A csapadék minden hibás
Délután felhők borították be az eget, este pedig szemerkélni kezdett az eső. Tavasszal a város utcái különösen csúnyák ilyen esős időben.
Viktor már több mint egy órája közlekedett autóval a városban, hogy elüssön az indulásig. Estére a forgalom megsűrűsödött, sorban állt a lámpáknál és a dugókban. Lassan telt az idő, de haza nem akart menni, a pályaudvarra pedig még korai volt.
Megállt a járdaszélén és kikapcsolta a ablaktörlőket. Apró esőcseppek gyöngyöző pontjai borították be a szélvédőt, torzítva a mögötte lévő világot.
Az egész héten azon próbált magához térni, hogy Dorottya otthagyta. És még most sem engedte el. Ha otthon maradt volna, ismét leitta volna magát, ahogyan az elmúlt napokban tette. Bor nélkül nem tudott elaludni.
Körülbelül egy évet éltek együtt Dorottyával, azelőtt pedig két hónapig randiztak. Eleinte minden jó volt, nagyon is. Viktor már terveket is készített, hogy nyáron elutaznak a Balatonra, és ott, a parton megkérné Dorottya kezét, annak ellenére, hogy az utóbbi időben gyakran veszekedtek. Dorottya mindenen megsértődött, állandóan mérges volt valamire, mindig talált valami kifogást.
Az utolsó veszekedésük a nőnap ajándéka miatt volt. Egy csokor holland tulipán és egy táska, amit régóta szeretett volna, Dorottya szerint még mindig szerény ajándék volt.
„Magad akartad ezt a táskát,” morgott Viktor. „És egyébként nem is olcsó.”
„Tudtam, hogy ezt fogod nekem adni. Azt hittem, hogy valami meglepetést is kitalálsz hozzá. Az ajándéknak váratlannak kell lennie.”
„Bocs, de jelezhetetted volna, ha valami extrát akarsz,” mondta szomorúan Viktor.
„Nem tudsz magadtól rájönni?”
És Dorottya elkezdett újra és újra mondani, hogy Viktor nem ért a nőkhöz, hogy keveset keres. Zsolti egy szőrmekabátot adott Klaudiának, Marika pasija pedig gyémántgyűrűt vett neki.
„Zsolti csak csalásokból él, tisztességtelenül keres, a törvény határát súrolja.”
„Na és? De neki új szőrmekabátja van, és Európa legjobb helyeire utazgatnak. Te meg túlságosan becsületes vagy, ezért ülünk a szarban.”
„Ne ess túlzásba, nem élünk rosszul. Később akartam gyűrűt venni, de minek szőrme tavasszal? Ráadásul Zsolti is spórolt vele, akciósan vette.”
„Tetteted, vagy tényleg nem érted?” Dorottya hangja csengősen csattant, mint a szilánkos üveg a szélben.
Mindezen veszekedéseknek volt oka, Viktor sejthette is, mi az, csak nem akart elhinni. Korábban is veszekedtek, de éjjel mindig kibékültek. De aznap éjjel Dorottya elfordult tőle, és megpofozta a kezét, amikor megpróbálta átölelni.
Reggel nem szólt hozzá. Viktor egész nap hívta, de nem vette fel, végül kikapcsolta a telefonját. Alig várta, hogy este legyen. Hazafele még vett egy csokor virágot, de amikor belépett a lakásba, csak egy cetlit talált.
Dorottya azt írta, hogy elege van mindenből, hogy fáradt, és elmegy ahhoz, aki a lábai elé teszi az egész világot. A szekrényekből eltűntek Dorottya holmijai, és a bőrönd is, amivel nyaralni mentek.
Viktor ide-öde járkált a lakásban, mindent szétverve, ami a keze ügyébe akadt, különösen aViktor végül mosolyogva nézett végig az úton, ahol az eső most már csak könnyedén szitált, és tudta, hogy ha Dorottya nem távozott volna, soha nem találkozott volna Almával, akinek a zöld szemeiben otthonra lelt.
