Emlékszem, milyen régen történt: egy hajnalon Máté ráébredt, hogy felesége, Emese születésnapja másnap lesz. Sokáig gondolkodott azon, mivel lephetné meg, hiszen számára Emese volt a legjobb asszony, a legjobb anya a gyermekeiknek. A lakás mindig ragyogóan tiszta volt, a vacsora elkészült, és a gyerekek tiszták, rendben, és boldogok voltak. Emese soha nem feledkezett meg férjéről, mindig igyekezett előre kitalálni, mire vágyhat. Máté és Emese négy gyermeket neveltek: a legkisebb hat, a legnagyobb tizenhét éves volt. Emese csodálatos anyának bizonyult. Mindegyik gyermekével bizalmi viszonyban volt, szeretett családi kirándulásokat szervezni, kézműveskedni az óvodába, részt venni a szülői munkaközösségben, segített a házi feladatban, tisztelte gyermekeinek barátait, és mindenkivel tudott szívből beszélgetni miközben hatszor annyi házimunkát végzett, mint bárki. Mindig finom és bőséges ételeket főzött, mindenki kedvére.
Úgy tűnt, Emese boldog és elégedett volt, s ezt mindig maga is hangsúlyozta, hiszen nem volt szokása panaszkodni. Amikor a gyerekek még kicsik voltak, Máté egyszer megkérdezte Emesétől, mit szeretne ajándékba kapni a születésnapjára. “Nem tudom,” felelte Emese, “bár van egy ötletem: szeretnék egy szabad napot! Egy napot, ami csak az enyém! Szeretnék egyedül lenni reggeltől estig… aludni, pihenni, elnyúlni a kádban…” De valamiért senki sem vette komolyan ezt a kívánságot nevettek, majd elfelejtették.
Egyébként is szinte lehetetlen volt: a gyerekek még nagyon kicsik, és ki maradt volna velük egész nap? Négy gyerekkel egész nap viccnek hitték az egészet. Emese maga sem gondolta komolyan. Végül Máté egy új lábas és serpenyő készletet vett Emesének, a beszélgetés feledésbe merült. Mostanra Emese gyerekei már nagyobbak, és nem akadályozzák őt annyira. Egyre gyakrabban beszél arról, hogy szeretné gyorsan felnőtté nevelni őket, hogy lássa, hogyan boldogulnak majd önálló életükben. Addig is gondosan terelget mindenkit. Ebben az évben Máté szép arany fülbevalót vett Emesének születésnapjára, amit örömmel azonnal fel is tett.
Emese gyönyörűen terített, összehívta a család legközelebbi tagjait, nagy ünneplést rendeztek. Éjjel egy órakor Máté felébredt, és rájött, hogy Emese még nem feküdt le. Előbb minden gyereket elaltatott, aztán a konyhába ment mosogatni. Máté látta, hogy felesége fáradt és kimerült. Mikor Emese másnap reggel felébredt, nem volt otthon senki. Furcsa érzés fogta el teljes csend volt, amiben sosem volt része. Kiment a konyhába, és az asztalon üzent talált: “Elmentünk a faluba meglátogatni anyát, nem akartunk felébreszteni. Holnap jövünk haza pihenj jól addig!” Ekkor csengetett is a futár egy hatalmas csokor virágot adott át Emesének.
