Saját szememmel látni
A szörnyű tragédia után, amikor Réka egy autóbalesetben elveszítette a férjét és hatéves kislányát, hosszú ideig nem találta a helyét a világban. Majd’ fél évet töltött egy klinikán, senkit nem akart látni, csak az anyja volt mellette, aki türelmesen próbálta kiszólítani a letargiából. Egy alkalommal anyja végül odaszólt:
Rékám, a férjed vállalkozása pillanatokon belül romba dőlhet, már így is csak éppen vegetál, Zoltán alig győzi. Felhívott, kért, adjam át neked. Jó, hogy Zoltán rendes ember, de
Na, mintha ezek a szavak végre kizökkentették volna Rékát.
Igen, anya, foglalkoznom kellene valamivel, szerintem is örülne neki Domonkos, ha folytatnám az ő munkáját. Jól tette, hogy megtanított egy-két dologra, mintha sejtette volna, bevett az irodába.
Réka visszatért a munkához, helyrepofozta az inogó családi vállalkozást. De hiába ment jobban az üzlet, nagyon hiányzott neki elhunyt kislánya.
Kislányom, szeretném tanácsolni, hogy fogadj örökbe egy kislányt az otthonból, lehetőleg olyat, akinek még nálad is nehezebb sorsa van. Megkönnyíted vele az életét, s meglásd, a tied is könnyebb lesz ez lesz a te megváltásod.
Réka sokáig törte ezen a fejét, végül igazat adott anyjának. Hamarosan már a gyermekotthonban találta magát, bár tudta, a vér szerinti lányát senki nem pótolhatja.
Ági, akit kiszemelt, szinte vakon született. A szülei már a diagnózis hallatán lemondtak róla, pedig mindketten diplomások voltak, úri családból. A felelősségtől való félelmük azonban erősebb volt, mint a józan eszük lám, a gyávaság és hitványság a legjobb családokat sem kerüli el.
Így került Ági a csecsemőotthonba, nevét is ott kapta. Cseperedett, a világból alig-alig látott valamit maximum halvány árnyakat. Az otthonban megtanították olvasni, imádta a meséket és hitt benne, hogy egyszer érte is eljön majd a jó tündér.
Majdnem hétéves volt, mikor valóban megérkezett a tündér: szép, elegáns, fényűző (és borzasztóan boldogtalan). Bár Ági látni nem tudta, érezte, hogy kedves. Amikor Réka megjelent az otthonban, az igazgatónő meglepődve kérdezte, miért akar épp egy sérült kislányt. Rékának nem volt kedve hosszan magyarázni lerázta azzal, hogy vannak eszközei és akar segíteni.
Az óvónő kézen fogva vezette Ágit be. Réka, amint meglátta, tudta, hogy ő AZ az ő gyermeke. Arany fürtök, óriási, vakító kék szemek, mintha egy angyal nézne vissza rá.
Ki ez a kislány? fagyott le Réka.
Ő Ágika, rendkívül szeretetre méltó és kedves mondta az óvónő.
Ági az enyém döntötte el Réka azon nyomban.
Réka és Ági pillanatok alatt egymásra hangolódtak; mindkettőjüknek égető szüksége volt a másikra. Ági érkezésével Réka élete értelmet kapott. Orvoshoz fordult, akik biztatták: ha Áginak megoperálják a szemét, lehet, hogy javulni fog a látása igaz, szemüveg nélkül nem ússza meg.
Réka belekapaszkodott ebbe a reménybe, iskolakezdés előtt megcsinálták a műtétet, de Ági továbbra is alig látott. Egy későbbi műtétre azonban még esély volt, csak várni kellett, míg Ági nagyobb lesz. Az évek múltak, Réka minden szeretetét, figyelmét lányának szentelte, a vállalkozás is virágzott, ő lett a gazdag, fess asszonyka, akinek csak a lánya számít. Férfiak nem érdekelték Ági volt az élete középpontja.
Ági gyönyörű, szinte földöntúli szépségű lánnyá cseperedett, elvégezte az egyetemet, mi több, dolgozott is anyja cégében. Nem volt elkényeztetve, tudott hálás lenni, felelősségteljesen végezte a munkáját. Réka viszont minden udvarlóra farkasmód lestett rá, félve, hogy valami kalandor csak a hírnévre meg a hozományra pályázik. (Aztán jelezte is: nem fog náluk gazdagodni senki!)
És Ági végül szerelmes lett. Réka is megismerte a választottat Tamást , de semmi rosszat nem vett észre, úgyhogy nem ellenezte a kapcsolatot. Tamás hamarosan meg is kérte Ági kezét. A lagzi szervezése ezerrel pörgött, fél évre rá pedig esedékes lett volna Ági utolsó szemműtétje.
Tamás udvarias és gondoskodó volt; néha Réka érezte, mintha túljátszaná a szerepét, de aztán elhessegette ezt a gondolatot. A fiatalok egy hangulatos vidéki vendéglőbe mentek, hogy megbeszéljék az esküvő részleteit. Délidőben alig voltak vendégek.
Leültek egy asztalhoz, Tamás letette a telefonját az asztalra, de ekkor megszólalt a riasztó a kocsiján. Kiment, Ági egyedül maradt. A fiú telefonja elkezdett csörögni, hosszan, kitartóan. Ági először nem akarta felvenni, végül mégis felvette és mielőtt megszólalhatott volna, egy asszony harsány hangját hallotta, Tamás anyját, Bokros Ildikót.
Fiam, kitaláltam, hogyan szabadulhatsz meg ettől a vak Ágitól! Egy utazási irodás ismerősömnél van két foglalt síbérlet, majd az esküvő után mész vele a hegyekbe, mondod, hogy ki akarsz békülni, sétáltok a sziklák közt aztán ügyesen “botolj meg”, hogy a feleséged lezuhanjon, de te élj túl! Majd feljelented, hogy eltűnt, siránkozol, hogy milyen tragédia. Amíg megtalálják, ráfogják, hogy baleset volt. Ki fog azon rágódni, mi történt egy külföldi hegyoldalon? Én tudom, hogy te eljátszod a megtört férjet, mindenki bedől majd neki, főleg az anyja! Mert ha megműtik a szemét, minden kiderül majd, és akkor biztos, hogy nem szabadulsz tőle… ilyen pénzt nem szabad kiengedni a kezedből, édes fiam! Na, most leteszem…
Azzal Ildikó bontotta a vonalat. Ági úgy tette le a telefont, mintha parázslott volna: most már biztos volt benne, hogy neki annyi Tamás és az anyja az életére törnek!
Percekkel azelőtt még boldog menyasszony volt, már csak a sminkpróba volt hátra most meg mintha rátenyerelt volna valaki a lelkére. Tamás semmit sem hallott a beszélgetésből, Ági remegett, próbálta visszanyelni a sírást. Tamás visszajött:
Nem értem, mitől szólalt meg a riasztó, lehet, hogy egy macska… De semmi karcolás, szóval mindegy. Ekkor ismét csörgött a régi Nokia, a fiú ránézett: Persze, Ricsi, máris megyek, bocsánat, az irodából keresnek.
Menj csak mondta Ági halkan , én megvárom anyámat, együtt mindent megbeszélünk.
Oké, akkor rohanok!
Ági egyedül maradt, sírt, az étteremvezető a régi ismerős, Judit odalépett:
Ági, mi történt? Hová sietett Tamás, pedig beszélni akartatok…
Maga az, Judit? Anyukám mindjárt jön, egy kis kavarodás, inkább megvárom. Tamást sürgősen behívták a munkába.
Hozok egy forró teát, látom, maga nagyon izgatott mondta Judit, Ági csak bólogatott.
Réka épp hogy észrevette, hogy a lánya hívja. Mosolyogva vezette az autót, de nem értette, mi lehet a baj.
Mi a csuda történhetett, Ágika teljesen feldúlt morogta magában.
Húsz perc múlva odaért, leült Ági mellé.
Drága, teljesen kikészítettél.
Anya, anyuci és Ági zokogni kezdett , meg akar ölni engem.
Micsoda? meredt rá az anyja.
Tamás meg az anyja, Bokros Ildikó. Saját fülemmel hallottam. Felhívta Tamást, ő meg kint volt, a telefont itt hagyta, én vettem fel. Az anyja utasította, hogyan tüntessenek el a nászutunkon! Ráadásul azért sietteti, hogy még a szemműtétem előtt legyen az egész!
Te jó ég, biztos, hogy jól hallottad? Jól vagy? Réka hitetlenkedett.
Anya, könyörgöm, a saját fülemmel hallottam végig az egészet. A néni észre sem vette, hogy nem Tamás, hanem én hallgatom. Gyorsan letettem. Tamást meg a főnöke behívta az irodába.
Réka szinte sokkot kapott. Elárulták őket amitől mindig is félt, bekövetkezett. Mit lehet most tenni? Mialatt próbálták összeszedni magukat, Tamás telefonált Áginak.
Nos, Ági, Anyukád megérkezett? Megegyeztetek a dekorációban?
Réka vette fel a telefont.
Szia Tamás, örülök, hogy időben értesültünk a nagyszerű tervedről édesanyáddal együtt. Úgyhogy hallgasd ide, Tamáska A síbérletről, amin véletlenül leszek holttest, tudunk mindenről.
Milyen síbérletről, milyen tervről beszélsz? Tamás vagy nagyon jól színlelt, vagy tényleg semmit nem tudott.
A szokásos síelésről, ahol Áginak balesete lenne. Egy telefonhívás miatt most mindent tudunk, és ne aggódj: a rendőrségnél semmi sem marad titokban visszahozzák azt a hívást, bármennyi trükköt is próbálsz. Érted, mit mondok?
Csak hosszú másodpercek után válaszolt.
Értem, de ez nem én voltam, hanem anya…
Na persze, igazi gavallér vagy, hogy mindent az anyádra fogsz sziszegte Réka. Viszlát, Tamás.
Másnap Tamás eltűnt a városból. Az anyját hibáztatta, amiért ilyen könnyelmű volt, elvitte az összes forintját, és lelépett. Félt, hogy Réka és Ági a rendőrséghez mennek. Bokros Ildikó is sietve átugrott egy barátnőhöz vidékre.
saját szemével is láthatta végre
A szemklinikán Ágin elvégezték az operációt. Réka mellette volt, hisz a kötést még nem vették le róla, de már kiültette egy padra a napsütésre a kislányt. A kezelőorvos, Varga Dániel, fiatal és talpraesett orvos volt, a műtétet egy igazi nagyágyú végezte. Mindent elkövettek, hogy Ági jól érezze magát a kórházi környezetben.
Varga doktor folyton zavarban volt Ági közelében kétségtelen, hogy Ági tetszett neki. Réka minden mozdulatát felismerte, anyásan féltékenyen figyelte a férfit, de a doktor tisztességes és kedvesnek tűnt. Amikor végre levették Ági szeméről a kötést, egy hatalmas vörös rózsacsokrot nyújtott át neki. Ági szó szerint sokkot kapott most végre látta a világot. Eddig csak ködös foltokat érzékelt, most azonban csodálhatta a gyönyörű csokrot, meg a daliás, szőke, szürke szemű fiatalembert.
Olyan boldog vagyok, mindent látok! zokogta Ági, Varga doktor pedig igyekezett megvigasztalni.
Ági most már látott, igaz, élete végéig szemüveg kíséri de ez igazán nem sok az eddigiekhez képest.
Eltelt egy kis idő, és megtartották Ági és Dániel esküvőjét, ami igazán szép ünnep volt. Egy évre rá megszületett kislányuk, aki a papájához hasonlóan szürke szemeket örökölt. Ági igazán boldog, szerető, megbízható férje van, s most már biztos lehet benne, hogy senki sem bánthatja.
Ha elolvastad, köszönöm, és ha tetszett, támogass egy kis szerencsével! Az élethez úgyis mindenkihez kell egy jó adag optimizmus!
