belül fájdalom, csalódás és kétségbeesés marcangolták.
A férje összepakolta a cuccait, úgy ment el, hogy rá sem nézett. Zsófia néha azt kívánta, hogy térdeplő könyörögjön, hogy maradjon, máskor meg már csak azt, hogy minél hamarabb tűnjön el.
A bőrönd kerekének zöreje elhalt az előszobában.
– A többit holnap jövök, jó? – kérdezte a férje.
Zsófia csak biccentett, továbbra is elfordulva.
Pár perc múlva becsukódott mögötte az ajtó. Ennyi volt. Most döbbent rá, hogy valóban véget ért minden, és egyedül maradt. Akkor tört ki belőle a sírás. Azt hitte, vele vége az életnek, nem lesz családja, szerelme, boldogsága.
Egész éjjel virrasztott. Néha végigjárkZsófia bezárta a szemét, megfogta Viktor párnáját, és belélegezte a maradék illatot, aztán hirtelen elengedte, és érezte, hogy mostantól egyedül is folytatja az utat.
