**Mai naplóbejegyzésem**
Anyu, teljesen megbolondultál?
Lidia lányának szavai úgy csaptak belé, mintha késsel döfték volna a szívébe. Fájdalmas volt. Hallgatagon folytatta a krumpli hámozását, szorongatva a kést egy kicsit erősebben.
Már mindenki mutogat ránk! Apu na jó, ő férfi, de te?! Egy nő! A család őrzője! Nem szégyelled magad?
Egy könnycsepp gördült le Lidia arcán, majd egy másik Hamarosan patakokban folytak a könnyei, de a lánya nem hagyta abba.
Kálmán, a férje, a széken ült, lehorgasztott vállakkal, kidülledt ajakkal.
Apukád egészsége a béka segge alatt, te meg hogy gondolod?! Neki ápolásra van szüksége! Kálmán zokogott. Így viselkedik valaki? Anyu? Az életét adta neked, együtt neveltek fel egy gyereket, és most mi van? Megbetegszik, és te máshoz nézel? Nem, drágám, ez így nem megy
Hogyan megy hát? kérdezte halkan Lidia.
Micsoda?! Most még gunyolódol is?! Apu, hallod, gunyolódik velünk!
Tündi, mintha nem én lennék az anyád, hanem a legnagyobb ellenséged Ah, de jól aggódsz apukádért
Anyu! Mit képzelsz?! Na jó, elég! Felhívom a nagymamákat, hadd beszéljenek veled! Szégyen!
Képzeld hümmögött Tünde, apjához fordulva , jövök az egyetemről, és ők sétálnak a parkban, karöltve! Biztos verseket mond neki, gondolom, maga írta, ugye, anyu? A szerelemről, ugye?
Gonosz vagy, Tündi. Gonosz és buta. Még fiatal vagy
Egy csepp bűntudat nélkül! Na, felhívom a nagymamákat, jöjjenek át!
Lidia csendben kiegyenesedett, megsimította a ruhája ráncait, megrázta a láthatatlan porokat. Felállt.
Jól van, drágáim. Elmegyek.
Hová, Lidike?
Elköltözöm tőled, Kálmán.
Hogy költözöl el?! Hová?! Én meg?!
A lánya ekkor valami dühös szöveget vihogott a telefonba.
Tüüüüünde! ordított Kálmán, mintha sírva fakadt volna. Tüüünde!
Mi van, apu?! A hátad fáj?! Hol?!
Jaj, jaj Tündi ő anyád elmegy, azt mondta
Hogy megy el?! Hová?! Anyu, mit képzelsz, vén korodra?!
Lidia elmosolyodott. Gondosan pakolta a holmiját a bőröndbe.
Már rég elment volna, de Kálmán beteg lett gerincproblémája lett súlyosabb. Hogy nyögött, hogy nyafogott
Lidi nekem, úgy tűnik, gerincsérvem van
Az MRI-n nem látszott.
Mit látnak azok az orvosok?! Először direkt nem mondják el!
Igen? Miért?
Hogy pénzt húzzanak belőled! A Petike munkatársánál is ugyanez volt kenőcsök, gyógyszerek, aztán bumm! Gerincsérv! És még valami ritka, nincs is neve
Akkor nem ment el. Nem tudta otthagyni a szegénykét.
De most
Meddig akarsz még élni, Lidi? mondta barátnője, Erzsi. Rajtuk dolgozol, mint egy rabszolga. Mit adott neked Kálmán? Sem-mi-t! csapott az asztalra.
Egész ifjúságát bulizta! Mint egy kóbor kutya! Azt a fodrászlányt hogy is hívták
Mirtill.
Na őt! Vitte, mint a csokoládéreklámokban a tehenet! Te meg két munkahelyen dolgoztál, meg még mellékállásban is, ő meg a kanapén!
Erzsi, mintha utálnád Kálmánt kérdezte bizonytalanul Lidia a barátnője szemébe nézve.
Elmondom.
Lidi összerándult.
Nincs okom szeretni a kedvesedet. Emlékszem, hogy nyomult rám. Akkor ünnepeltük a születésnapját a kertben, túltoltam, elaludtam Felébredtem ő meg befogta a számát, a másik kezével meg a blúzom alá nyúlt.
A legundorítóbb? Az anyja a mellette lévő ágyon feküdt és nézte. Aztán azt mondta: Magad hibád, csábítottad Kálmánt. Megfenyegetett, hogy ha elmondom neked azt hazudja, hogy én másztam a nadrágjába.
Így volt.
Lidi hallgatott.
Hogy nem látta ezt eddig?
Eszébe jutott, ahogy a többi feleség dicsekedett az ajándékaikkal, közös utazásaikkal Neki mi volt? Porszívó. Gombászedő kosár, mert Kálmán szerette a gombát. Parfüm amit a anyós a vitrinben tartott.
Erzsinek igaza volt. Egész életét álmodta végig.
Miért mentél hozzá?
Sajnáltam Olyan szánalmas volt. Nagy szemüvege volt, semmit sem tudott Anyám meg azt mondta: Ha jár hozzád, vedd el, ne csinálj szégyent.
A barátnők sírtak, nevettek, emlékeztek.
Ha akkor nem zárkóztam volna el tőled
Azt sugallták, hogy a férjes nőnek nincs szüksége barátnőkre.
Lidia körülnézett a szobában.
Félelmetes elmenni, de lehet. Bérel egy lakást. Válás. Vagyonmegosztás Mindent az ő keze dolgozott meg.
A lánya az apja oldalán áll? Hát legyen.
Nem egy férfi miatt megy el. Péterrel csak barátság van.
Csendet akar.
***
Ah, de jól leszidta a rokonság!
Menj vissza a férjedhez! Borulj a lábához! üvöltötte az anyja.
Az anyós szívrohamot színlelt, de Lidia átsétált rajta.
Aztán
Tünde bocsánatot kért.
Újra tanulják építeni a kapcsolatukat.
Kálmán? Egy hónap múlva a válás után már Mirtillel sétált karöltve. A háta is rendbejött.
Azt mondják, Mirtill nem hagyja magát
De Lidit már nem érdekli.
Tanul új
