“Minden rendben veled? Marika, nyisd ki az ajtót!” – Lujza hevesebben dörömbölt a fürdőszoba ajtaján.
Lujza felébredt és figyelt. Mellette a férje halkan horkolt. A március napfény átszűrődött a fehér felhőkön. Egy pillantást vetett a falon lógó órára, majd megriadva rájött, hogy késésben lesz a munkából. Azonban rögtön eszébe jutott, hogy ma szabadnap van, ugyanis március 8-a, a Nők Nemzetközi Napja.
“Rendben, mosakodás, kávé, majd reggeli, míg Marikám és a férjem fel nem kel.” Lujza óvatosan kicsúszott a paplán alól, ám Károly is felébredt és megmozdult.
“Hány óra van?” – kérdezte álmosan, szemét még mindig nem nyitotta ki teljesen.
“Fél kilenc.”
A férje hirtelen felült az ágyban.
“Nyugi, szabadnap, ünnep, aludj tovább.” – Lujza mosolygott.
“És te miért kelsz fel?” – Károly magához ölelte és az orrával a nyakába bújt. – “Boldog napi kívánok, kedves feleségem, gyermekeim anyja!”
“Hát, legyen szó csak egy gyerekről.” – Lujza kuncogott. – “Én megyek készíteni a reggelit, te meg heverj még egy kicsit.”
“Míg te elkészíted a reggelit, én elugrok egy futásra. Pompás idő van.” – Károly levetette a paplant, felkelt az ágyból és mezítláb totyogott a fürdőszobába.
Lujza már előző este áttörte a túrót a palacsintához. Már csak egy banánt kellett beleaprítania, meghinteni liszttel és megsütni. Hamarosan édeskés túróillat töltötte be a konyhát.
“Nagyon finom illat van.” – A konyhaajtóban megjelent a borzolt hajú, rövidnadrágos-pólós Marika, aki hunyorogva állt meg a vakító fényben.
A napfény egy pillanatra áttört a felhőkon, és vidáman megvilágította a konyhát, visszaverődve a teáskanna fémlapjáról.
Hirtelen Marika a kezéhez kapott és eltűnt az ajtóból. Lujza egy pillanatra megdermedt, majd utánarohant a lányának.
“Marika, nyisd ki! Minden rendben van veled?” – Lujza figyelt, majd kopogtatott a zárt fürdőszoba ajtaján. A csapból folynak víz hangja hallatszott. – “Marika, nyisd ki!” – Lujza erősebb ütésekkel kezdte verni az ajtót.
A szorongás elöntötte a szívét. Lujza próbált nyugtatni magát, hogy a lányának csak rosszul lett. De hirtelen egy gondolat rázta meg. Belül minden eljéghidegült. “Nem, ez nem történhetett meg Marikával, csak nem vele. Érettségi előtt áll, kiváló tanuló, egyetemre készül… Istenem, miért?!”
Égett szag csapta meg az orrát, és Lujza visszarohant a konyhába. Káromkodva kapart le a serpenyőből a megégett palacsintát a kukába. Ez kissé magához tértette. “Rendben, pánik nélkül.” – próbált megnyugodni.
Amikor meghallotta a csengőt, azt hitte, Károly jön vissza a futásról, és rohant kinyitni. Kinyitotta az ajtót, és egy fiatalembert látott a küszöbön, kezében egy tarka tulipános csokorral.
“Jó reggelt, Lujza néni! Önnek szól.” – átnyújtotta neki a csokrot és mosolygott.
“Köszönöm.” – Lujza döbbenten vette át a virágot. – “Gyere be, Marika a fürdőszobában van.”
A fiú belépett, becsukta maga után az ajtót, de kabátját nem vette le, csak bizonytalanul állt. Lujza a nyugtalan tekintetéből rájött: ő a felelős Marika problémájáért.
“Te vagy az?” – sziszegte rá. – “Te?! Tudod, hogy börtönbe kerülhetsz egy kiskorú félrevezetéséért?”
A fiú ijedten összerezzent.
“Azért jöttem, hogy beszéljek Önökkel. Szeretem Marikát, és nem menekülök a felelősség elől…”
Ekkor a fürdőszobából kijött a sápadt és kimerült Marika. Ijedten nézett anyjára, majd a fiúra.
“Te?” – ugyanazt a kérdést tette fel, mint Lujza.
“És ki magyarázza meg nekem, mi történik? Miért van rosszul reggelente? Talán te?” – Lujza felemelte hangját és a fiúra szegezte tekintetét, mintha átégetné.
“Anya! Minden rendben van!” – Marika figyelmeztetően felemelte a kezét, majd visszament a szobájába.
“Marika! Gyere vissza!” – kiáltott utána Lujza.
Ekkor kattant a kulcs, és Károly lépett be a lakásba.
“Ó, van egy rajongód?” – bólintott a tulipános csokorra, amit Lujza tartott. – “Remélem, az öröm miatt kiabáltál, mert az egész lépcsőház hallotta.”
“Az öröm miatt?” – Lujza fuldokolva vágott a levegőbe. – “Ő…” – nem tudta kimondani a szörnyű igazságot.
“Szeretem a lányukat, és feleségül akarom venni!” – puffant ki a fiú, akinek az egész arca lángolt.
“Ez aztán bejelentés. Én meg már féltékenykedni kezdtem a feleségemre.” – Károly elmosolyodott. – “Marika még iskolába jár, te is, gondolom. Látom, komoly beszélgetés lesz. Hogy hívnak?”
“Gábor, Gábor Tóth. Azért jöttem, hogy ne gondolják…”
“Vetkőzz le és gyere be a szobába. Lujza, tedd a virágot vázába. Gyorsan lezuhanyzok, majd csatlakozom.” – intézkedett Károly, és eltűnt a fürdőszobában.
Károly érkezésével Lujzának könnyebb lett a szíve. Letette a vázaA virágok kellemes illatát szívva Lujza mélyet lélegzett, és úgy döntött, hogy bízni fog a gyermekébe és a sors változó forgandóságában.
