A szituáció mégsem olyan, amilyennek látszik.
Még a kórházi körút előtt a nővér, Klára belépett az orvosi szobába, és halkan közölte:
“Zsófia doktornő, a harmadik szobából Varga Éva egész este azon unszolt, adjak neki ruhát, és engedjem el haza. Ön kérte, hogy szóljak, ha valami.”
“Köszönöm, Klára, utánanézek.” – Zsófia rendbe tette a sapkájából kitúró hajtincset, és a harmadik szobába ment.
Az ablak melletti ágyon falnak fordított háttal feküdt egy lány.
“Jó reggelt, Lili, mi történt?”
Lili hirtelen megfordult, és felült az ágyon.
“Irányítsa ki, kérem. Nem bírom tovább itt feküdni. Otthon legalább elterelném magam, csinálnék valamit, de itt…” – Zokogott, és könyörgő pillantást vetett Zsófiára.
“De sírni nem szabad. Árt a babának. Vagy meggondoltad magad, és nem akarod megtartani?” – kérdezte keményen Zsófia.
“Nem, nem gondoltam meg. Jól vagyok. Megígérem, otthon is pihenni fogok, sétálni, és semmit sem csinálok. Kérem, írassa ki azért. Olyan szép idő van, én meg egész nap a fulladt szobában fekszem.” – A lány szerényen mosolygott.
“Jó. Holnap labor, uh, és meglátjuk. Ha minden rendben, kiíratlak.” – ígérte Zsófia.
“Köszönöm!” – Lili imádkozó kézzel összetette tenyerét. – “Megígérem, vigyázok magamra, és ha bármi van, rögtön felhívlak.”
Zsófia kiment a szobából. Még mindig nem értette, hogyan szerethette bele fiúk egész estét ebbe a sápadt, jelentéktelen Lilibe. Az ő fia, a magas, karizmatikus fiú, egy nagy cégnél dolgozott… Vagyis dolgozott. Zsófia gondolatban kijavította magát. Az ő választása volt, és a fiú döntését tiszteletben kell tartania. Ha Tamás szerette ezt a lányt, akkor ő is megpróbálja megszeretni.
Még az egyetem harmadik évében Tamás beleszeretett egy szőke, életvidám Anikóba, úgy, hogy elvesztette a fejét. Szép pár voltak. De egy év múlva Anikó otthagyta Tamást valami külföldi kedvéért. A fiú hónapokig szenvedett, kihagyta az órákat. Zsófia attól félt, hogy otthagyja az iskolát.
Lassacskán Tamás visszanyerte egyensúlyát, elvégezte az egyetemet, és elhelyezkedett egy presztízsös cégnél. De még hosszú ideig nem tudott nőkre nézni. Aztán találkozott ezzel a Lilivel – halvány, vézna, észrevétlen –, aki teljes ellentéte volt a karizmatikus Anikónak. Talán Tamás azt hitte, egy ilyen lány sosem fogja elárulni.
“Anyu, ismerd meg, ez Lili,” – mondta, amikor először hazahozta.
Zsófia erőfeszítése árán tudta csak elfojtani a vágyat, hogy elborzadjon. Minden Lili, akivel eddig dolga volt, valahogy kétarcú volt. Kívülről törékeny, gyenge teremtés, belülről pedig önfejű és ravasz. Zsófia remélte, hogy Tamás és Lili kapcsolata hamar véget ér – túl különbözőek voltak.
Amikor Tamás bejelentette, hogy házasodni akar, Zsófia akkor is visszafogta magát.
“Már beadMikor Zsófia hazaért, a kicsi Janka mosolyogva futott elé, és ebben a pillanatban minden kétség eloszlott – ez a gyermek valóban Tamás ajándéka volt, aki így tovább élt velük.
