El akarod szállítani most a csomagodat? kérte a feleség.
Vedd el! szólt a másik.
Mi ez? csodálkozott, a hosszú szabadságra készült Lilla, mintha valami túl gyorsan történt volna
Csak így! A csomaggal most ki kell szállítanod? mondta Eszter.
Milyen csomag? Hozzátok csak magatok a csomagjaitokat! gondolta Nóra Kovács, miközben a bejárati szőnyegre lépve kilépett: úgy tűnt, minden rendben, de még megmaradt egy kis keserűség.
Este otthon egy nagy hír szökött:
Gyerekünk lesz! Gyerekünk lesz! kiáltotta ünnepélyesen Nóra, miközben Lévánt, az anatómia tanárra nézett, és az elvárt reakciót várt. Örülsz, kedvesem?
Nóra Szabó a harmadéves hallgatóként jelent meg a Budapesti Egészségügyi Kollégiumban. Együtt jött Varga Bencevel, akik egy másik városból költöztek át. Bence apját katona volt áthelyezték egy másik bázisra, a család pedig költözött. A fiatalember barátnője, a hirtelen megjelenő Nóra, igazi harcműveleti társra talált.
Bencét viszont nem a ház után követte. Így amikor a költözés után Nóra rájött, hogy hamarosan anyuka lesz, a vőlegény úgy elolvadott, hogy egyszerűen eltűnt!
Tökéletesen elfulladt a radarról: elköltözött a szüleihez hová, nem tudni Nórának! Elvitte az egyetemi orvosi diplomát, és már nem válaszolt telefonra.
Ekkor Nóra észrevette, hogy a kényelmes, barna szemű anatómia tanár, Lévi János, figyelme elragadja. Nóra okos csaj volt: göndör haja jól működött, de visszamenni a pocakkal a szülői házba nem jött be a fejébe; semmi jóba nem ígérkezett.
A lány volt a szülők egyetlen reménysége, és ha elbukna, könnyen kapna egy jó szapókát a fejére. Nemcsak visszahúzódott, de még egy felesleges szájat is hozott magával! A sokgyermekes családok mókás póni és szépítkezési kérését nem szívesítették.
Ekkor felbukkant egy szép lehetőség egy harminc év körüli, már betöltött életúttal rendelkező férfi formájában. Nem volt titok, hogy a Lenca családnak nincs gyereke.
Nóra egy házas, de szép tanárhoz, Lévihez, közeledett. Örömmel vette észre, hogy a férfi nem túl nagyra gondolt a fogamzásgátlókat azt jelezte, hogy apa akar lenni!
Na, Lencsi teljesítem a kívánságodat! Boldog apuka leszel nálam! gondolta a csinos Nóra, és belevetette magát a feladatba.
Másfél hónap alatt már jó hírt küldhetett kedvesének: majd azt mondhatja, hogy a gyermek hét hónapos, ki fogja pedig felügyeletben tartani! Az okos nem mondja, a buta nem veszi észre.
Minden a felsőbb kategóriában zajlott: először egy könnyű vacsora ünnepélyes környezetben. Nóra egy árva nagymamához, Mária Ferencnéhez bérelt egy szobát szimbolikus díjért.
Az öregasszony barátságos volt a szexuális kérdésekben, és semmi akadályt nem jelentett a lány és a vőlegény találkozásában; csak azt kérte, fizessen a közüzemi díjakra és néha hozza a finomságokat. Az idős nyugdíjas élet sem volt könnyű.
Miközben Lencsi egy pohár bort ivott, Nóra csak egy kortyot kortyolgatta, és nyújtotta a pozitív terhességi tesztet, mint egy sorozatban, majd kimondta: Gyerekünk lesz! Gyerekünk lesz! Nem örülsz, kedves?
A férfi nem úgy reagált, ahogy Nóra várta: nem forgatta meg táncba, nem vette fel a karjában, és nem kérte meg a kezét. Egy rövid csend után csak azt mondta:
Nem vagyok kész!
Mire vagy készen? csodálkozott Nóra. Én mindig is kész vagyok, mint egy újságíró!
A gyermekre!
Aztán mi? Hozzám jön a szülés, vagy csak a szülői kötelezettség? kacagva kérdezte Nóra, kicsit csalódottan.
Lévi János figyelmen kívül hagyta a kérdést, és egyszerűen kilépett.
Na, ilyen már a tanár! kiáltotta Nóra, mert a családban nem tartották tiszteletben a magyar nyelv illemszabályait.
Nem, nem szabad azt gondolni, hogy a férfi szív nélküli vagy tisztességtelen egyáltalán nem! Csak hogy Lencsi meddő volt! Így a gyermek nem tőle származott
Emellett Lévi jól emlékezett, hogy Nóra korábban járkálta a eltűnt Bencét. A kirakós úgy illeszkedett!
Lencsi meddősége gyermekkorában egy szamárbárány vagy mumpsz után jött a vidám nevű betegségnek nem voltak vidám következményei.
A házaspár három év házasság után kezdett vizsgálódni; a feleség nem tudott teherbe esni még a legkedvezőbb napokon sem. A spermaelemzésben a férfinél nem csak kevesebb, de szinte mozdulatlan sejt is kiderült!
Ha nem kell, egyetlen, gyors sperma elég a repüléshez. Ha kell, a többiek nem hajlandóak majd segíteni gondolták magukban, és titokban tartották.
Később úgy döntöttek, hogy esetleg egy oroszotthonból vesznek egy gyereket addig is éltek egymásért, ami már önmagában is jó volt.
Nóra szülei sem tudták a meddőséget: Lencsi anyja már nem éltek, apja pedig rákosan beteg volt. Áldozattá tették, hogy ne szomorítsák a férfit, aki remélte, hogy hamarosan lesz unokája.
A betegség előrehaladtával Lévi és Eszter úgy döntöttek, hogy hagyják, hogy az apuka békésen távozzon a felesleges tudás csak feszültséget szült.
A párnak minden rendben volt: Lencsi szeretett Esztert, Eszter szerette Lencsit és teljesen megbízott benne. Egy apró hűtlenség csak erősítette a házasságot nem igaz?
Miután Nóra bejelentette terhességét, Lévi érdeklődése a lány iránt gyorsan elhagyta a szívet. A tanár már nem figyelt Nórára, és a lány sem találta jobban, mint hogy otthonra kérje őt.
Eszter, a kiegyensúlyozott nő, Nóra nagy szeretetéről és anyasági tervéről hallva röviden és érzelemmentesen válaszolt:
Vedd el!
Mi ez? csodálkozott a hosszú szabadságra készülő lány, mintha túl gyorsan történt volna
Csak így! A csomaggal most ki kell szállítanod? újra Eszter kérdezte.
Milyen csomag? Hozzátok csak magatok a csomagjaitokat! gondolta Nóra, miközben a bejárati szőnyeghez ült, és kinyúlt a zsebéből egy forintot tartó papírt: minden rendben, de a keserűség maradt.
Este otthon egy újabb vita tört ki.
Kinek hiszed, Esztert? kérdezte felháborodva Lévi. Nincs hova a tesztet tenni, te nem ismered engem, vagy mi? Én meg egy megfelelő családapa vagyok!
Valóban, Lencsi igazi családapa volt, és semmilyen szemét kapcsolata nem volt. De Eszter teljesen bízott férjében, és most is hitt benne.
A tanárnő, Nóra Stepánová, a déli szalonban várva, nem ment a dékánhoz panaszkodni, és nem vádolta meg a tanárt zaklatással, ahogy azt sokan gondolták. Tudta, hogy a pártárgyalások és a pártkerék befejeződtek.
Más utat választunk! mondta a híres Illyés idézet, és Nóra úgy döntött, hogy az Yurik, Lencsi édesapja felé veszi az irányt, akinek címét az interneten találta.
Az öreg, Yurik György, a gyógyszerek miatt egy kicsi transzzust állapotban volt, de amikor meglátta a terhes, kedves lányt, boldog volt: Unokám lesz! kiáltotta.
Aztán, anélkül, hogy túl sokat gondolkodna, felajánlotta a Nórának havi harmincezer forint anyagi segítséget. Azt gondolta, hogy a fiú még nem döntött, ezért nyugodtan várhat.
A nagypapa, Yurik, kedvelte Esztert, és nem akart bajt okozni neki, ezért a titokban tartotta a dolgot.
Nóra ezzel felérzett: az élet sikeres! A lány azonnal beiratkozott a szakképző programba, ahol a pénzt már most is megkapta. Egy kis összeg, de Nóra számára, aki szegény családból jött, nagy volt.
A terhesség simán ment, szinte hányingertelenül. Nóra boltban vásárolt rózsaszín babakellékeket, és az ultrahang azt mutatta, hogy egy kislány lesz.
Rendszeresen felhívta Yurik nagypapát, aki örömmel fogadta a jövőbeli unokát, és ízletes gyümölcsökkel etette, amiket Nóra maga nem engedhetett volna meg magának.
Amikor megérkezett a szülés ideje, Yurik, bár már nehezen járkált, eljött a kórházba, hogy elvigye a lányt, és megígérte, hogy a távozása után sem hagyja őt magára.
Természetesen nem hagy el! gondolta Nóra, miközben a cseresznyét rágta. És ez a nyavalyált Lenci is könnyekkel fog nevetni!
Yurik elment, amikor a kislány hat hónapos lett; a betegség mint gyakori legyőzte.
Nóra a temetésen jelent meg, a lányával együtt, és egy idős szomszéd néni vállalta a gondozást: Csak nem húzom ki az ágyból, de ültessen, ha kell.
Miért tette ezt Nóra? Ki tudja! Talán azt hitte, hogy a végrendeletben megemlítik Yurik unokáját, hiszen megígérte! De a végrendelet sosem létezett.
A rokonok meglepődve nézték Nóra megjelenését a temetőben, de nem fújták el magukat, ahogy gyakran szokott a temetésen: egyszerűen nem hívták meg.
Mert a temetésen jelen lévő gondozó kiderítette a teljes igazságot, amit Yurikék a házaspárnak elrejtettek. Amikor Nóra megpróbálta belevágni a buszba, amely a temetési ebédre ment, a sofőr, a házaspár kérésére, bezárta előtte az ajtót. A busz elindult, a sebessége nőtt, míg Nóra futott mögötte, és kalapálta a kaput
Nának már volt egy kis megtakarítása: a harmincezer forint, plusz az anyaotthon tőkét és az egyedülálló anya ellátását.
Aztán úgy döntött, hogy munkát vállal egy egészségügyi központban, ahol a telefonos bejövő hívásokat kezeli; orvosi tanulmánya már elég volt hozzá.
A hét hónapos kislányát beiratottja egy bölcsődébe.
Egy évvel a nagypapa temetését követően Eszter is terhes lett! A férjének Lencsi újra megindultak a férfi sejtek!
A napfény közepette az emberek egészen el is vesznek a magyaros szerelem miatt! Miért ne lehetne a spermiumok is felkelni? Ők is élőlények!
A párnak egy csodálatos fiú született, öröme végtelen volt!
Minden úgy volt, mint mindig: jó. Néha Eszter csak arra gondolt, hogy Nóra mikor jött el, mintha az ő férje testében teherbe esett volna. De a nő elnyomta ezeket a gondolatokat: Istenem, mi számít már?
És Lencsi igazi apa lett: gondoskodó, szerető, kedves pont úgy, mint a férje.
A többit már nem is kellett nézni
