Ma este különös napom volt, ezért úgy döntöttem, leírom, hogy később is emlékezzek rá. Már több mint fél éve dolgozom egy kis cégnél Budapesten, ahol vízvezeték-szerelőként és mindenféle karbantartó munkákat végzek. Ma, amikor már az utolsó megrendelést teljesítettem egy idős néninél csapot cseréltem a fürdőszobában , már épp hazafelé készültem, amikor felhívtak a cégtől, hogy lenne még egy sürgős munka a XIII. kerületben, és jó lenne, ha el tudnék ugrani megnézni a csöpögő konyhai csapot. Már fáradt voltam, de elvállaltam.
Odamentem, becsöngettem, és egy komoly, tíz év körüli fiú nyitott ajtót, mellette egy szőke kislány, kicsit fiatalabb nála.
Nincsenek felnőttek otthon? lepődtem meg, hiszen nálunk is mondják, hogy jobb felnőtt jelenlétében dolgozni.
Anya mindjárt jön, tessék bejönni! A konyhai csap csöpög, már szigszalaggal is próbáltam javítani, de nem sikerült. Ne aggódjon, pénzünk is van! bizonygatta a fiú.
Hittem nekik, bementem, szétszedtem a csapot, szelepet cseréltem.
Aztán a székem is billeg, a lába mozog, és a villanykapcsoló sem működik szólalt meg hirtelen a kislány.
Az apu meg tudná szerelni, de ő pilóta. Messzire repül, ritkán van itthon tette hozzá, ahogy biztos az anyjától hallotta.
Aztán hazaért az anyuka is egy harmincas éveiben járó asszony, akinek látszott, mennyire fáradt és inkább csak pihenni szeretne.
Már nem lehetett rád várni válaszolta neki a fia. Mindig csak beszélsz róla, hogy hívsz szerelőt, úgyhogy hívtam én.
Az anyuka forintban fizetett ki, a kislány meg emlékeztetett rá, hogy a szék és a kapcsoló még hátra van. Megbeszéltük, hogy holnap visszajövök javítani.
Ahogy elindultam, a fiú Márk, mert közben bemutatkozott elkísért levinni a szemetet.
Nincs is semmiféle pilóta apánk! Anya csak kitalálta. Azt hiszi, kicsik vagyunk, és nem értjük. Ha lenne apánk, legalább egyszer hazajönne, nem? És a szülinapi ajándékokat is mindig anya veszi mondta halkan, szomorúan.
Nem tudtam mit mondani.
Ki tudja, talán csak sok a dolga, vagy tényleg távol dolgozik próbáltam győzködni.
Ő csak nagy, szomorú szemekkel nézett rám.
Hazaérve sokáig nem hagyott nyugodni a gondolat. Pilóta? Ez a szó felkavart. Hiszen én is pilóta voltam valaha
Fővárosi élet, nemzetközi járatok. Gyönyörű feleségem volt, ő viszont mindig azt akarta, hagyjak fel az égi élettel. Gyerekünk nem született.
Neked a repülés az első? Én meg itthon maradjak babákkal? mondta gyakran.
Aztán a feleségem szülei kiköltöztek Svájcba, vittek volna minket is, de én nemet mondtam. A feleségem elhagyott, ő odakint próbált új életet.
Én repültem tovább, mígnem le nem gyűrt a betegség, és nyugdíjba kényszerültem.
Elköltöztem vidékre anyámhoz egy kisvárosba. Fél év múlva ő is eltávozott. Egy darabig eleresztettem magam, barátokkal mulattam a bánatot, míg egyszer álmomban anyám rám nem nézett szomorúan. Reggel mindenkinek ajtót mutattam, összeszedtem magam, felújítgattam a lakást, aztán el is untam magam.
Egy nap felfigyeltem egy hirdetésre a helyi újságban: szerelőt keresnek, saját autóval így kerültem a mostani munkámhoz. Jólesett, hogy a beosztás rugalmas, szabadnap is bármikor lehet.
Másnap este visszamentem Márkékhoz. Arra számítottam, hogy ismét csak a gyerekek lesznek otthon, de az anya már várta a munkát. Megjavítottam a széket, a kapcsolót, a polcot a folyosón, helyrehoztam a konyhaszekrény ajtaját is.
Benéztem a fürdőbe láttam, ott is ráférne a komolyabb renoválás.
Ha vállalja, örülnék, ha maga csinálná mondta Eszter, az anyuka. Van spórolt pénzünk, gondolom, ki lehet jönni belőle.
Munka közben egyre többet beszélgettünk. Kiderült, Eszter óvónőként dolgozik.
Vacsorázzon velünk, biztos éhes maga is kérte kissé bátortalanul.
A gyerekek is hívtak, húztak az asztalhoz.
Így maradtam, és a vacsora után, mikor a gyerekek már aludtak, nekünk csak a halk beszélgetés maradt. Ritkán beszéltem így ki magamat valakinek, de Eszter tudott figyelni, és annyi megértés volt a szemében
Nem volt férje, két kapcsolata zátonyra futott, és két gyermeke van; egyik három évvel idősebb csak a másiknál. A pilóta apát ő találta ki, hogy majd idővel elmondja az igazat.
Éjfélkor mentem haza, de már megígértem, hogy másnap este is megyek, sok a tennivaló még.
Másnap este, mielőtt beléptem volna, valami különlegeset szerettem volna tenni. Felvettem a régi pilótaegyenruhámat, vettem egy tortát és egy csokor virágot.
Ahogy kinyílt az ajtó, Eszter döbbenten nézett rám.
Apa, apa, megjött az igazi pilóta apukánk! kiáltott örömmel a kislány, Lili.
Visszajöttem, csak nem ismertelek fel elsőre, rég láttalak titeket. Ugye, Eszter? néztem rá: mindent eldöntő pillanat volt. Ő helyeselt.
Így lett a csonka családból igazi, teljes család.
Márk először nehezen fogadta el az új helyzetet, végül megszeretett.
Örökbe fogadtam mindkettőjüket, és másfél év múlva született egy közös fiunk is.
Ma azt tanultam meg, hogy az embernek előbb vagy utóbb hazatalál a szíve, akárhány viharon is repül át az életében. Néha csak egy szál virág és egy kis őszinteség kell hozzá.
