“Jól vagy, Marika? Nyiss már ki!” – Zsófi erősebben kopogott a fürdőszoba ajtaján.
Zsófi felébredt és fülelt. Mellette a férje horkolt egy kicsit. A március nap kiszűrődött a fehér felhőkoncotokon. Rápillantott a fal órájára, majd összerezzent, attól félve, hogy elkésett a munkából. Aztán hirtelen eszébe jutott: ma ünnep van, március 8-a, nőnap.
“Na jó, mosakodás, kávé, reggeli, mielőtt Marika és Laci felkel.” Óvatosan kibújt a paplan alól, de Laci már mozgolódni kezdett.
“Hány óra van?” – kérdezte, szemét még alig nyitva ki.
“Fél kilenc.”
A férje hirtelen felült az ágyban.
“Nyugi, ünnep van, aludj még!” – mosolygott rá Zsófi.
“És te miért kelsz fel?” – Laci összecsapta a karjai közt, és orrával a nyakába bújt. – “Boldog nőnapot, szerelmem, gyermekeim anyja.”
“Hát, egy gyerekünk van egyelőre,” – kuncogott Zsófi. – “Megyek, csinálok reggelit, te meg lustálkodj még.”
“Amíg te a reggelit készíted, én leugrok futni egyet. Csodás idő van.” – Laci lehajította a paplant, felállt, és mezítláb totyogott a fürdőbe.
Zsófi már este áttörte a túrót a réteshez. Már csak be kellett keverni a banánt, megforgatni a lisztben és serpenyőben kisütni. Hamarosan az egész konyhát betöltötte a lágy, édes túróillat.
“Jó szag van!” – A konyhaajtóban megjelent Marika, haja összeborzolva, rövidnadrágban és pólóban, a napsütéstől hunyorogva.
A nap egy pillanatra áttört a felhőkön, és vidáman megcsillantotta a konyhát, visszaverődve a vízforraló fényes oldalán.
Aztán Marika hirtelen szájához kapott, és eltűnt az ajtóból. Zsófi egy pillanatig mozdulatlanul állt, aztán utánarohant.
“Marika, nyiss ki! Minden rendben?” – Figyelt egy pillanatig, majd ismét kopogott a bezárt fürdőajtón. Hallotta a csapból ömlő vizet. – “Marika, nyiss ki!” – erősebben dörömbölt.
A szorongás elöntötte a szívét. Próbálta magát megnyugtatni, hogy csak rosszul van a gyomra. Aztán hirtelen egy gondolat futott át rajta, és belül minden kihűlt. “Nem, ez nem történhetett meg Marikával, csak nem vele. Utolsó év a gimiben, ötös tanuló, egyetemre készül… Istenem, miért pont ő?!”
Aztán égett szagot érzett, és visszarohant a konyhába. Egy káromlással a száján a maradék égett rétest a kukába kaparta. Ez kicsit helyrehozta az idegeit. “Na jó, pánik nélkül,” – próbált higgadtan gondolkodni.
Amikor meghallotta a csengőt, azt hitte, Laci jött vissza a futásból, és rohant ajtót nyitni. Kinyitotta, és egy fiatalembert látott a küszöbön, egy csokor színes tulipánnal a kezében.
“Jó napot, Zsófi néni. Önnek hoztam.” – Mosolyogva nyújtotta át a virágot.
“Köszönöm,” – mondta Zsófi, kissé meglepődve. – “Gyere be, Marika a fürdőben van.”
A fiú belépett, de kabátját nem vette le, csak bizonytalanul állt az ajtóban. Zsófi a nyugtalan tekintetéből rögtön rájött: ő a felelős Marika problémájáért.
“Te vagy az?” – sziszegte rá. – “Tudod, hogy letartóztathatlak kiskorú megrontásáért?”
A fiú ijedten pislogott.
“Azért jöttem, hogy beszéljek önökkel. Szeretem Marikát, és nem menekülök a felelősség elől…”
Ekkor a fürdőből kijött Marika, sápadt és kimerült. Ijedten nézett anyjára, majd a fiúra.
“Te?” – kérdezte, ugyanazt, mint Zsófi.
“És most valaki elmagyarázza, mi történik? Miért van rosszul reggelente? Te vagy az ok?” – Zsófi felemelte a hangját, és tüzesen mérte végig a fiút.
“Anyu! Minden oké,” – Marika figyelmeztetően felemelte a kezét, majd bement a szobájába.
“Marika! Gyere vissza!” – kiáltott utána Zsófi.
Ekkor kattant a kulcs, és Laci lépett be a lakásba.
“Ó, van rajongód?” – Laci a tulipánokra biccentett, amiket Zsófi markolt. – “Remélem, örömkiáltás volt, mert az egész lépcsőház hallotta.”
“Örömkiáltás?” – Zsófi fulladozott a felháborodástól. – “Ő…” – de nem tudta kimondani a szörnyű igazságot.
“Szeretem a lányukat, és hozzá szeretnék feleségül menni,” – tört ki a fiú, pirulva, mint egy rák.
“Na, ez a bejelentés! Már kezdtem féltékeny lenni a feleségemre,” – tréfálkozott Laci. – “Marika még iskolába jár, te is, gondolom. Úgy látom, lesz miről beszélgetnünk. Hogy hívnak?”
“Bence, Bence Tóth. Azért jöttem, hogy ne gondolják, én…”
“Vedd le a kabátod és gyere be. Zsófi, tedd a virágot váza”Zsófi pedig belátta, hogy a szerelem néha korán érkezik, de a család együtt marad, hogy megvédje a legfontosabbat: egymást.”
