Sütni mindenkinek
– Nem tervezek hatalmas ünnepséget a jubileumomra, ezért csak a legszűkebb családot hívom meg – mesélte Nóra vacsoránál a fiának és a menyének.
– Mennyit jelent ez? – kérdezte meg Viktor, aki jól ismerte az édesanyja pompás ünneplések iránti szeretetét.
– Huszonhárom ember biztosan eljön, és még van pár ember, aki kérdéses – mondta nyugodtan az idős asszony.
– Várj, – szólalt meg azonnal Orsolya. – Szóval már mindenkit meghívtál, ezért pontosan tudod, hogy ki jön el, és most kész tények elé állítasz minket?
– Hát, hetven éves leszek, ez az én lakásom, és jogomban áll meghívni, akit akarok – válaszolta Nóra. – Csak a gyerekek, unokák és a testvéreim jönnek a családjaikkal. Még a szomszédokat és a távoli rokonokat sem hívtam meg.
– De miért vállalod ezt a sok munkát és költséget? – nem értette Viktor. – A lakás nem elég nagy mindenkinek, most majd élelmet kell venni, takarítani és mindent megszervezni.
– Hát persze, lakni az én lakásomban kényelmes, de édesanyádnak egyszer ünnepet rendezni már túl sok – kezdett bele Nóra. – Lehet, hogy ez lesz az utolsó jubileumom, jogomban áll dönteni.
– Tudod, hogy mindent egyedül nem fogsz tudni elkészíteni? – kérdezte később Viktor. – A nővérem, Kata, régóta haragban van anyával, így nem biztos, hogy eljön. A húgom, Ica, másik városban él, és biztosan nem tud jönni segíteni, így minden rád marad.
– Szóval ez azt jelenti, hogy egy hétre szolgává válok – mérgelődött Orsolya.
– Nincs más választásunk, szeretnénk tisztelni anyát, meg hát az ő lakásában élünk – emlékeztetett Viktor.
Orsolya nem szívesen csinált volna semmit, de a közös lakhatás döntőnek bizonyult. Megértette, hogy ha ellenkező esetben, az anyósa nem hagyna nekik nyugalmat. Két héttel az ünnep előtt alapos takarítást végzett a lakásban, hogy minden csillogjon, és az ünnep előtt csak frissítenie kelljen mindent.
– Nem tetszik a menü, amit előterjesztettél – mondta Nóra, miközben nézte a menyének jegyzeteit. – Kevés a húsos étel, senki nem kér ezekre a divatos falatokra, és nem engedhetjük meg, hogy a vendégek éhesen maradjanak.
– De már így is sok az étel, kalóriadús, és rengeteg pénzt és időt igényel az elkészítése – védekezett Orsolya.
– Rendben, még hozzáadok pár dolgot, aztán meglátjuk – vágott grimaszt Nóra.
Nóra hozzáadása után a lista és az összköltség is megduplázódott. Részben maga kívánta fedezni a bankettet, de számított a fia és menye támogatására is.
– Először is, egy család vagyunk, és természetes, hogy segítünk – jelentette ki. – Másodszor, még nem döntöttem a lakás sorsáról. Ha nektek hagyom, akkor is jól jártok, így nem ártana egy kicsit igyekezni.
Orsolya próbált uralkodni magán, és nem szólt semmit, hogy ne bántsa meg a férjét. Ő alázatosan teljesítette az anyja kívánságait. Orsolya nem akarta egy helyen megvásárolni az összes terméket, mert szerinte az nem kifizetődő.
– De így benzint pazarolunk, időt és energiát, hogy az olajat az egyik boltban, a tejfölt a piacon, a tojást pedig vidéken vegyük meg – mondta Orsolya.
– Semmi baj – ragaszkodott anyósa. – Biztos akarok lenni a termékek minőségében, ezért ott kell vásárolni, ahol mindig megszoktam.
Nórának nem volt elég egészsége és ereje a főzéshez, de ellenőrizte a vásárlásokat, és sürgette, hogy a fia vigye el autóval a boltokba. Viktornak munka után az anyjával kellett boltról boltra járnia, és meghallgatnia a felvilágosításokat.
– Van megbízható cukrászod a tortarendeléshez? – érdeklődött Nóra a menyétől.
– Arra gondoltam, hogy veszünk kész tortát vagy süteményeket – hebegte Orsolya.
– Na persze, akár egy palacsintát is hozhatnátok a jubileumi születésnapomra – vágott durcás képet a nyugdíjas. – Az anyukádnak biztos nem rendeznél ilyet.
– Édesanyám tavaly ünnepelte a jubileumát, de mi nem ünnepeltük meg – mondta Orsolya. – Csak szűk családi körben ültünk együtt.
– Nos, ez a ti dolgotok, minden családban mások a szabályok – nem adta fel Nóra. – De te a mi családunkba jöttél, kérlek tiszteld a mi szokásainkat.
Orsolya igyekezett kedvében járni az anyósának. Munka közben tekintette át a tortarecepteket és nézte ki a cukrászt, és munka után állandóan valamire szüksége volt, amit kellett még vennie. Mivel a vendégeket szombatra hívták, csütörtöktől már szabadnapokat vett ki, hogy minden időben készen legyen.
– Úgy látom, önöknek nincs se becsülete, se lelkiismerete – mérgelődött Nóra. – Jó, Viktor férfi és semmit nem ért, de te saját magad is ajánlhattál volna segítséget.
– Mi a probléma? – próbálta megérteni Orsolya a felháborodást.
– Ünnepségem lesz, vendégeim érkeznek, és nekem fürdőköntösben kellene fogadnom őket?
Orsolyának el kellett mennie a boltokba az anyósával és kiválasztani a ruhát. Egy ismerős lányt is megkért, aki megígérte, hogy elmegy és elkészíti az ünnepelt frizuráját és sminkjét.
– Miért csinálsz ma húsos tekercseket? – rohant be Nóra a konyhába. – Az ünnep csak két nap múlva lesz, és nem lesznek frissek.
– Mert holnap minden időszerű, és fizikailag nem lesz időm mindent egyszerre elkészíteni – jegyezte meg Orsolya. – A tűzhely és a sütő foglalt lesz, és csak két kezem van.
– Akkor kelj fel korábban, és ne próbálj meg hősként viselkedni – nyomta Nóra.
– Mindenképpen az én kezeimmel akartok mindent elvégeztetni – nem tudta tovább elviselni Orsolya. – És egyáltalán, ha ez nem tetszik, nem csinálok semmit.
– Hogyan lehetséges ez? – kiáltotta Nóra dühösen.
– Vigyétek a vendégeket egy étterembe vagy rendeljetek házhozszállítást – nem fogta vissza magát Orsolya. – Elegem van a panaszokból és a vádaskodásból.
Amikor Viktor hazaért a munkából, egy síró feleséget és egy mérges anyát talált. Az anyja szívnyugtatót szedett, a menyét vádolta azzal, hogy megpróbálta tönkretenni az ünnepséget.
– Kedvesem, kérlek, fejezzük be, amit elkezdtünk – kérlelte Viktor. – Lényegében csak pár napot kell kibírnunk, és véget ér, és boldogok leszünk.
Orsolya átlépett a büszkeségén a férje nyugalma érdekében, pihent egy kicsit, majd visszatért a konyhába. Egész pénteken ott dolgozott, és a kimerültségtől alig állt a lábán. Szombaton a vendégek érkezésére minden készen volt, és a lakás csillogott a tisztaságtól. Az ünnepelt új ruhájában és frizurával fogadta a vendégek gratulációit, mindenkit meghívott az asztalhoz.
– Minden szeretettel és jó hangulatban készült – mosolygott kedvesen Nóra a rokonaira.
– Nálatok mindig finom és szép az étel – hízelkedtek a vendégek.
– Nagyon igyekeztem, bár voltak, akik problémákat kreáltak – válaszolta az ünnepelt, senkire sem nézve konkrétan, majd a menyét és a lányait nézte.
Az egész ünnepség alatt Orsolya alig ült le, mert folyamatosan tálakkal rohangált. Viktornak elege lett, és rávette a nővéreit, hogy segítsenek a feleségének.
– Nem értem, őszintén hős vagy vagy ilyen buta? – érdeklődött a nővére, Kata, a konyhában.
– Mire célzol? – nem értette Orsolya.
– Nyilvánvaló, hogy anya kötéllel körülvesz téged, és az egész ünnepség a te költséged, a te munkádból származik – válaszolta.
– Ne sózz a sebre – kérte a másik nővére, Ica. – Tudod jól, milyen az anyánk, és miért tartunk tőle távolságot.
– De jubileum, tisztelet, együtt élünk, és így tovább – volt Orsolya bizonytalan.
– Ő a mi anyánk, csak a félelemtől jöttünk el, hogy talán tényleg ez lehet az utolsó – folytatta Ica. – De objektíven szólva, nagyon nehéz ember, lehetetlen vele élni. Ha azt hiszed, hogy a lakást neked hagyja, akkor tévedsz. Csak próbál a közelében tartani és kontrollálni, mi már átéltük ezt.
A vendégek sokáig ültek, dicsérő beszédeket mondtak, majdnem mindent elpusztítottak az asztalon és hazamentek, magukkal vitték a külön vásárolt süteményeket is. A vendégek távozása után a királynői arccal távozott ünnepelt, még csak meg sem köszönve a fiának és a menyének a segítséget. Orsolya maga mosogatott szinte hajnalig, majd csak akkor ment pihenni. De nem tudott aludni, mert tíz órakor az anyós bejött a szobába azzal az ötlettel, hogy menjünk vásárolni, mert el akarta költeni az ajándékpénzt.
– Én már ezt nem bírom és nem akarom folytatni, érted? – kérdezte Orsolya a férjét, amikor becsukta maga mögött az ajtót. – Nem megyek sehova, és nem érdekel a reakciója.
Viktor sem ment sehova, Nóra megsértődött, majd újabb jeleneteket rendezett, és mindenkinek elmondta, hogy a fia és a menye nem értékelik és bántják őt. Két hónap múlva Orsolya meggyőzte a férjét, hogy költözzenek ki egy albérletbe, hogy távolabb kerüljenek az anyósuktól. Nóra nem értette az okát, és tovább panaszkodott a menyéről, aki “tönkretette a fia életét és egyáltalán nem tiszteli az anyját”. Magát tökéletes anyának tartotta, akihez csak hálátlan gyerekek születtek.
