Zsófia kelt fel pár perccel az éjszaka vége előtt. Ásított, és lassan belesimult az új napba, amely pont olyan volt, mint a tegnapi, mint egy hete, egy hónapja, egy éve. Minden simán ment az életében, a megszervezett rend szerint, meglepetések nélkül.
Vagy mégsem? Néhány éve a férjével együtt meglepetést kaptak a fiútól. Bejutott az egyetemre, és bejelentette, hogy külön akar élni. Mennyire aggódott érte, mennyire próbálta lebeszélni. De a fiú azzal fenyegetőzött, hogy otthagyatja az egyetemet, és besoroztatja magát a katonaságba. Mit tehettek? Beletörődtek, sőt, még fizették is a lakását. Az egyetem elvégzése után a fiú munkába állt, és elutasította a szülei segítségét.
Zsófia óvatosan kellent ki az ágyból, hogy ne ébressze fel a férjét, és bement a konyhába. Hamarosan az egész lakásban elterjedt a frissen főzött kávé illata, igazi kávéé, nem pedig az azonnali por ízetlen utánozata.
Amikor a férje belépett a konyhába, a zuhanygél illatát magával hozva, az asztalon már várt rá egy kiforrázott kávés csészek és néhány szendvics. Omlettet és gabonakását soha nem szerette. Hallgatagon reggelizett, majd ugyanolyan csendben távozott.
“Ma később jövök, ma van a tudományos tanács ülése,” kiáltotta be a folyosóról.
Zsófia utánament, megigazította a nyakkendőjét és az inggallérját, majd letörölt egy láthatatlan porszemet a válláról, mintha egy festmény utolsó, legfontosabb ecsetvonását tenné meg. Ez volt az ő kis rituáléja, csak annyi különbséggel, hogy télen a sálját igazította, nyáron pedig a nyakkendőjét. És mindig letörölt valamit a kabátjáról, a dzsekijéről vagy a bőrkabátjáról, attól függően, hogy milyen évszak volt.
A férje távozása után Zsófia rendbe szedte magát, megivott egy kávét citrommal, és leült a laptopja elé. Otthonról dolgozott, angolról és francAz élete végre nyugodt volt, és ezt a békét most már senki sem zavarhatta meg, hiszen megtanulta, hogy az igazi boldogság mindig önmagában rejlik.
