Az egész úgy kezdődött, hogy felhívott anyukám szomszédasszonya.
Pannika, szervusz,
Jó napot, Ilona néni, válaszoltam meglepetten.
Hogy vagytok? Hogy vannak a gyerekek? faggatózott tovább.
Minden rendben, köszönöm, feleltem, miközben a szívem egyre nyugtalanabb lett.
Aligha azért hívott csak úgy, hogy érdeklődjön. Az ösztöneim nem csaltak.
Panni, mikor voltál utoljára anyukádnál?
A bűntudat hullámai azonnal elárasztottak. Felsóhajtottam. Már évek óta külön élünk. Amióta a fiam iskolába jár, úgy pörgök nap mint nap, mint mókus a keréken.
Reggel mindenkinek reggeli, gyereket összekészíteni, iskolába vinni, aztán nyolc óra munka. Azután rohanás a boltba, majd haza, a konyhába. Vacsorafőzés, etetés, mosogatás, leckék átnézése… Mire este lesz, kifacsarva érzem magam, mint egy citrom. Látogatás? Ugyan. Hétvégeken is más dolgok.
Takarítás, mosás, vasalás vagy csak egy kis pihenés… Ritkán látogatjuk meg anyut, szégyen vagy sem.
Régen, Ilona néni, vallottam meg szégyenkezve. Folyton készülök, de sose jut idő rá. Most szombaton akartam menni…
Nem vettél észre valami furcsát anyukádon? kérdezte óvatosan a szomszéd.
Mire gondol? feszült lett a hangom.
Hát… Valami különös a viselkedésében? Mintha más lenne?
Nem, vágtam rá, közben belül már jeges szorongás lett úrrá rajtam, Semmit. De miért kérdi?
Ó, Pannika, hát hogy is mondjam… motyogott bizonytalanul Ilona néni. Talán nem is az én dolgom…
Mi az, történt valami?! csaknem kiabáltam a telefonba, miközben a képzeletemben egyre félelmetesebbnél félelmetesebb jelenetek peregtek.
Anyukád meghibbant vénségére, bökte ki végül Ilona néni.
Jaj, dehogy! háborodtam fel. Mire alapozza ezt?
Férfit szedett össze magának, azért! Szerelme van!
Nem hiszem! nevettem fel megkönnyebbülten. Anyu elmúlt hetven, milyen szerelemről beszélünk már?
Ne mondd, kicsikém, vágott vissza sértődötten Ilona néni. Én tudom, mit láttam! Mindent a saját szememmel!
Szeretője?
Nem, magát anyádat láttam, ő mondta el nekem! hadarta Ilona néni. Hallgasd csak meg.
Tegnap találkoztunk az utcán. Rohant, mint egy vihar, majdnem el is szaladt mellettem. Meg kellett szólítanom. Erre azt mondja: Bocs, Ilonka, nagyon sietek, halat akarok venni. Szerinted hekk vagy inkább ponty legyen? Megdöbbentem. Erzsi, te nem is szereted a halat! Mire ő: Nem magamnak, hanem Lajosnak. Úgy szereti, csámcsog, reped a farka! Csupa boldogság volt az arca. Érted már?
Lehet, csak ismerős, mondtam zavartan, miközben kétségbeesetten próbáltam felidézni, tudok-e valami Lajosról anyám környezetéből. Persze, senki ilyen nevű nem jutott eszembe.
Miféle ismerős! Ébresztő, Pannika! Ez bizony szerető, mondom neked, jelentette ki szinte ünnepélyesen.
Sőt, az utcán találta! És most nála lakik, az ő lakásában, el tudod képzelni? Mi van, ha hajléktalan, börtönviselt, iszákos vagy netán valami szatír?! Tudod, milyen világot élünk, mindenféle alak járkál…
Egy percig szóhoz sem jutottam a rémülettől. Ilona néni csak mondta tovább.
Igen, igen! Erzsi elmesélte. Megyek az utcán, látom, ott fekszik, sáros, vizes, csak a szemét villogtatja. Ahogy észrevett, kihúzta magát, büszkén felült, igazi úr! Hazavittem, megfürdettem, kipucoltam, hát olyan jól néz ki!” Szóval, Panni, a helyedben azonnal lépnék!
Köszönöm, suttogtam alig hallhatóan, és letettem a telefont.
Képtelen voltam gondolkodni, egész testem remegett a stressztől. Csak az lebegett a szemem előtt, ahogy anyám hazacipel valami koszos, vizes alkoholistát. Brrr Alig vártam, hogy hazaérjen a férjem.
Anyámnak szeretője van, jelentettem ki egyszerűen.
Lajosnak hívják, és elmeséltem mindent, amit Ilona nénitől hallottam.
A férjem nagy szemekkel nézett, majd félénken megjegyezte:
Ki tudja, mennyi butaságot összehord már ez a régi pletykafészek! Hívtad anyádat?
Még nem, vallottam be zavartan.
Na, akkor hívd fel! Lehet, hogy teljesen félreértés! Meglátod, tisztázódik minden.
Reménnyel teli, remegő kézzel tárcsáztam anyu számát, kihangosítottam a telefont.
Szia, kezdtem bizonytalanul, amikor meghallottam anyu hangját.
Á, Pannika! Hogy vagy?
Anyu, némi tétovázás után kérdeztem, egyedül vagy?
Nem, kacagott boldogan, Lajossal vagyok!
A levegő kiszaladt belőlem. Akkor hát tényleg igaz!
És ő honnan van? próbáltam elfojtani a hangom remegését.
Ó, ez hosszú történet mesélte anyám a legkisebb szégyenérzet nélkül. Kint találtam, az utcán. Olyan szánalmasan ázottan és magányosan feküdt, megsajnáltam. Nem tudtam csak úgy ott hagyni. De most már nem unatkozom! Mégiscsak férfi a házban!
Őrületes dolgokat tud csinálni, látnod kéne és nevetett.
Elfogott a bizonytalanság. Tényleg elment az esze?
Anyu, ezt nem teheted, préseltem ki magamból. Nem vihetsz be bárkit, még a lakásba is! Küldd el!
Panni, szégyelld magad! Felelősséggel tartozunk azért, akit megszelídítünk, nem mondják hiába! Egyedül vagyok, ritkán látogattok, most végre van társaságom, értelme az életemnek.
Nem érzem magam többé magányosnak. Lajos marad, pont! és letette.
A férjem határozottan felállt:
Ez így nem mehet! Öltözz, megyünk anyukádhoz!
Szédülten rohangáltam fel-alá, ruhákkal csetlettem-botlottam, férjem is ide-oda kapkodott.
Túl jóhiszemű és naiv, anyukád! Bárki átverheti. Ha ez a Lajos egy csaló? Csak a lakására hajt! Majd én megnézem magamnak ezt a Lajost!
Félnyolc és félőrült száguldás után lefékeztünk a panel előtt. A férjem kivett egy feszítővasat a csomagtartóból, megforgatta a kezében.
Ez minek?! rémültem meg.
Ki tudja, morogta. Hátha nem megy ki szép szóval a Lajos.
Csak ne legyen erőszak, kérlek, rimánkodtam, szörnyű jeleneteket képzelve.
Alig léptünk be, a férjem már harsogott:
És hol van?!
A nappaliban, a fotelben alszik, álmélkodott anyu. Mi történt? Nem vártalak…
Férjem berontott a nappaliba, én meg utána loholtam.
S az anyám foteljában ott feküdt egy hatalmas, vörös szőrű kandúr! Ahogy meglátott minket, komótosan felült, farkát maga köré tekerte, és mély hangon rámordult.
Bemutatom, ő az én Lajosom, közölte büszkén anyu mögöttünk.
De hát ez egy macska! kiáltottuk kórusban.
Hát persze, hogy az. Ti mire gondoltatok? nevetett anyu, és még álmosabban táncoltak a fények a szobában mintha mákvirágot hintettek volna a sarokba.
Minden azzal kezdődött, hogy felhívott anyukám szomszédasszonya.
